Jakab Pétert jogosan tiltották ki a hétfői parlamenti ülésről?

Jakab Péter és Tordai Bence, a parlamenti patkó új üdvöskéi. Mi a közös bennük? A gondolattalanság. 

Jakab Péter az Országgyűlés tegnapi ülésén ismét bebizonyította, hogy méltatlanul viseli parlamenti mandátumát. A jobbikos képviselő azonnali kérdésében a miniszterelnököt faggatta – nem egészen tudni, hogy miről, ugyanis konkrét kérdés nem hangzott el. A képviselő Szent István intelmeit sorolta, és azt állította: „Ahogy járom a vidéket egyre több embert aggaszt a Duna alacsony vízállása, mert mint mondják, könnyen befagy, és még a végén a Viktor megkoronáztatja magát”.

Jakabot annyira elragadta az indulat, hogy odáig ment: közönséges lókupacnak nevezte a miniszterelnököt. A levezető elnök erre reagálva megvonta tőle a szót, és mivel ekkor már a második figyelmeztetését zsebelte be felszólalásának stílusa miatt, kizárták az ülésről.

Nem ez volt az első eset, hogy egy képviselő ezt a hangnemet ütötte meg a Ház falai között. Tordai Bence, a Párbeszéd országgyűlési képviselője első felszólalásában letegezte a miniszterelnököt, később pedig nem volt hajlandó a neki kijáró megszólítással illetni Orbán Viktort. Ehelyett először “úgynevezett” miniszterelnöknek, máskor pártelnöknek szólította.

A levezető elnök ezt akkor sem hagyta szó nélkül, és elmagyarázta Tordai képviselőnek, hogy a miniszterelnököt az Országgyűlésben rangjának megfelelően kell megszólítani. Külön felhívta a figyelmet arra is, hogy Tordai Bence nem csak képviselő, hanem az Országgyűlés tisztségviselője is egyben, jegyző, akinek még inkább tiszteletben kellene tartania a Tisztelt Ház szabályait.

Szintén Tordai volt az, aki néhány hete a civiltörvény módosításáról szóló parlamenti vitát elbohóckodta, és felszólalásában csak azt ismételgette hosszú percekig: CÖF, CÖF, CÖF, CÖF.

A sorból persze a Momentum sem maradhatott ki. Fekete-Győr András is csatlakozott ehhez a kánonhoz, akinek pártelnöki minőségében nevezte”takonygerincűnek” a miniszterelnököt és a legfőbb ügyészt. Gratulálunk hozzá.

Úgy tűnik, hogy mostanában a fiatalabb – mondhatni úgy is, tapasztalatlanabb – képviselők köreiben ez a stílus vált divatossá. El tudtuk volna képzelni ezt tíz évvel ezelőtt, hogy a parlamenti viták színvonala ilyen mélyre süllyed? Volt idő, amikor még feszült figyelemmel hallgattuk Orbán Viktor és Gyurcsány Ferenc, vagy éppen Navracsics Tibor és Bajnai Gordon csörtéit. 

Szomorú, hogy mondanivaló hiányában az ellenzék odáig jutott, hogy cifrábbnál cifrábbakat kell hablatyolnia, hogy egyáltalán bekerüljön a híradásokba. Az említett képviselők nagy valószínűséggel ezt jónak is érzik, mivel így könnyen fel tudják hívni magukra a figyelmet. A kérdés inkább az, hogy a választók úgy gondolják-e, hogy erre van szükségük.