– Aki belép a tarpai református gyülekezet templomába milyen különlegességekkel találhatja szembe magát?

– Az egész templomban három freskó maradt fenn, ezek azonban szinte érintetlenül pihentek évszázadokon át a vastag vakolatréteg alatt. A templomhajóban valószínűleg egyszer még lehetett még egy freskó, amely az utolsó vacsorát ábrázolta. Ez nem volt feltárható, mert az előző századokban egy felújítás során azt leverték a vakolattal együtt.

– A felsorolt alkotásokon kívül nem sikerült feltárni egyéb képeket?

– A templom több száz évvel ezelőtt elbontott szentélyében valószínűleg lehettek még freskók. A templom északi falát három freskóból álló kép uralja. Mellette régebben sem volt semmilyen egyéb ábrázolás. Legalábbis a legújabb feltárások is ezt támasztják alá.

hirdetés

– Mit ábrázolnak a ma is látható festmények?

– Aki a főbejáraton belépett, azonnal ezzel a szárnyas oltárhoz hasonló alkotással és annak üzenetével találta szembe magát. A templomba érkező először Jézus Krisztus golgotai képére nézhetett fel. A kereszt két oldalán láthatjuk Jézus anyját, Máriát és János apostolt, a szeretett tanítványt.

A késő gótikus freskók a régi kódexek lapjainak stílusát idézik. Saját magukon túlmutatnak, és Isten dicsőségét vetítik elénk. A szépségük azonban – az egyensúlyt rendkívül finoman eltalálva – nem haladja túl a lényeget.

Aki e képek elé leül, és azokat szemléli, egyre többet és többet fedezhet fel belőlük. Üzenetük fokozatosan kibomlik előttünk.

Megérezhetünk valamit a freskót festő művész hitéből és a ránk hagyományozott istenlátásából. A hatszáz évvel ezelőtti látásmód így ma is él, és eljut hozzánk.

– Mi jellemzi a hatszáz évvel ezelőtt alkotott képeket?

– A freskókból áradó mérhetetlen szelídség szinte kézzel fogható. A középső falképen mindenki lecsukja a szemét, még Jézus is. A képek nyugalma könnyen megtapasztalható.

A kereszten függő Krisztus békessége áramlik a freskót szemlélő irányába. Ehhez hasonló, azt hiszem, csak Assisiben látható.

Szent Ferenc San Damiano templomában megtalált keresztje – amely a ferencesek révén az egész világon ismertté lett – ugyanezt a békét és nyugalmat sugározza.

Krisztus keresztje mellett ott találjuk Máriát és János apostolt kezében egy könyvvel, feltételezhetően a Bibliával. A könyvet tartó keze ruhával el van takarva, amely a szent irat közelében való tiszteletadást fejezi ki. A baloldali képen látható a Szent György legenda, a jobb oldali képen pedig a lélekmérő Mihály arkangyal ábrázolása.

Ha ránézünk az egész templomon és az egész világon uralkodó Jézusra, akkor tőle jobbra és balra a gonosz egymástól különböző két formája jelenik meg. Baloldalon a legyőzhetetlenséget sugárzó sárkányt látjuk. Szent György mégis szembeszáll vele. A háttérben meghúzódik a vár, annak ablakában a király és a királyné. A királylányra az a sors várna, hogy odavessék a fenevadnak.

A földi hatalom semmit nem tud tenni a gonosz ellen az imádság kivételével. A képen emiatt mindenki imádkozik. És van egyvalaki, aki szembeszáll a gonosszal. Isten megáldja a hős sárkánnyal folytatott küzdelmét. Ezt fejezi ki a képen látható isteni kéz, amelyik Szent György feje felett lenyúl az égből és megáldja őt, hogy a bátor hős a sárkány felett győzelmet arathasson.

– Vajon mit akart üzenni ez a kép annak idején és ma?

– Ha a gonosz ellen nem harcolnánk, illetve Szent György nem harcolna az azt megtestesítő sárkány ellen, valamint, ha nem imádkoznának a várban a győzelemért, akkor a kép egy szegletében látható barlangból előjönne még két kicsi sárkány. A gonoszság tehát szépen elszaporodna, ha a sárkány életben maradna.

A gonosz diadalához tehát csak annyi kell, hogy a jók tétlenek maradjanak.

A jók győzelméhez annyi kell, hogy a gonosz ellen imádkozz és harcolj – így foglalható össze ennek a freskónak az üzenete.

– Mit látunk a Jézus másik oldalán lévő freskón?

– Krisztus keresztjének másik oldalán a lélekmérő Mihály arkangyal ábrázolása tárul fel előttünk. Egyik kezében kardot tart, a másikban egy mérleget, amelynek a nehezebbik serpenyőjében egy templom van, amely a hitet jelképezi. A könnyebbik serpenyőjében az ördög ül. Hogy nehezebb lehessen, még egy másik ördög is beszáll. Végül még egy harmadik ördög is próbálja lehúzni a mérlegnek ezt az oldalát a megbotránkoztatás malomkövével növelve saját súlyukat.

Az ördögök minden próbálkozásuk ellenére is súlytalanok maradnak. Nem sikerül nehezebbé lenniük az Istenbe vetett hit felett. A hatszáz éves kép különös látásmódja, hogy a korabeli ördögábrázolásoktól eltérően ezek az ördögök egyáltalán nem félelmetesek, hanem olyanok mint a koboldok, vagy mint aranyos kis majmocskák.

– Milyen üzenetet hordoz ez a Szent Mihály ábrázolás?

– Az ördögök azt sugallják, hogy amit csinálnak, tulajdonképpen nem bűn. Vagyis amit éppen tesznek – a csalás, a hazugság – nem rossz dolog. Azt próbálják elhitetni, hogy a csalásuk leleményesség. De Szent Mihály arkangyal nem vesz részt a tréfájukban. Komolyan tekint rájuk, és már emeli is a kardját, hogy lesújtson rájuk. A kép immár több évszázada azt üzeni minden kor emberének, hogy a rossz és a sátán nem fog tudni győzni a világ felett. Isten kezében jó helyen van az életünk. A hit templomában nem válunk súlytalanná.

– A képek és magyarázatuk bármelyik katolikus templomban gyönyörű prédikáció lehetne…

– A képet alkotó művész hite él tovább ezekben a képekben is. Az alkotó bátorítást és biztatást ad nekünk is. Sokan mondják, hogy református lelkészként úgy tudok beszélni ezekről a képekről, mint egy katolikus pap. Ám nem mondhatjuk, hogy ezek a képek a katolikusokéi.

Ezek késő gótikus freskók a reformáció előtti korból. Emiatt közös kincseink. Akárcsak a bizánci mozaikok vagy az egyházatyák írásai.

– Mégis reformátusként hogyan lehet ilyen odaadással beszélni ezekről a hatszáz évvel ezelőtt készült festményekről?

– Ha röviden akarok válaszolni: nagy szeretettel. A közös gyökereket nem szabad elfelejtenünk, azokra újra rá kell lelnünk. Természetesen mi sem a képet imádjuk. Ezek a freskók üzenetet hordoznak. Istenhez méltónak és ezért

elfogadhatónak tartom azokat a dolgokat, amelyek az igei üzenettel együtt Isten szépségét és dicsőségét is meg tudják jeleníteni.

Mindazt, ami méltó Istenhez.

A művészetben és az egyházművészetben a késő gótikáig látom azt a tendenciát, amikor az egyes művek még nem akarnak pusztán önnön szépségükért létezni, és nagyon sok mindent hordoznak abból, amit üzenetként meg akarnak jeleníteni. Gyönyörű formákba öntött tartalom, ahol nem a formáé a főszerep. Úgy beszélnek Istenről, hogy abban a közlésben sokkal több és fontosabb az üzenet. Az egyénieskedő szépség megformálása nem lép be Isten nagysága elé.

– A tarpai templom freskói erősíthetik a hitünket?

– Közös és legfontosabb kincsünk a Szentírás, az Ige, amiből erőt meríthetünk, ez az elsődleges forrása a növekedésünknek. Ám ezen túl természetesen igaz az is, hogy

az ilyen és hasonló képeket megalkotó, korábban élt emberek hitéből is tudom a saját hitemet feltölteni.

Emiatt nézem meg ezeket a képeket. Megelevenedik a festő által elképzelt szimbolika. Számomra ebben a csúcs a bizánci aranymozaikok szimbólumrendszere. Ezer év után is rácsodálkozom arra az üzenetre, amely ugyan benne van az éppen megjelenített bibliai üzenetben, ám történetesen eddig nem gondoltam rá elég hangsúlyosan.

– Tud erre példát mondani a saját tapasztalatai közül?

– A pisai dómban látható a világ felett uralkodó Pantokrator Krisztus ezer éves képe. Ehhez hasonló ábrázolás számos egyéb templomban megtalálható. Jézus ül egy bizánci trónuson, és meztelen lábaival két sárkányra tapos rá. Éppen olyanok, mint a tarpai templomunk freskóinak sárkányai. A pisai sárkányok az emberhez képest nagyok, de Jézushoz mérve csak akkorák, mint a kis macskák.

A kép, amely Isten hatalmát mutatja meg, azt üzeni, hogy a gonosz, amelytől félünk és amely sokszor letérít a helyes útról bennünket, Isten számára nem jelent többet egy kis macskánál, vagyis a sátán potenciális vesztes Istennel szemben. Ebből az üzenetből az ember fel tud töltekezni.

– Reformátusként szabad ilyen módon gyönyörködni emberi kéz alkotta képekben?

– Végtelenül szeretem a református hit és a református egyházművészeti hagyományok Hegyi beszéd-szerű tisztaságát és egyszerűségét is. Mindez a kora keresztény egyházművészetben gyökerezik. A tarpai templom berendezéseinek színvilágában pedig egyenesen a szent sátor és a Jeruzsálemi templom díszítésénél használt bíbor, kék és arany köszön vissza. Ez mindannyiunk közös múltja. És tudjuk Jézus Krisztus megkeresztelkedésének történetéből, hogy

Az Atya gyönyörködik Jézus Krisztusban. Ezt a gyönyörködést mi sem hagyhatjuk el.

Meg lehet mutatni olyan alkotásokban Istent, amelyek gyönyörködtetnek, azaz megmutatják Isten dicsőségét. Fontos, hogy Jézusban kell gyönyörködni, nem pedig önmagunkban. A reneszánszban és a barokkban már előtérbe került az ember, és ezzel párhuzamosan az isteni sajnos elkezdett a háttérbe szorulni.

– Hol található a tarpai református templom spirituális központja?

– Számomra a templom lelki értelemben vett központi helye – ahol le szoktam ülni imádkozni is – a templom freskókat ábrázoló oldala.

– A már említett, de minden valószínűség szerint elpusztult utolsó vacsora ábrázolás milyen üzenetet hordozhatott a templom hívő közössége számára?

– A tarpai templom másik különlegessége a zöld ablak. Ezen át besüt a napfény, amely az év napjait követve, körbejárja a templom belső falát. Végigmegy a freskókon is. Ősszel például a kereszten függő Krisztust világítja meg. Tavasszal, nagycsütörtök környékén, Húsvét ünnepe előtt, amikor az úrvacsora alapítására emlékezünk, ez a fény éppen arra a falszakaszra világít rá, ahol annak idején az utolsó vacsora freskója lehetett.

Sajnos a kép egy felújításnál, 1899-ben megsemmisült a levert vakolattal együtt. Az utolsó vacsora ünnepének környékén viszont mindig erre a képre esett a fény. Valószínűleg évenként változott, hogy mikor melyik apostolra eshetett a fénycsóva éppen nagycsütörtök napján. Érdekes lehetett, hogy melyik volt az az év, amikor az ünnepen éppen a kenyeret megtörő Krisztus arcát láthatták a templomban tündökölni. De a kép ma már nem látható, az üzenete azonban ránk maradt.

– Elképzelhető, hogy Jézus a tarpai templomban eltűnt, nagycsütörtöki szeretet-asztalát a különböző keresztény felekezeteknek közösen kell megtalálniuk?

– Nagyon fontos lenne, hogy a keresztények az egy asztal közösségében  újra egyek lehessenek!

Gável András

Krisztus szétszakadt ruháját még összefércelhetik az egyházak