Mészégetéssel is foglalkoztak a Bodajk határában feltárt római villagazdaság lakói
Végső nyughelyüket is életük színtere mellett alakították ki.
Több érdekes leletet is találtunk, melyek elsősorban a 2-3. századi földbe mélyített objektumból kerültek elő. Talán a bronz serpenyőnyelet emelném ki. A legrejtélyesebb pedig egy ólomlemezbe „csomagolt” vastárgy, amit in situ szedtünk fel – nyilatkozta a Vasárnap.hu-nak Kiss Alexandra, a székesfehérvári Szent István Király Múzeum régésze, akit a Fejér vármegyei Bodajk határában lefolytatott, a terepmunka tekintetében pénteken befejezett kéthetes tervásatás részleteiről kérdeztünk.
– Kérem, foglalja össze a lelőhely közelmúltbeli történetét, az elmúlt évek eredményeit!
– A Bodajk–Proletár-földek római lelőhelyet 2011-ben terepbejárás során azonosították a múzeum munkatársai, intenzívebb kutatása pedig 2019-ben vette kezdetét.
Az elmúlt évek során több alkalommal végeztünk terepbejárást és fémdetektoros kutatást a területen, melynek köszönhetően több mint 500 leletet gyűjtöttünk be, melyek a 2-4. századra keltezhetők.
A bejárásoknak köszönhetően sikerült lehatárolni a villagazdaság kiterjedését, lokalizálni több épület helyét, köztük a központi lakóépületét is. 2021-ben a Munifex Kft. által végzett geofizikai felmérés eredményeként a lakóház elrendezésére vonatkozóan is ismereteket szereztünk. A villa rusticához tartozó temető helye szintén abban az évben vált ismertté, ahol mentőfeltárás keretében egy igen különleges övgarnitúrát tartalmazó késő római sírt tártunk fel. A tervszerű feltárások ezt követően, 2022-ben indultak meg egyrészt a temető területén, másrészt a villagazdaság főépületében.
– Milyen mindennapi élet folyhatott anno a területen, avagy milyen volt egy római villagazdaság a mai Fejér vármegye területén?
– A villagazdaságok méretüktől függően önellátásra vagy termelésre berendezkedett gazdasági egységek, tehát a lakóépületeken kívül gazdasági melléképületek és értelemszerűen földbirtok tartozott hozzá. A növénytermesztésen, állattenyésztésen túl különféle ipari tevékenység – tégla, kerámia vagy épp fémeszközök gyártása – is folyhatott egy-egy ilyen gazdaságban.
A bodajki villában is sikerült megfognunk ennek nyomait: a temető közvetlen közelében mészégető kemencét tártunk fel.
– Milyen hipotézissel indult a héten lezárult kéthetes ásatás, s ezt sikerült-e megerősíteni, avagy éppen megcáfolni?
– Az idei évben a mezőgazdasági művelés miatt pusztulófélben lévő római temető további sírjainak felkutatását és a temető teljes feltárását céloztuk meg. A korábbi ásatások során két irányból már sikerült lehatárolni a temetőt. Kimondhatjuk, hogy végül is sikerrel jártunk, de sajnos a mostani szondában 3 ép temetkezéstől eltekintve szinte csak teljesen szétszántott sírok maradványaira bukkantunk. Emiatt bőven maradt időnk a főépület kutatására is. A talajradaros felmérés egy igen szabálytalan, láthatóan több építési periódussal rendelkező lakóház alaprajzát mutatja. A korábbi, épületre nyitott szelvényben két padlófűtéssel ellátott, terrazzo padlóval burkolt helyiség részletét fogtuk meg, melyet a 4. században használtak. Az idei szelvény kijelölésénél a falak kutatását és az építési periódusok elkülönítését tűztük ki célul. A kutatószondában két agyagpadlóval rendelkező helyiség részlete vált láthatóvá, melyet a 4. században használtak; majd ahogy haladtunk a bontással, további visszabontott falalapozások és planírozott, földbe ásott objektumok kerültek elő, melyek a leletek alapján a 2-3. századra keltezhetők.
– A feltárt temetők milyen római kori jellegzetességeket hordoznak?
– A fenti nehézségek ellenére mintegy 25 sírt sikerült feltárnunk, melyek alapján egy kisebb családi temető képe rajzolódik ki előttünk.
A feltárt sírok mindegyike a késő római időszakra keltezhető, tehát a 4. századi villa lakóinak temetkezési helyét találtuk meg.
A nemesfémből készült ékszerek, az üveg mellékletek, a mázas kerámiaedények és nem utolsósorban a rangjelző katonai övgarnitúra utal a család magasabb társadalmi státuszára. 
– Kik, mely szervezetek képviselői dolgoztak, önkénteskedtek a lelőhelyen?
– Az elmúlt évekhez hasonlóan idén is közösségi régészeti eseményként valósult meg a feltárás. A munkatársakon túl a programunk lelkes önkéntesei, illetve a Pázmány Péter Katolikus Egyetem néhány régészhallgatója segítette munkánkat. Az ásatást Bodajk önkormányzata és polgármestere, Wurczinger Lóránt is támogatta, a feltáráson résztvevők étkeztetésében részt vállalva.
– Van-e vezérlelet?
– Több érdekes leletet is találtunk, melyek elsősorban a 2–3. századi földbe mélyített objektumból kerültek elő. Talán a bronz serpenyőnyelet emelném ki. A legrejtélyesebb pedig egy ólomlemezbe „csomagolt” vastárgy, amit in situ (eredeti, természetes helyzetében) szedtünk fel, kibontására a restaurátor műhelyben kerül majd sor. 
– Van-e olyan lelet esetleg, ami kilóg a sorból?
– Nincsen, a szelvényekben csak római jelenségeket találtunk, de a területen más régészeti korszakokban is megtelepedtek. A közelben kelta, honfoglaláskori és avar temetők találhatók, melyekben szintén végeztek már kutatást a múzeum kollégái.
– Hogyan folytatódik a tudományos munka az ásatás végeztével?
– A leletek elsődleges feldolgozásával folytatjuk a munkát. Mivel a temető feltárása befejeződött, elsőként a sírok feldolgozására és közlésére szeretnék összpontosítani. A villagazdaság épületeiben pedig további feltárásokat tervezünk végezni. 
Ezek is érdekelhetik:
A régészet ősatyjainak ásónyomain haladva tárják fel Kiskunlacháza Árpád-kori templomát
Vezetőkép: Kiss Alexandra régész. Fotó: Vasárnap.hu/Varga Ilona
