Ungváry Zsolt: Hazamenekített hadifoglyok
„Egy Zotmund nevű katona merényletre készül Pozsonynál”, írta meg az index.hu 1051-ben. „A magyarok az éj leple alatt el akarják süllyeszteni a német hajókat”, számolt be Dobrev Klára Brüsszelben I. András várható terveiről. „A budai vár a nap folyamán őrizet nélkül marad”, harsogta internetes felületén 1541 augusztus 29-én hajnalban a telex.
Az információ emberéleteket követelhet, eldöntheti háborúk és így nemzetek sorsát. Aki pedig a saját hazája ellen használja fel ezeket, arra van egy szép összetett szavunk. Az ukránok külön kisfilmet készítettek, amelyben száj elé tett pisszt jelző ujjal kérik (szólítják fel) az ország lakosságát, hogy hallgasson, ha a tervezett offenzíváról bármilyen tudással bír.
Nálunk a magyarellenes sajtó pillanatok alatt nagydobra verte, és megfelelő szövegkörnyezetbe helyezve tálalta, hogy orosz hadifogságba esett ukrán katonákat szállítottak Magyarországra.
Ez valóban nem szép dolog, ha ki akarunk maradni a konfliktusból, ne játsszunk bérhadifogolytábort. Csakhogy szép lassan kibomlott a valóság; illetve amennyire ez jelenleg kihámozható, mert persze nem is biztos, hogy minden diplomáciai lépésről mindenkinek tudnia kell. Tizenegy kárpátaljai magyart, az orosz ortodox egyház közbenjárásával sikerült Magyarországra menekítenünk. Tizenegy férfit, akit besoroztak és elküldtek egy véres hadszíntérre egy olyan háborúban, amihez semmi közük, meghalni egy olyan államért, amely szülőföldjüket bekebelezte, az anyanyelvhasználatukat ellehetetleníti, és másodrangú polgároknak tekinti őket; leszámítva a hadkötelezettséget, mert attól elfelejtették őket eltiltani.
„Minden magyar felelős minden magyarért”, mondta Szabó Dezső, és mivel demokráciában ennek a felelősségnek nagy részét a mindenkori kormányzatra ruházzuk, hát kutya kötelességük, hogy mentsék a magyar életet, ahol tudják.
Ezt szép csendben le lehetett volna rendezni, de nem azért van nálunk ellenzék, hogy a magyar ügyekben segédkezzék, hanem hogy az ellenségeinket tájékoztassa. Erről ráadásul önbevallásuk és fizetési igazolásuk is van, úgyhogy ez nem is vád, csak puszta ténymegállapítás. Ráadásul különösebben izgulniuk sem kell, mert a történelmi tapasztalat szerint nálunk az árulókat sosem büntették meg, s míg ők minden háború, forradalom, világégés után kivégezték legjobbjainkat, addig sem a Trianonhoz vezető útért, sem a szovjet megszállásért és bosszúhadjáratért, sem ’56 leveréséért és a megtorlásért, sem a kommunizmus bűneiért, de még a 2006-os rendőrterrorért sem volt felelősségre vonás. Egyedül Hegedüs hadnagyot végezték ki, de tartok tőle, hogy őt is csupán Gárdonyi fantáziájában.
Jellemző, hogy az ukránok köszönet helyett neheztelnek, hiszen őket a megmentett magyar élet egyáltalán nem érdekli (ez markáns különbség közöttünk), ők rögtön orosz-magyar összejátszást szimatolnak, a katonákat pedig szívük szerint már küldenék is vissza a frontra.
Nem tekintik sajátjaiknak őket, csak politikájuk eszközének, akárcsak az utódállamok egyéb kormányai, akik képtelenek felfogni, hogy a megszerzett terület nem csak négyzetkilométer és nem csak a saját politikai-etnikai célok megvalósításának terepe. Legszívesebben megszabadulnának minden magyartól, de most a kiűzés vagy kitelepítés helyett egy még praktikusabb megoldást találtak, mert ha az ukrán célokért esnek el a fronton, az dupla haszon.
Mindenesetre nem csoda, ha ebből az országból már a medvék is Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyébe menekülnek inkább. És ha a medvéket befogadjuk, akkor honfitársainkkal ezerszeresen így kell tennünk. Ha még hozzá magyar állampolgárok is (jó esély van rá), akkor pláne.
Én egyébként nem értem, hogy ha az ukránok kettős állampolgárságú kárpátaljai magyarokat bevetnek az oroszok ellen, az nem casus belli-e?
Végtére is itt EU-s, sőt NATO-állampolgárokról van szó. Ezzel azért csínján kéne bánni…
A címlapképen bunkerben húzzák meg magukat ukrán katonák a donyecki régióban lévő Bahmut település közelében 2022. május 28-án. Forrás: MTI/EPA
