A szombathelyi születésű, világot járt férfi úgy döntött, hogy Afrikába megy. A Kongó torkolatához 1848 májusában érkezett, hat matrózával egyre beljebb hatolt a szárazföld belsejébe, mígnem elérte Bomát, a rabszolga-kereskedelem egyik központját, ahol a Kongó kétfelé ágazik. A 200 éve született a felfedezőre, Magyar Lászlóra emlékezünk.
Gyalog folytatta útját a Fára-szongói vízesésig, tudományos érdeme, hogy ő fedezte fel a folyó felső folyását. Tudósításai nyomán világos kép rajzolódott ki Afrika rabszolga-kereskedelméről, amelyet az 1815. évi bécsi kongresszus ugyan betiltott, de a rabszolgák Amerikába szállítását megakadályozni hivatott brit hajók vajmi kevés sikerrel jártak.
Kalandor vére nem hagyta nyugodni. Jelentős zsákmányra és 50 rabszolgára is szert tett. A helyiek Komo-nak nevezték el, mert túl sűrűn tette fel a portugál “como”, vagyis “hogyan” kérdőszót. Helyi szokás szerint többnejűségben élt, de a tartomány fejedelme, Kajája Kajángula ajándékaként kapott 14 éves feleségét, Ina-Kullu-Ozorot mindegyiknél fontosabbnak tartotta, aki több fiúgyermeket is szült neki.
Később felfedezte a Kongó és a Zambézi folyók vízgyűjtő területét, s fontos néprajzi kutatásokat is végzett. Hazafelé tartva a rettegett uralkodó, a Muata Jamvo címet viselő Kabebe székvárosát is felkereste. Lunda-ország fővárosának életét, a barbár fejedelem udvarát ő írta le először.
hirdetés1852-ben ő fedezte fel az angolai busmanokat. Kutatási anyagait, útleírásait, az általa rajzolt térképeket hazaküldte a Magyar Tudományos Akadémiának. Magyar László 1864. november 9-én Ponto do Cujóban hunyt el.
Beszámolói azonban rögtönzött jegyzetein alapultak, nem igazán szerkesztettek, hibás közléseket és ellentmondásokat is tartalmaznak, térképei nem megbízhatóak. A tudomány a mai napig megemlékezik róla, hiszen az ő nevéhez köthető az angolai partvidék mögöttes területeinek felkutatása.
(forrás: MTI/MTVA Sajtóbank)
