Fordítsunk több időt gyermekeinkkel való minőségi beszélgetésre

Hol vannak már azok az idők, amikor egy televíziós vagy számítógépes játékkal kizárólag egy helyiségben lévő haverokkal lehetett játszani?! Mára, az internet térnyerésének köszönhetően a számítógépes játékok kitörtek a gyermekszobák zárt és ellenőrzött világából és egy kevésbé biztonságos irányba mozdultak el. Az új online játékok lehetőséget adnak gyermekeink (és a nagyra nőtt gyermekek) számára, hogy egy időben, ugyanabban a játékban mérjék össze az erejüket egy ausztrál, egy japán vagy akár egy amerikai játékossal. Ugyan a játék használatához néhány adatot meg kell adni, azonban lenyomozhatatlan, hogy a megadott adatokkal, illetve gamer becenévvel és fényképpel nem élnek-e vissza internetes bűnözök.

Ezt a biztonsági rést használta ki az a gamer bűnöző, aki a népszerű Fortnite nevű játékban egy amerikai kisfiút arra kért meg, hogy küldje el neki édesanyja bankkártyájának és jogosítványának adatait, cserébe ingyen V-Bucks-ot, azaz virtuális fizetőeszközt tud szerezni számára, amely előnyhöz juttatja a játék során. A gyanútlan kisfiú édesanyja bankkártyájáról és vezetői engedélyéről fényképet készített, majd elküldte az általa soha nem látott játékostársának. Amikor édesanya megtalálta a telefonban az elküldött képeket és számon kérte fiát, ő azzal védekezett, hogy olyan sokszor mondták neki az ingyenes lehetőséget, hogy azt érezte kimarad valami jóból, ha nem él vele. Miután az édesanya elment a rendőrségre, hogy a szükséges feljelentést megtegye, arról tájékoztatták a hatóságok, hogy semmit sem tehetnek addig, amíg vissza nem élnek a kártyával. Ráadásul azt sem tudják, hogy a világ melyik részén lehet erre számítani, hiszen az adathalász játékos megadott adatai hamisak is lehetnek.

A fenti eset sajnos jól példázza, hogy míg a szülők a hétköznapi bűncselekményekkel kapcsolatosan évtizedes tapasztalattal rendelkeznek („kisfiam ne szállj be idegen autóba, ne fogadj el mástól édességet…”), addig az online térben megvalósuló bűncselekményekre még nem készültek fel. A megoldás első lépése az lehet, hogy a szülő elfogadja azt a tényt, hogy jelenleg olyan világot élünk, ahol nem a szülő, hanem az a gyermek tanítja a felnőttet, aki már a digitális világba született.  Ezek után a legeredményesebb, ha minél több, minőségi beszélgetést folytatunk a gyermekünkkel. Ha a szülő tisztában van vele, hogy mivel játszik a gyermeke – márpedig ez a gyakori beszélgetések során kiderül – akkor nagy valószínűséggel nem történhet meg az amerikaihoz hasonló eset. Egy-egy ilyen beszélgetés alkalmával felmerülnek majd azok a lehetőségek, szituációk, ahol vészjelzőnk bekapcsol. A biztonságos internethasználattal kapcsolatosan kiváló eszköz, ha a család közösen alkot házirendet és együtt fektetik le a használatának szabályait. Ennek természetesen érvényesnek kell lenni a szülőre is: időt kell szentelniük az internetes biztonság és a jelenleg trendi internetes bűnözési modellek megismerésére.

A szülőknek arra sem árt figyelmet szentelni, hogy gyermekük milyen játékkal mennyit és hogyan játszik. Ennek eldöntésében nagy segítség a játékokon feltüntetett életkori besorolás. Ha egy játékot 12 éves kortól fölfelé ajánlanak, akkor nem érdemes egy 8 éves gyermeket egyedül hagyni vele. Fontos tanács lehet az is, hogy addig ne hagyjuk gyermekünket az online világban magára, amíg nem tudja, hogy milyen veszélyek leselkedhetnek rá. Az együtt töltött minőségi időben fel kell hívni gyermekeink figyelmét a technikai felkészültség fontosságára, a személyes identitás védelmére, illetve az adathalászat és a közösségi média veszélyeire. A Digitális Immunerősító Program kezdeményezésére nemrégiben kidolgozott 116 pontból álló javaslatcsomag áttanulmányozása segíthet a szülők és gyermekeik digitális immunrendszerének kialakulásában és ezáltal az internetes bűncselekmények elkerülésében.

Fecske Gábor László 

Forrás: www.gamer.hu; www.mydip.xyz  Fotó: www.freepik.com)