2003-ban ugyanazt a hibát követte el az oktatásért felelős kormányzat. Egy hónap nem elegendő idő arra, hogy olyan horderejű dokumentum, mint a Nat, tanulmányozása és érdemi véleményezése megvalósulhasson.

A Nat első fejezete, amely az iskolai nevelő-oktató munka tartalmi szabályozását és szabályozási szintjeit taglalja, a nyugalmazott igazgató véleménye szerint alkalmatlan arra, hogy hogy párbeszéd alapját képezze az oktatási-nevelési kormányzat és a pedagógusok között. 

A szerző fontosnak tartja az említett párbeszéd létrejöttét, mert csak ennek eredményeként tudják a tanárok jó szívvel fogadni a megszületett dokumentumot nevelői munkájuk során.

Meg kell fogalmazni a követelményeket a ködös, a lényeget elmismásoló megfogalmazások helyett – vélekedik Heltai. Ez egyértelműen meghatározná, hogy milyen kötelezettségek várnak tanárra és diákra egyaránt.

hirdetés

Egy komolyan vehető alaptanterv nem tart kéretlen pszichológiai-pedagógiai (didaktikai, metodikai, etikai) leckét olyanoknak, akik elvileg tanultak ilyesmit egyetemen

– fogalmazza meg véleményét a szerző.

Az élet- és iskolaidegen szemlélet mellőzése lehetővé tenné az elkészült anyag tárgyalhatóságát. Az aktivitás, kitartás, önfegyelem, bátorság, felelősségvállalás erősítése, a minőség iránti igény, kiválóságra törekvés felsorolása mellől már

igazán csak a Keep smiling! hiányzik, az optimizmus, a jövőbe vetett hit viszont az 1990 előtti korszak pedagógiájának legrégibb korszakából kerülhetett ebbe a dokumentumba.

A tanulókra vonatkozó kívánalmak, fejlődésüket meghatározó elvárások mintha voltaképpen pszichológiai fejlődési menetrendet írnának elő – jelentette ki Heltai Miklós, aki szerint a diákokra vonatkozó részt magyarul, a diákok számára is érthető nyelven, nekik szólóan lenne szükséges megfogalmazni.

A nyugalmazott igazgató teljes írását itt olvashatjuk el.

(forrás: Magyar Idők)