Varga Zs. András: A jog a társadalmi béke és az ezt megőrző kormányzás instrumentuma

Varga Zs. Andrással, az Alkotmánybíróság és a Velencei Bizottság tagjával, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanszékvezetőjével készített interjút Orbán Balázs, a Miniszterelnökség parlamenti és stratégiai államtitkára, a precedens.mandiner blog rovatvezetője.

Jogról és társadalomról, külpolitikáról, hazáról, kettős mércéről, a Velencei Bizottságról, és a Sargentini-jelentésről beszélgettek, ezekből válogattuk ki a legfontosabb mondatokat.

Jog és társadalom

„Igen, a jog instrumentum. A társadalmi béke és a társadalmi békét megőrző kormányzás instrumentuma. Nem a jog teremti tehát az értékeket. Persze az értékteremtés felfogása népszerű az olyan ideálisták körében, mint Platón vagy Kant, de szerintem ez helytelen felfogás.

A helyes hozzáállás szerintem az, hogy ha a jogszabály tartalmaz egy értéket, akkor jogalkalmazói eszközökkel kötelesek vagyunk megvédeni azt, de nem a jogszabály hozza létre az adott értéket.

Ezt az elvet egyébként a mi Alaptörvényünk is gyönyörűen tartalmazza. Szerintem ez a gondolat az egyik alappillére az alkotmányunknak.”

Külpolitika

„Induljunk ki abból, hogy adott egy közismert geopolitikai helyzet. Ebben a geopolitikai helyzetben mi mindig akkor tudtunk megmaradni, ha világos célokat támogató és erős kormányzata volt az országnak. Erős végrehajtó hatalom nélkül magyarnak lenni Közép-Európában soha nem lehetett, és most sem lehet. A történeti alkotmányunk egyik vívmánya az erős végrehajtó hatalom. Az államtól azt várjuk, hogy lássa el a feladatát. A gyenge államot pedig azért nem viseljük el, mert nem teszi meg azt, amit várunk tőle.”

Haza

„Anno az oktatók is kellemetlenül érezték magukat – például egy konferencián – ha a nemzet fogalma szóba került. Mára a fogalom egyre inkább a jogi szakmai közbeszéd részévé vált. Ráadásul az államnak van saját egyeteme, ahol a saját köztisztviselőit képzi. Ott ezt a szemléletet átadni lényegében kötelező. De nem szabad elfelejteni, hogy a mainstream álláspontot is meg kell tanítani.

Úgy nem lehetünk sikeresek, hogy felvesszük a vitézi mentét, kitűzzük az árvalányhajat, aztán úgy teszünk, mintha nem lenne dolgunk a világgal.”

Kettős mérce, Velencei Bizottság

Amit mi a hétköznapokban kissé pejoratívan kettős mércének szoktunk nevezni, az a Velencei Bizottságban leírt alapelv. 2002 óta a bírák kinevezésének alapelvei között szerepel ugyanis, hogy különbség van abban, hogy mit tehet meg a „régi demokrácia”, és mit tehet meg egy „új demokrácia”. Az úgynevezett régi demokráciákban a végrehajtó hatalom elvileg erős befolyást gyakorol az igazságszolgáltatásra, de a politikai kultúra és tradíció megakadályozza a végrehajtó hatalmat abban, hogy visszaéljen a hatalmával. Ezért maradhat. Az új demokráciákban nincs ilyen tradíció, következésképpen az új demokráciában a végrehajtó hatalomnak nem lehet szerepe a bíróságok igazgatásában.

Ez botrány!

Az egész gondolatmenet után joggal merül fel a kérdés, hogy mitől lesz egy demokrácia régi vagy új. Gondoljunk csak Németország, Olaszország, vagy még inkább Spanyolország vagy Portugália esetére. Ezekben az országokban is ugyanannyi demokratikus hagyomány halmozódhatott fel a háború vagy a rendszerváltás utáni első 25-30 évben, mint nálunk. Mégsem merte senki ezen országok demokratikus hagyományait megkérdőjelezni. Akkor tehát honnan számítsuk az új demokráciák kezdetét?”

Sargentini-jelentés

„Mi volt a fő érve a Sargentini-jelentésnek Magyarországgal szemben? Az, hogy a Velencei Bizottság, az Európai Unió Bírósága, az Emberi Jogok Európai Bírósága és az Alkotmánybíróság sokszor megmondta, hogy Magyarország átlépte az uniós, a nemzetközi jogi és a hazai alkotmányjogi határokat. A mondat végére pedig „pontot tett” a jelentés írója.

Azáltal, hogy „pontot tett”, kiírta magát a jogászi érdeklődésből.

Ugyanis a jogászok itt teszik fel a kérdést, hogy ezek után mit cselekedett az Országgyűlés vagy épp a kormány. Az én ismereteim szerint Magyarország eddig kivétel nélkül végrehajtotta az unió vagy más nemzetközi szervezet döntését. Nagyrészt elfogadta a javaslatokat is, ha olyan jogi érvekkel közelítettek felénk, ami valóban megállta a helyét, s bebizonyosodott, hogy az adott jogszabály valóban nem illeszkedik a hazai, az EU-s vagy a nemzetközi jogrendbe. Magyarország a végrehajtás tekintetében tehát mintaország, még a nemzeti identitásunkat érintő kérdésekben is hajlandóak voltunk változtatni, akár az Alaptörvényen is. Ilyen a jogkövető magatartás, ilyen egy jogkövető ország, egy régi demokrácia!”