Magyarországon biztonságban érzik magukat a hollandok

Nem jó úgy élni, hogy nincs szabadsága az embernek

Már háromszor rabolták ki az utcán, fényes nappal a testvéremet – nyilatkozta egy Perőcsényben nyaraló holland férfi, aki elmondta: Hollandia nagyvárosaiban szinte mindennaposak a bevándorlókkal kapcsolatos atrocitások. Magyarországon többek között a biztonság és a nyugalom miatt szeretnek lenni.

Kaptam egy fülest, amely szerint a Börzsönybe és a Dunakanyarba számos nemzetiség költözött az utóbbi években. Utánajártam, többségében hollandok töltik itt a szabadidejük jelentős részét, vagy élnek itt életvitelszerűen. Megkerestem őket, a legtöbben a biztonság és a nyugalom miatt választják Magyarországot.

Elsőként a Graave házaspárt látogattam meg perőcsényi otthonukban. Épp vacsorát készítettek az erdei környezetben fekvő udvaruk teraszán. Ínycsiklandó illatok, szívélyes fogadtatás várt rám. Elkezdtünk beszélgetni, rögtön el is mesélték, hogyan kerültek kapcsolatba Magyarországgal.

A család még 2003-ban kirándult Kecskemétre. Egy szintén holland barátjukat kísérték el, aki házat szeretett volna vásárolni az Alföldön. Ekkor jártak először Magyarországon és rögtön megtetszett nekik a nyugodt, barátságos környezet. Később ismét visszatértek, de akkor már a Dunakanyart és a Börzsönyt tűzték ki úti célul. Egyből beleszerettek, nem volt kérdés, hogy ők is házat vásárolnak. Azt mondták, a békés, gyönyörű környék és a térség természeti szépsége tetszett meg nekik. Ennek már 15 éve, azóta minden szabadidejüket Magyarországon töltik. 

„Elsősorban a stressz elől menekülünk Magyarországra. Amikor az itt töltött 5-6 hét után hazamegyünk Hollandiába, az első hetekben azt kérdezgetjük magunktól: „Mit keresünk mi itt?”

Azt mondják, Hollandiában nagyon zsúfoltan élnek az emberek, a közlekedés kész katasztrófa és mindenhol tömeg van. Óramű pontossággal élnek, mindent időhöz kötnek. Mesélték, hogy két perc késésért akár ki is rúghatják az embert a munkahelyéről, vagy ha egy vonat, busz három percet késik, már aggódnak, hogy mi lehet a baj.

Nem jó így élni, semmi szabadsága nincs az embereknek. Többek között ezt is szeretjük Magyarországban, hogy itt élők az érzéseikre hallgathatnak, és aszerint élhetnek – fogalmaztak egyetértően.

Amikor megkérdeztem, hogy mi a két ország közti legnagyobb különbség, egyöntetűen a zsúfoltságot és az országban lévő nemzetiségek számát említették. Kifejtették, hogy egy akkora területen, mint nálunk a Dunántúl, nagyjából 17 millió ember él.

Ez borzasztó sok. Hollandiában a statisztikák szerint 145 nemzetiség él jelenleg. Csak a 80 ezres lélekszámú Hengeloban, ahol mi lakunk, 141. Itt a lakosság 21 százaléka nem holland. Amszterdamban még durvább a helyzet, a 850 ezer lakos 50 százaléka bevándorló – mondták Graave-ék.

Azt mondják, ez önmagában nem lenne probléma. Kezdetben vendégmunkásként spanyolok, olaszok és lengyelek érkeztek. Ők dolgoznak, nyelvet tanulnak, betartják a törvényeket és tisztelik a helyi kultúrát, a szokásokat. A problémát azok a bevándorlók okozzák, akik nem így gondolkodnak. A legtöbb gondot a marokkói és a török csoportok okozzák. Ők meg sem próbálnak integrálódni, csak kihasználják az ország kínálta lehetőségeket.

A bevándorlók által elkövetett incidensek főként a nagyobb városokra jellemzők. Mesélték, hogy a férj testvére Amszterdam belvárosában lakik és az utóbbi időben már háromszor rabolták ki az utcán.

A migráció nem csak az utóbbi 2-3 évben jellemző, már az öt, hat évvel ezelőtti adatok is elkeserítőek. Azt mondták, a többi között ez is közrejátszik abban, hogy szeretnek Magyarországon lenni.

„Tudjuk, hogy itt bármikor szívesen látnak bennünket, és nyugalomban élhetünk, biztonságban vagyunk. Nem fantáziálunk azon, hogy megoldódik a helyzet, de tudjuk, hogy van egy hely, ahová elmenekülhetünk a Hollandiában bennünket ért stressz elől.”

Nem szeretnek politizálni, úgy gondolják, hogy Magyarországon ők csak vendégek, nem tisztük bírálni az itteni politikát. Nem értik tökéletesen a nyelvet, nem is tudnak megalapozott véleményt alkotni.

„Azt viszont tudjuk és érezzük, hogy szeretünk itt lenni, kedvesek velünk az emberek, a Börzsöny gyönyörű, nyugalmunk van és biztonságban érezzük magunkat. Ennél pedig számunkra nincs fontosabb. A vállalkozásunk miatt most még muszáj hazajárnunk, de úgy tervezzük, hogy néhány év múlva Perőcsény és a Börzsöny lesz a végleges otthonunk.”

Nemes Zsuzsanna