Budapest elveszett tetődíszei – A Kovács-bérház

A Budavári Palotanegyed és a Polgárváros határán elterülő Dísz tér a középkor óta Buda egyik legfontosabb városi tere. Déli végében egykor két városkapu, a keleti Vízi (Szent János) kapu és a nyugati Fehérvári (Zsidó) kapu állt, ezek vezettek a várba.

A területet a középkorban Szent György térnek nevezték a Nagy Lajos király által emeltetett kápolna után, amely a mai honvéd emlékmű közelében állt. A török időkben dzsámivá alakították, s a tér neve is Dzsámi térre változott, majd a felszabadulás után Haupt Platz, később Parade Platz – vagyis Dísszemle tér – lett, az itt tartott katonai parádékról elnevezve. Az 1848-as forradalom idején rövid időre István térnek hívták, majd 1866-tól újra és immár magyarul Dísz térként emlegették. A tér a 19. század végére szimbolikusan és építészeti stílusában is a Budavári Palotanegyed kapujává vált, ahol Polgárváros barokk és klasszicista házai mellé felépültek a korszak historizáló épületei.

Egyik ilyen historizáló épület a Dísz tér és a Tóth Árpád sétány sarkán az 1893-ban épült Kovács-bérház volt. Az épületet Illés Gyula tervei szerint, szellőczei Kovács VII. Pál özvegyének és három gyermekének megrendelésére emelték. Az új bérház helyén korábban barokk lakóépület állt, amelyben a 18. század elején Buda első patikája, az Arany Egyszarvúhoz címzett gyógyszertár működött, később pedig az Arany Sas Patika.

A historizáló, neobarokk és neoreneszánsz stílusjegyeket ötvöző háromemeletes épület homlokzata erőteljesen tagolt párkányokkal és gazdag ornamentikával készült. A földszint robusztusabb, rusztikázott kialakítású volt, fölötte könnyedebb, finoman díszített emeletek sorakoztak. Az ablakokat szimmetrikus rendbe foglalták, fölöttük gazdagon faragott szemöldökpárkányok, kartusok és koszorúdíszek jelentek meg, a középtengelyt enyhén előreugró rizalit hangsúlyozta. A homlokzat felső zónáját klasszikus motívumokkal és domborműves mezőkkel díszített koronázópárkány zárta le, fölötte pedig két sarokkupola – bordázott, réz-és pala-burkolatú tetőidom – adott ünnepélyes lezárást az épületnek. A manzárd jellegű tető apró ablakai a kor historizáló városi palotáinak tipikus megoldásai voltak.

A Kovács-bérház a századfordulót követően a Magyar Általános Hitelbank tulajdonába került, majd 1939-ben a nagyváradi Szent Szív Alap vásárolta meg, amely kisebb átalakításokat végeztetett rajta – ekkor bontották le a sarokkupolákat, hivatalosan statikai okokra hivatkozva. A földszinti üzletekben a Magyar Általános Hitelbank fiókja mellett sörcsarnok, a Hollanzer és Okos fényképészet és a Magyar Királyi Posta is működött a két világháború között.

Budapest ostromának idején a Várhegy és a Krisztinaváros szenvedte el a legnagyobb pusztítást és e tragikus időszak a Dísz tér környékét sem kímélte. A stratégiailag kiemelt helyen álló Kovács-bérház – a Honvéd Főparancsnokság és a Honvédelmi Minisztérium közvetlen szomszédságában – számos tüzérségi és légibomba-találatot kapott. A támadások következtében a Dísz tér felé néző homlokzat négy ablaktengelynyi szakasza teljesen beomlott az első emeletig, míg a Szent György tér és a Tóth Árpád sétány felé eső oldal szintén súlyos károkat szenvedett – főleg a tetőzet és a harmadik szint.

Az 1950-es évek legelején a budai Várra vonatkozó új magasságkorlátozások értelmében az épületet már nem építették újjá eredeti, háromemeletes formájában, kupolája pedig az új korszellem miatt nem épülhetett vissza. A felső szintet elbontották, ugyanakkor az eredeti homlokzati díszítéseket és arányokat még meghagyták – egy rövid időre legalábbis. Különös érdekesség, hogy a bérház udvari traktusában meghagyták az eredeti magasságot, így az épület – bár a Dísz tér felől ma csupán kétemeletesnek tűnik – valójában belül továbbra is háromszintes. Ez magában rejti a későbbi visszaépítés lehetőségét.

1959-ben aztán újabb homlokzati „felújítás” következett, melynek során eltűntek az historizáló díszek: a koszorúdíszek, füzérek, címeres motívumok és párkányok és a földszint mészkő lábazata is. A külső átalakítást a belső terek átrendezése is követte: 1966-ban a földszinti helyiségeket egybenyitották és megnyílt a Korona Cukrászda, amely a hetvenes évektől Mikes Lilla vezetésével a Korona Pódium színhelye lett – irodalmi estekkel, zenés műsorokkal, később kisebb színházi produkciókkal.

A Kovács-bérház ma magántulajdonban lévő társasház, amely az 1959-es „stílusváltás” után többször is átesett különféle tatarozásokon, ám eredeti, gazdagon mintázott ornamentikáját mindmáig nem nyerte vissza. Bár elveszítette hajdani sarokkupoláit és az utcai homlokzat harmadik emeletét, arányaiban és részletképzésében még ma is hűen őrzi a 19. század végi historizmus eleganciáját és harmóniáját. A belső udvarban fennmaradt harmadik szint pedig őrzi az egykori magasságát, amely lehetőséget kínál arra, hogy az épület egyszer, akár a közeljövőben, ismét teljes, háromemeletes formájában tündökölhessen.

Ez a lehetőség különösen aktuálisnak tűnik ma, amikor a szemközti, a Nemzeti Hauszmann Program keretében újjáépült Vöröskereszt-székház már újra háromszintes, kettős kupolájával emelkedik a tér fölé. A két épület eredetileg egymás tükörképe volt és ha a Kovács-bérház egyszer visszakapná eredeti megjelenését, újra a Budavári Palotanegyed díszes, méltóságteljes bejárataként állhatna – épp úgy, ahogyan egykor Illés Gyula és Hauszmann Alajos, valamint Hültl Dezső megálmodta.

(A sorozat hamarosan folytatódik!)

Fecske Gábor László

Kapcsolódó:

Budapest elveszett tetődíszei – Budapest I. Kerületi Magyar Királyi Állami Főgimnázium

Vezetőkép: A Kovács-bérház a sarokkupoláival a Dísz tér egyik ékessége volt. Forrás: Skyscraperscity