Talán senki nem lepődne meg, ha ez az írás az ünnep utáni üresebb hétköznapokról szólna, “hidegként” jellemezve ezt az időszakot. Pedig az igazi, csípős téli hidegről szól, amelyet a legtöbben inkább a meleg lakás ablakából igyekszünk figyelni. De vannak közöttünk, akik bizony ezt nem tapasztalhatják meg, mert nincsen otthonuk, de még hajlékuk sem.
A késő ősz a hajléktalan emberek ellátásában a hideg, veszélyes idő kezdete. Bizony nem is kell fagy ahhoz, hogy néhány óra alatt életveszélyesen kihűljön az ember. Az elmúlt évek időjárása, ahogyan a tavalyi is, kegyes volt a hajléktalan emberekhez és segítőikhez, hiszen az igazi tél csak januárban érkezett meg. Karácsony előtt a sok utcai rendezvény, a rengeteg jótékonysági ételosztás és esemény megsokszorozza a hajléktalan emberekért folyamatosan dolgozók erőforrásait, hiszen mellettük nagyon sok jó szándékú közösség, szervezet kapcsolódik be az ellátásba.
Aztán a csengőszó után magukra maradnak mindazok a szervezetek, az önkéntes és hivatásos szociális munkások, akik egész évben az utcán élő embereknek szentelik az életüket. Az alkalmi segítők vállalt feladataikat általában Szentestéig teljesítik, köszönet érte mindnyájuknak!
A nagy hideg beköszöntével az utcán, zugokban, kalyibákban megbújó emberek minden pillanatban életveszélyben vannak. A legtöbben közülük ilyenkor feladják “elveiket”, igyekeznek biztos és meleg helyen átvészelni ezeket a napokat, heteket. Sorra nyílnak az ideiglenes szállások is, hiszen amikorra betelnének a férőhelyek, mindig nyílnak újak. Senki nem kaphat elutasítást helyhiányra hivatkozva, de ilyenkor semmilyen más okból sem.
És mégis vannak, akik olyan mértékben távolodtak el a társadalomtól, olyan magányosak, annyira elveszett minden emberi kapcsolatuk, hogy még ilyenkor is megpróbálják a lehetetlent. A mi közös felelősségünk, hogy legyen esélyük túlélni, legyen esélyük segítséghez jutni, még akkor is, amikor úgy tűnik, ezt ők maguk sem várják. Sajnos néhányan már nem képesek bízni senkiben, segítséget várni, elfogadni, akarni! Ilyenkor csak a másik ember felelőssége marad, hogy mégis életmentő segítséget kaphassanak.
Az utcai szociális munkások ezekben az időkben éjjel-nappal az utcákat róják, a már jól ismert embereket, búvóhelyeket rendszeresen látogatva, valamint a bejelentésekre figyelve és azokat felkeresve. Hatalmas segítség és támasz számukra, ha értesítést, hívást kapnak az utcán fekvő, meghúzódó emberekről.
hirdetésAz élet a legértékesebb ajándék, amit az ember kaphatott. Kötelességünk a sajátunkat óvni, és mindenki másét is, akik egy családban, közösségben élnek velünk.
Egy balesethez érkezve a mentősök mindig azt keresik, ki szorul a legnagyobb segítségre, ki van a legnagyobb veszélyben. Vele kezdik az ellátást. Nem kérdezik, hogy ki volt a vétkes és az áldozat, hiszen ezekben a drámai pillanatokban a bajban lévő ember életét kell megmenteni, nem ítélkezni felette.
Karácsony után, amikor megérkezik a hideg, lényegtelen, hogy ki, mikor és miben hibázott. Csak a legnagyobb kincs, az élet számít! Féltsük és őrizzük közösen mindenkiét!
A Magyar Máltai Szeretetszolgálat ezen a télen is számít a társadalom segítségére. A földön fekvő, vagy segítségre szoruló emberekért krízisautót küld a karitatív szervezet, a bejelentéseket a diszpécserszolgálat munkatársai fogadják. A szolgálatok elérhetőségeit a diszpecserportal.hu honlapon lehet megtalálni, Budapesten a +36 1 338 4186-os telefonszámon várják a hívásokat.
Vendégszerzőnk Győri-Dani Lajos, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat ügyvezető alelnöke.
