Álljon fel az Istent imádó zenei hadsereg!
Hatalmas élmény, hidegrázós, libabőrös, elképesztő, fantasztikus, lenyűgöző – így egyszerre, de ezek a szavak mégsem tudják leírni azt az érzést, amikor egy ötszáznegyven fős alkalmi óriászenekar tagja vagy – számol be a boon.hu a Kecskemét Rocks 2019 elnevezésű rendezvényről, ahol a résztvevő zenészekkel közösen készítették el Magyarország legnagyobb könnyűzenei flashmobját.
100 dobos, 250 gitáros, 90 basszusgitáros és 80 énekes zenélte el közösen a szervezők által előzetesen kiválasztott tizenkét dalt. Magyar és külföldi rock számok egyaránt szerepeltek a listán. Akik részt vehettek az eseményen – akár nézők voltak, akár zenészek – erőt sugárzó, már-már megható koncertnek lehettek tanúi.
A meghatódottság természetes lehet, hiszen ahol ilyen sok ember tud egységbe rendeződni, egy cél érdekében tenni, ott az összetartozás érzése megérinti még a rock szíveket is. De vajon miért olyan természetes, hogy ha rock szíve van valakinek, az az isteni dolgok fölé képes helyezni magát?
A közösen eljátszott dallistában szerepelt a ‘Personal Jesus’ című Depeche Mode dal is, amelynek értelmezéséről megoszlanak a vélemények. Egyesek szerint a dal arról szól, hogy mindenkinek meg lehet találni az ő személyes Jézusát egy másik emberben, aki neki jót akar. Mások istenkáromlásról beszélnek.
Ha azonban tüzetesebben megvizsgáljuk az ének szövegének jelentését, hamar rájövünk, hogy a személyes Jézus jót akaró embertársunkban megjelenő alakja nehezen fogható fel jámbor, keresztényi gondolatként: „Egy saját személyes Jézus csak Önnek. Valaki, aki meghallgatja az imáit. Valaki aki törődik Önnel Egy saját személyes Jézus csak Önnek.”
Martin Gore dalszövege mögött meghúzódik a rejtett gondolat, hogy a valóságos Jézus nem törődik az emberrel, és még az imákat sem hallgatja meg, vagyis lehetőség szerint lecserélendő valamilyen emberi pótlékkal.
A zene ereje nyilvánvaló. Azt is megtapasztalhatjuk, hogy valódi zenei korszakváltást élünk meg. Ám egyáltalán nem mindegy, hogy a zene mögötti erő milyen irányba akar bennünket elmozdítani. Johannes Hartl, az Augsburgban megalapított, Gebetshaus elnevezésű dicsőítő mozgalom vezetője egy előadásában kifejtette: a Jelenések könyve beszámol arról, hogy a mennyben zene van. Nem létezik emberi kultúra zene nélkül! Az embert megalkotó Isten a zenében él. A mennyben nem meditálnak, hanem énekelnek.
A reklámok, a tévé, a rádió, az internet mind-mind tele van zenével. Korábban ez nem volt így – mutat rá Hartl, aki szerint a zene másképpen érinti meg az érzelmeinket, mint a szó. Az emberek arról énekelnek, ami számukra a legfontosabb. Ezért nem mindegy, hogy miről szólnak ezek a zenék. Amiről az ember a legtöbbet énekel, az válik az istenévé – jelenti ki a dicsőítő mozgalom vezetője.
A zene képes az embert teljes egészében megszólítani. Ám Isten dicsőítése helyett lehet akár negatív dolgokra is fordítani ugyanazt a zenét
– hívja fel a figyelmet Johannes Hartl.
Hozzáteszi: olyan korban élünk, ahol igazi szellemi küzdelem indult el. Jézus Krisztus visszatérését képek és jelek fogják megelőzni: fel fog lépni az Antikrisztus, a vadállat, a megsebzett sárkány, akinek a sebe begyógyult. Sokan lesznek, akik leborulnak, és valódi dicsőítést zengnek majd a sátánnak. Imádni fogják a sátánt, és ez szintén a dicsőítés módján történik majd meg.
A végidőkben tehát minden a dicsőítésről fog szólni. A kérdés csak az, hogy az egyén kit fog imádni?
Bárcsak felállhatna egy Istent imádó zenei hadsereg, akik felveszik a szellemi küzdelmet és a dicsőítők erejével mennek elől. Kezdjünk el készülni!