Ha tisztában vagyunk a múltunkkal, a történelmünkkel, ha tabuk nélkül tudunk beszélni a huszadik századról, akkor a jelenben néhány hibától megóvhatjuk magunkat – mondta Rétvári Bence, az Emberi Erőforrások parlamenti államtitkára vasárnap Nagymaroson, a málenkij robot évfordulója alkalmából rendezett megemlékezésen.
Rétvári Bence, a térség országgyűlési képviselője a helyi katolikus templomban tartott eseményen hangsúlyozta, hogy Magyarország nagyon sokat köszönhet a sváboknak, akik évszázadokon keresztül hozzájárultak ahhoz, amire itt, Magyarországon mi büszkék lehetünk.
A málenkij robotról beszélve arra emlékeztetett, hogy Nagymarosról, Zebegényből és Kismarosról, a három dunakanyari kis településről pár nap alatt ötszáz embert hurcoltak el, Magyarország pedig néhány hónap alatt nyolcszázezer embert veszített el.
A képviselő szemléltette, hogy ha ezeket a vagonokat képletesen egymás mögé tennénk, Debrecenben lenne a mozdony és Székesfehérváron az utolsó szerelvény. A kocsik közül nem mindegyik tért haza, mintegy kétszázezer honfitársunk soha nem érkezett vissza Magyarországra.
Rétvári Bence felidézte, hogy a huszadik század különböző évtizedeiben nem lehetett beszélni az azt megelőző évek történelméről. Ezért a 30-40-50 évvel ezelőtt élők nevében is emlékeznünk kell.
hirdetésAz államtitkár kitért arra is, hogy a II. világháború végén és az utána következő időszakban több csapás is érte a magyarországi sváb népességet. Az első ilyen volt 1944. december 22-én Sztálin parancsa, amely a németeket, svábokat emberből puszta számmá, mennyiséggé minősítette át, és előírta azokat a kvótákat, amelyeket az előrenyomuló szovjet Vörös Hadseregnek teljesítenie kellett. Be kellett gyűjteni az embereket és egyfajta háborús jóvátételként, megalázásként, az ország megtöréseként emberek százait, ezreit és tízezreit kellett a gulág felé különböző vagonokban elindítaniuk.
A másik csapás alig egy esztendővel később történt, ez pedig a magyarországi németek kitelepítése volt – mondta Rétvári Bence.
Az államtitkár hozzátette, a huszadik század konklúziója, hogy Magyarországnak mindig távol kell maradnia a birodalomépítő törekvésektől. Emlékeztetett rá, hogy az ország számára az egyik nagy tragédiát Trianon után a holokauszt jelentette, utána pedig a kommunista diktatúra. Mindkettő rendkívül nagy fájdalom hazánknak, sok százezer honfitársunkat vesztettük el.
Rétvári Bence úgy fogalmazott, hogy jelenleg szabadságban élünk, de ez egy különleges adomány. Látjuk, hogy az idősebb generációnak, vagy akik ’56-ban fegyvert ragadtak a forradalomért, azok számára nagyon nehéz volt kiharcolni a szabadságot. Éppen ezért nekünk ugyanilyen áldozatokat kell hozni, hogy hazánk függetlenségével együtt megtarthassuk és abból egy millimétert se engedjünk. Magyarország mindig a maga ura kell, hogy legyen, és soha nem lehet más országok, más birodalomépítő törekvések, más fővárosoknak a játékszere. Az államtitkár szerint ha ezt sikerült volna elérnünk a huszadik században, két szörnyű diktatúrától és két szörnyű elhurcolástól tudtunk volna megmenekülni.
