Álhírek, titkosszolgálati játszmák és a gyermekvédelem – Lejárató hadjárat az Orbán-kormány ellen?
Az elmúlt időszakban turbófokozatra kapcsolt az álhírgyártás, most pedig újabb állomásához érkezett az a dezinformációs kampány, amit az Orbán-kormány lejáratására indítottak. De hogy kik és miért? Erre keressük a választ. Még ha egyébként egyértelműnek tűnik is…
Több ellenzéki magyar hírportál is átvette a The New York Times álhírét, miszerint Mráz Ágoston Sámuel, a Nézőpont Intézet vezetője a Tisza Párt elleni sikertelen kampányról beszélt – amit a szakember közösségi oldalán cáfolt meg.
A titkosszolgálati befolyásolási technikák között a médiamanipuláció olyan módszer, amit különböző hírszerző ügynökségek szándékosan használnak arra, hogy a közvéleményt a saját narratívájuknak megfelelően formálják, akár dezinformáció terjesztésével. Ezek a technikák gyakran rejtettek, kihasználják a médiaplatformok kínálta lehetőségeket, és pszichológiai elemeket ötvöznek különféle technológiai eszközökkel. Érdemes ezeket a módszereket szem előtt tartani, amikor a magyar közéleti botrányokat vizsgáljuk, mert a véletlenek túl gyakran ismétlődnek ahhoz, hogy ne legyen mögöttük egyfajta rendszerszintűség. Szerintem.
A kegyelmi-ügy (2024), a Szájer-botrány (2020) és a Szőlő utcai botrány (2025) között számos párhuzam vonható – és nemcsak Panyi Szabolcs, Kaufmann Balázs, valamint a 444.hu, a Telex.hu és a Direkt36 cikkei miatt, amivel egy másik írásban foglalkozunk majd részletesen. A közös bennük, hogy a Fidesz–KDNP politikai elitjét érintik, szexuális visszaélésekről szólnak a gyermekvédelem vagy erkölcsi botrányok köré csoportosítva, lemondatásokat követelve próbálják megingatni a kormányzatba vetett bizalmat.
A „független média oknyomozása” kulcsszerepet játszik a nyilvánosságra hozatalban és elmélyítésben, amit a kormányzati kommunikáció „összehangolt támadásként” vagy „vérvádként” emleget – joggal, hiszen leginkább bizonyítékok nélküli külföldi vagy ellenzéki machinációkra hivatkozva fújják fel ezeket a botrányokat.
A politikai krízis előidézésében kedvelt módszerük, hogy olyan érzékeny témát emelnek be, mint a gyermekvédelem. Ebben mára szintet léptek: a Szőlő utcai ügy nyilvánvalóan Semjén Zsolt lemondatására indított lejárató kampány, amely hazugságokra és álhírekre épül. A cél egyértelmű: a miniszterelnök-helyettes fejét követelik, ezt a narratívát erősítik az ellenzéki politikusok, így Magyar Péter felszólítása is, amit akkor is tovább tolnak, amikor kiderül, hogy semmi sem igaz a vádból.
A botrányok célja tehát a kormányzati szereplők lemondatása, ami a kegyelmi ügyben és Szájer József esetében meg is valósult, míg Semjénnél politikai fegyverként használják az elitellenes hangulatot.
Képzeljük el: egy hideg februári reggelen 2024-ben egy anonim levél landol a 444.hu szerkesztőségében. „Vidéki Prókátor” – ez az álnév rejtőzik a küldő mögött –, és a tartalom már a kegyelmi ügy bombája, aminek fontosságát az éppen aktuális hírszerkesztő azonnal meg is érzi. Annyira, hogy egy nap alatt már ki is dolgozza a részleteket, feltárja azokat a főbb elemeket, amivel bizonyítja: Novák Katalin köztársasági elnök kegyelmet adott egy pedofil bicskei gyerekotthon-igazgatót fedező személynek (tehát nem egy pedofíliával vádolt embernek, de ez csak később derül ki részletesen. Nyolc nappal később Novák lemond, őt Varga Judit követi, és Budapesten tüntetéseket tartanak.
Most, 2025 októberében, ugyanez a forgatókönyv ismétlődik: kiszivárgott dokumentumok, „Zsolt bácsira” való hivatkozás, amivel Semjén Zsoltra terelik a figyelmet a Szőlő utcai javítóintézet állítólagos pedofilbotrányában, ami egyébként nem is létezik. De az ellenzéki támadások folytatódnak, amelyek a miniszterelnök-helyettes fejét követelik. Vajon mi a cél? Egyfajta puccs?
A párhuzam nemcsak kínos, de tagadhatatlan: mindkét ügy gyermekvédelemről szól, mindkettőt egy whistleblower indítja, mindkettőt a „független” média robbantja ki, és mindkettő a kormány lejáratására irányul.
Véletlen a déjà vu-érzés…?
A Novák-ügyben Kaufmann Balázs, a 444.hu munkatársa volt az, aki ügyeletes hírszerkesztőként egy olvasói levelet kiszúrva azonnal készre gyúrta azt a cikket, amiből aztán a köztársasági elnök lemondása kerekedett. Egy videós szerkesztőből, aki Pécsi TV-tudósítójaként került a 444-hez 2011 körül, hirtelen oknyomozó sztár lett: ukrán háborús riportok, amerikai tudósítások, és boom – 2024-ben a Transparency International is elismeri a KKM orosz kibertámadásainak feltárásáért.
A szupergyors karrierépítés valamiféle amerikai recept lehet, talán emlékeznek még Daniel T. Berg-re, aki egyenesen az USA-ból ejtőernyőzött a CEU-tüntetések élére és lett a Momentum elnökségi tagja néhány hónapon belül? Mára Cseh Katalin férjeként és a II. kerület képviselőjeként ismert (elnézést, már csak képviselő, mivel függősége miatt gyógykezelés alatt áll). A rejtélyes amerikairól a „Kik vagytok ti? Külföldiek a magyar politikában” cikksorozatomban korábban részletesen írtam.
Nos, Kaufmann karrierje is turbófokozatban emelkedett. Nyilvános életrajza szerint helyi riporterből nemzetközi szakemberré vált, de miért pont ő kapja mindig a tippeket? Felbérelhető-e egy újságíró, aki „véletlenül” mindig kéznél van? Igen. A Paydesk (https://journalist.net/balazs.kaufmann) oldalán Kaufmann Balázst is megtalálhatjuk, aki pénzért kapható „tényfeltárásra.” Ezt jobb körökben csak bértollnoknak hívják. Erről később részletesen írunk majd.
Kaufmann cikkei lépésről lépésre bontották ki a kegyelmi ügy részleteit, és robbantották ki azt a botrányt, ami miatt néhány nap alatt tízezrek vonultak utcára. Bár a gyermekvédelem mellett emelték fel szavukat, valahogy mindig kormánybuktató szlogeneket üvöltöztek. Mindezt framing technikának nevezik, melyben a média keretet ad – „gyermekvédelmi botrány” –, kiemel érzelmi elemeket (pedofília, titkolózás), miközben háttérbe szorítja a kontextust (évekig tartó mulasztás). Szelektív információk, érzelmi töltetű szavak, narratíva, ami a közvéleményt csordaszellemmel hatja át…
És ki profitál mindebből? Az, akinek a destabilizáció a célja. Itt jönnek képbe a titkosszolgálati módszerek.
A CIA Operation Mockingbirdje az 1950–70-es években 400 újságírót toborzott, hogy hidegháborús propagandát toljanak. Ezt mára már digitális változatban láthatjuk: szivárgások off-the-record, álhírek botokkal, online felbérelt riporterek, akik „hasznos idiótákként” terjesztenek narratívát anélkül, hogy tudnák a hátteret. Magyarországon a hazai elemzések szerint a külföldi titkosszolgálatok média-skandallumokon keresztül próbálnak befolyásolni: pszichológiai műveletek (PSYOPS), deepfake-ek, trollhadseregek, amelyek véleménybuborékokat fújnak.
Az álhírek terjesztésének forgatókönyvét már ismerjük: a narratíva kidolgozása (pl. „Semjén védte a pedofilokat”) után a források létrehozása (anonim levelek, hamis profilok), digitális erősítés (X-en vírusos posztok), majd jön a több platformos terjesztés (444, Átlátszó átveszi).
Megosztottság, bizalomvesztés, politikai nyomás. Dezinformációs kampányok, a média manipulációja – szelektív tények, statisztikák torzítása, tekintélyhivatkozás – csak a felszín; alatta a titkosszolgálati PSYOPS dolgozik, érzelmeket gerjesztve, bűntudatot ébresztve.
És felvetődik a nagy kérdés: vajon nem áll-e külföldi beavatkozás a háttérben?
Erre egyelőre ismert, nyilvános bizonyíték nem áll rendelkezésre, de ennek árulkodó jeleit lehetetlen nem észrevenni. (Szerencsére a magyar szolgálat láthatatlanul, de jól végzi a dolgát.)
A Biden-kormány alatt a civil szervezetek erőteljesen bojkottálták Orbán Viktor kormányzati intézkedéseit, mely Trump megválasztásával ugyan enyhült, de a Center for American Progress szerint a „rezsim” gyengítése transzatlanti érdek. És ha valóban a titkosszolgálatok toboroznak, szivárogtatnak, framingelnek, ki áll a semmiből jövő sztárújságírók (bértollnokok) mögött?
Az EU-tagállamok – Lengyelország, baltiak, Németország – nem igazán értékelik, hogy Magyarország folyamatosan megvétózza az általuk megálmodott szankciókat vagy éppen az Ukrajnának szánt támogatásokat. A Tisza Párt megjelenése pedig – melyben a külföldi szálak igencsak erőteljesek – szintén számos kérdést vet fel, amiről az Ellenpont.hu kiváló oknyomozásának köszönhetően már egyre több részletet megismerhetünk. Az is világos, hogy a 2026-os választást a „függetlenség vs. káosz” szlogenre építik. És az sem bonyolult prognosztizálni, ha ezek a botrányok eszkalálódnak, akkor az a kormányzatba vetett bizalmat ássák alá.
A magyar demokrácia sorsa azonban nem whistleblowereken múlik, hanem rajtunk. Azon, hogy képesek vagyunk-e felismerni a manipulációt? Mert ha Novák Katalin bukása csak előjáték volt, Semjén Zsolt vérvádja pedig a főfelvonás, akkor a függöny mögött valaki nevet…Ezért (is) fontos, hogy gondolkodjunk, tájékozódjunk, mérlegeljünk, mielőtt felültetnek bennünket egy olyan körhintára, amiben aztán úgy elszédülünk, hogy nem látjuk a valóságot.
És az sem kérdés, hogy a gyerekek védelme nem kampányelem, hanem kötelesség – de ha ezek a botrányok csak eszközként szolgálnak a politikai hatalom megszerzéséért, akkor vajon megtudjuk-e védeni őket? A szörnyektől, akik az utcán járnak. A szörnyektől, akiknek sem istene, sem hazája. A szörnyektől, akik most hatalmat akarnak, bármi áron. Akiket csak mi állíthatunk meg.
Folytatjuk!
Vezetőkép: illusztráció!
