Szent Pio atya csodálatos élete – Stigmák, gyógyulások és a magyar remény
Pio atya leginkább az imádsággal és a békével kapcsolatos mély bölcsességéről, a stigmáiról, bilokációjáról szóló csodás beszámolókról, az ördög által való fizikai támadásáról, és a lelki életben való tökéletesedéséről ismert.
Pietrelcinai Szent Pio atya, világi nevén Francesco Forgione, 1887. május 25-én született az olasz Pietrelcina kis falujában. A kapucinus szerzetes a modern kor egyik legismertebb stigmatizált szentje lett, akinek élete tele volt misztikus jelenségekkel. 2002-ben II. János Pál pápa avatta szentté, és ma is milliók zarándokolnak San Giovanni Rotondóba, ahol élt és ahol sírja található.
Francesco egyszerű, szegény családban nőtt fel, már gyermekkorában mély vallásosság jellemezte. Ötévesen tudta, hogy Istennek szenteli életét. 1903-ban lépett be a kapucinusok közé, ahol a Pio nevet kapta. Egészsége gyenge volt, többször küldték haza pihenni, de lelki élete egyre intenzívebbé vált. 1910-ben szentelték pappá, majd 1916-ban került végleg San Giovanni Rotondóba.
1918. szeptember 20-án jelentek meg rajta láthatóan a stigmák – Krisztus keresztre feszítésének sebei a tenyerein, talpain és oldalán. Ötven évig viselte őket, és csak halála pillanatában (1968. szeptember 23.) gyógyultak be. A stigmák mellett számos rendkívüli jelenség kísérte: bilokáció (egyszerre több helyen jelenlét), gondolatolvasás, gyógyítások, kellemes virágillat és démoni támadások. Pio atya naponta több ezer gyónót hallgatott meg, és híres volt arról, hogy „lelki sebészként” segített az embereknek.
Egyik legismertebb magyar vonatkozású története a bilokáció: a kommunista időkben állítólag megjelent Mindszenty József bíboros börtöncellájában, hogy vigasztalja őt. Ezt a szentté avatási dokumentumok is említik. Pio atya iránt Magyarországon ma is nagy a tisztelet – szobrok, imacsoportok, pl. Nyírbátorban vagy Kisbér környékén találhatók tiszteletére emelt emlékhelyek.
Sok magyar forrásban terjed egy neki tulajdonított prófécia:
„Magyarország egy olyan kalitka, amelyből egyszer még egy gyönyörű madár fog kirepülni. Sok szenvedés vár még rájuk, de egész Európában páratlan dicsőségben lesz részük…”
A kapucinus rend és hivatalos források szerint ez a szöveg nem hiteles, hanem később keletkezett, népi hagyományra épülő apokrif írás. Ennek ellenére sokan merítenek belőle reményt a mai kihívások közepette.
Pio atya üzenete egyszerű és időszerű: a szenvedés nem büntetés, hanem egyesülés Krisztussal. „Imádkozzatok, reméljetek, ne féljetek” – ez a hozzáállás ma is útmutató lehet. Halála után csodák százait jegyezték fel közbenjárására, és szentje a kamaszok, valamint a lelki vezetők védőszentje lett.
Fotó:MTI Sándor Katalin
