Hatvan éve küzd egy gall falu Róma ellen – Isten éltessen, Asterix!

A kép és a szöveg együttélésének sok évezredes történelme van, a papírra nyomtatott képregények azonban csak a 19. században jelentek meg. Franciaország ekkor nemcsak a képző- és az alkalmazott művészetben, hanem a képregény-irodalomban is maradandót alkotott. A képregénykultúra azóta számos ország gyermek- és ifjúsági kultúrájának meghatározó részévé vált.

Örök harc Rómával

Talán senkinek sem kell bemutatni a gall Asterixet, aki folyton visszaveri a falujára törő rómaiak seregeit.  Caesar hiába erősködik, Asterix és barátai – a hatalmas étvágyú Obelix, valamint hűséges kutyája, Ideafix – mindig felülkerekednek a rómaikon.

Ma hatvan éve, hogy megjelent a leghíresebb francia képregényfigura, Asterix. A képregénysorozat írója René Goscinny, rajzolója pedig Albert Uderzo. A képregényt először részletekben közölte a Pilote magazin, majd 1961-től önálló kötetekben jelentek meg részei. A szerzőpáros tudatosan törekedett arra, hogy képregényük ne elsősorban a kisgyerekekhez, hanem a tizenévesekhez szóljon.

A sorozat hamar rendkívül népszerű lett, harminchét könyvecskét élt meg, és Asterix máig az egyik legnépszerűbb francia képregényhős. A pár ezer példányos eladások a ’60-as évek végétől már milliós nagyságrendűvé váltak.

René Goscinny váratlanul elhunyt 1977-ben, azóta szerzőtársa írja és rajzolja a történeteket. Uderzo barátja iránti tiszteletből minden részen feltünteti Goscinny nevét is.

Számos animációs film mellett 1999-ben az első élőszereplős film is elkészült a képregényből Christian Clavier és Gérard Depardieu főszereplésével. A gall harcosok azóta is töretlen népszerűségnek örvendenek, és már nemcsak a francia populáris kultúra közkedvelt alakjai. A képregényeket több mint száz nyelvre fordították le, és több mint 370 millió példányt adtak el belőlük.

Jogosan merül fel a kérdés, hogy mi lehet az Asterix-sorozatok sikerének a titka? Goscinny és Uderzo olyan szerethető karaktereket alkotottak meg, melyekkel könnyen tudott az olvasóközönség megbarátkozni. Ráadásul a humor eszközével mutatja be a franciák őseit.

A bohóckodó hősöknek sokszor már a neve is könnyet csal az olvasó szemébe. A hazaszeretet, a szabadságért és a barátok mellett való kiállás mellett megjelennek azok a kevésbé hízelgő „nemzetkarakterológiai” sajátosságok, mint például hogy a gallok sokszor hirtelen haragúak, kötekedőek és olyan mohók, hogy minden, ami nem mozog elég gyorsan, azt bizonyosan megeszik. Ráadásul mértéktelen varázsital-fogyasztásuk számos komikus szituáció forrása.

Asterix és barátai, noha elvontan mégis komoly célokért küzdnek, mégsem lehet őket igazán komolyan venni, mert a rómaiakkal való verekedéseik a Piedone-pofon szelíd világát testesítik meg. A nagy csaták utáni kiadós lakomák – melyeken Obelix rendszeresen vaddisznókat fogyaszt el szőröstül-bőröstül – pedig már Münchhausen bárói szintre emeli a főhősök történeteit. A derűvel és a könnyed bájjal rajzolt képek máig hatnak, mert a humor kortalan. 

Nincs még vége a csatának

A héten jelent meg Franciaországban a sorozat 38. része, mely a Vercingetorix lánya nevet viseli. Az új képregényt Jean-Yves Ferri írta, és Didier Conrad rajzolta. Az új epizódban a hagyományos karaktereken túl szerettek volna lépni, ezért döntöttek szerzők Adrénaline mint új szereplő behozatalán. 

Borítókép: asterix.com