Yhtos: A keresztény könnyűzene többé nem választ szét, hanem összekapcsol

Vasárnap.hu: Mi indított benneteket, hogy ilyen zenével szolgáljátok az egyházközséget a szentmisék során?

Burger Balázs: Gödön két templomi gitáros kórus is működik. Az idősebbek harminc-negyven éve alakult csapata mellett önállóan teljesít zenei szolgálatot a fiatalabbak csoportja.  Az idősebbek tevékenysége vonzott bennünket, fiatalabbakat is. Ma már teljesen szeparált egységekben jelenünk meg. Az idősebbek ma is a kezdetek repertoárjából válogatnak (Sillye Jenő, Dax és a többiek). Nekünk fontos, hogy az új hullámos szerzeményekből, akár külföldi, magyarra fordított dalokból válogassuk össze az énekeinket.

Vasárnap.hu: Honnan a nevetek?

Burger Zsófia Anna: Egy félrehallásnak köszönhetően Yhtos lett a mára már állandósult fiatal kórus és a körülötte létező ifi közösség neve. A jelentése: Jézus Krisztus Isten Fia, Megváltó. Fontos volt nekünk, hogy a nevünk tükrözze a hovatartozásunkat.

Vasárnap.hu: Egy keresztény könnyűzene irányában szkeptikus ismerősöm a felsőgödi templomba egyszer ellátogatva benneteket hallott, amiről minden fóbiája ellenére elismerően nyilatkozott. Fontos számotokra a minőség?

B. B.: Azon vagyunk, hogy a szentmise liturgiáját szolgáljuk az énekekkel, és ahhoz illő dalokat játszunk. Figyelünk az előírásokra a repertoár összeállításánál. Elénekeljük az aznapra rendelt hivatalos zsoltárt is a Mise Gitáron című misekompozícióból. Sőt, az ordináriumot is onnan vesszük az utóbbi években.

Vasárnap.hu: Látható a kórus közösségteremtő ereje?

B. Zs. A.: Nemcsak zenével szolgálunk az egyházközségben. A kisebbeknek nyári táborokat szervezünk. Ide olyan, iskolai hittant választók is eljönnek, akiknek a családi háttere nem támasztja alá az egyházhoz való tartozás jó érzését. Balázs a fiúk közösségét terelgeti, én a kislányokkal foglalkozom. Idén lesz a tizenharmadik táborunk.

Vasárnap.hu: A kormány részéről érkező, templomi gitárosokat támogató szándék hasznos lehet számotokra?

B. B.: Főleg kettő-három jobb gitárra lenne szükségünk, a mostaniak helyett, amellyel a megszólalás színvonalát tudnánk emelni.

A minőségi zenéhez minőségi hangszerek szükségesek. Sajnos a lehetőségeink végesek.

Ha segítséget kaphatnánk, mondjuk hangszerek beszerzésére, az nagyon sokat lendítene az általunk előadott keresztény könnyűzenei művek minőségi előadásán. Ez az igény jót tesz azoknak, akik a templomban hallgatják, illetve éneklik majd ezeket az énekeket, és méltóbb lesz az Istennek bemutatott áldozathoz is. Billentyű is jól jönne, most a másik kórusét használjuk. Minimális hangtechnikai eszközök beszerzése is fontos lenne, amely a helyes zenei arányok beállításában és az érthetőségben játszik fontos szerepet.

Vasárnap.hu: Az egyházközség nem támogatja a saját ifjúsági gitárosait?

B. B.: Az egyházközség minden tőle telhetőt megtesz ennek érdekében. Ám ezek a segítségek is végesek. Emiatt sokan általában a gyengébbel és az igénytelenebbel elégszenek meg. Nem így kellene ennek lennie.

Vasárnap.hu: Az egyházközség kohéziós ereje nő zenei munkásságotok révén?

B. Zs. A.: Nem ellenzi senki azt, amit csinálunk. Épp ellenkezőleg: azt szokták mondani, hogy a négy-öt fős megszólalásunk úgy hat rájuk, mintha húszan énekelnénk. Elfogadnak bennünket. Szeretnek is velünk énekelni.

B. B.: Vasárnap esténként, amikor szolgálunk, teljesen megtelik a templom. Egyszerűen nincs már szabad hely!

Vasárnap.hu: A jó hangzás érdekében sokat gyakoroltok?

B. B.: Havonta egy alkalommal énekelünk, amelyet legalább három próba előz meg. Célunk, hogy az egész hívő közösség együtt tudjon énekelni Istennek a szentmise során.

És valóban zeng az egész templom.

Nekünk alapvetően is igényünk van arra, hogy szép zenét alkossunk. A Jóistennek szépet adni pedig természetes számunkra.

Vasárnap.hu: Ennek érdekében hasznosnak találnátok egy központi zenei képzést, amely a fejlődésben még nagyobb segítséget tudna nyújtani számotokra?

B. B.: Mi is jelentkeznénk biztosan. A jelenlegi tudásunkat is egy váci egyházmegyei dicsőítő vezetőképző alapozta meg, és vitte magasabb fokra. Itt kialakult bennünk a folyamatos fejlődésre való igény. Mindig lehet jobban, szebben muzsikálni. Egy ilyen iskola arra is teret adhatna, hogy dicsőítő szívű, zeneileg szakképzett zenészekkel egészüljenek ki a miénkhez hasonló kórusok.

Vasárnap.hu: Milyen előadóktól énekeltek szívesen?

B. Zs. A.: A Hillsong dalok, Matt Maher, Matt Redman, Pat Barrett és Chris Tomlin magyar nyelvű dalai mind-mind kedvenceink. De a régebbiek közül is szívesen veszünk elő egy-két örökzöldet, illetve szívesen játszunk a ma is alkotó, újabb generációhoz tartozó magyar szerzőktől is. Mindent játszunk, ami lelkesít bennünket, bevonja a közösséget, és méltó a liturgiához, Isten szentmisében való dicséretéhez.

Vasárnap.hu: Mi okozza a legnagyobb örömet számotokra egy-egy zenei szolgálat során?

B. B.: Jó megtapasztalni a Szentlélek elénekelt dalainkon keresztül is süvítő erejét és jelenlétét. Ilyenkor az a jó, hogy megtapasztalhatjuk saját kicsiségünket és Isten erejének nagyságát. Ez mindenképpen felemelő. Olyan jó, amikor mindenki együtt énekel a templomban!

Vasárnap.hu: Idősek és fiatalok is szeretik ezeket dalokat?

B. Zs. A.: Mindenképpen.

Ez a műfaj összehozza a generációkat, segít, hogy a közösség figyelmesebb és egységesebb lehessen.

Ne feledjük el, a nagyi korúak már Sillye Jenő kortársai. A keresztény könnyűzene többé nem választ szét, hanem összekapcsol. Idősebb nénik, bácsik szeme könnybe lábad, amikor énekelünk. Őket is megérinti. És elhozzák az unokáikat.

Vasárnap.hu: Sokan ma is ferde szemmel néznek, ha a könnyűzenei műfaj a templomban szólal meg. Vajon mikor nyer teljes elfogadást ez a műfaj az egyházban?

B. B.: Ezt nehéz megmondani. Az Isten dicséretére született muzsikát mindenesetre igényesen, szépen, vitalitással kell megformálni – bármelyik műfajról is legyen szó. Beképzeltség nélkül kijelenthetjük, hogy mi sem szeretjük azt a keresztény könnyűzenét, amelyik nem minimum azzal az igyekezettel és szakmaisággal szólal meg, ahogy például mi próbáljuk azt művelni. Valamilyen mértékig meg lehet érteni, ha valaki „kifordul a templomból” csak mert éppen ott és akkor gitáros mise van, és inkább más időpontot választ.

B. Zs. A.: Valóban szükséges lenne a liturgia, illetve az egyház iránti tisztelettel és hűséggel és megfelelő zenei szakmaisággal közelíteni a keresztény könnyűzenéhez is. Az is igaz, hogy rengeteg csapnivaló tehetségű kántor testvér is szolgál a templomokban. Nemegyszer fájdalmas az igényesség hiányát megtapasztalni. Emiatt egy képzés nyújtotta visszajelzés, egy szakmai tükör mindenképpen segíthetne sok csapatnál. Mi se bánnánk.

Vasárnap.hu: A fiatalok ma sokféle műfajt szeretnek. A templomi keresztény könnyűzenére ilyen körülmények között van még egyáltalán „kereslet”?

B. B.: Nem gondolom elavultnak ezt a templomi gitáros muzsikát. Technót és rapet sem hallgat mindenki, inkább csak egy bizonyos réteg. Például a Keresztkérdésből Kübler Dani stílusa nagyon jó, hogy létezik, de nem minden élethelyzetben nyújt éppen odaillő zenei nyelvet. Amint megnyílik a szív Isten szeretetére, azonnal elkezd dobogni is: akadálymentesen tudja befogadni ezeket a dalokat, mert dicsőítő szívvé alakul át.

A dicsőítés válasz Isten előbb kezdeményező szeretetére.

Vasárnap.hu: Sokan azzal vádolják a keresztény könnyűzenét, hogy a szent szolgálatára a profánt használják. Ez nem támadja már gyökereiben ennek a műfajnak a létezését?

B. Zs. A.: Az a fő kérdés, hogy mi határozza meg a szentséget: a zenei műfaj vagy a szív odaadottsága? Ha csak a műfajt nézzük, akkor megszülethetnek olyan nézetek, hogy például csak a „komolyzene” lehet méltó és szent Isten dicséretére. Ám

ha az odaadott szív kritériuma felől közelítünk, akkor minden a helyére kerül:

a dicsőítő zene zenei szakmaisága is a maximum felé törekszik majd.

B. B.: Ez alapján okafogyottá válik az olyan ellenkezést nem tűrő, szeretetlen műfaji adok-kapok, mint amilyet nem olyan rég a 777 offline „keresztény könnyűzenei disputájának” internetes közvetítése során a kommentelők részéről olvasni lehetett – a legellenségesebb hozzászólásokat éppen a képzett egyházzenészek minősíthetetlen megfogalmazásában.

B. Zs. A.: Attól lesz méltó az Istent dicsérő zene, hogy milyen szándékkal született.

Ha valaki a könnyűzenei műfajok valamelyikében odaadott szívvel, Isten dicséretére komponál, akkor az meghatározza annak a műnek a „szent” mivoltát.

Az előadó pedig alázatosan megtapasztalhatja, hogy Isten mennyire szépnek látja a mi ilyen-olyan énekeinket.