A Semsei házaspár a családi asztal körül tartja a jegyesoktatást


Hirdetés

Semsei Rudolf és Dobay Eszter kereken húsz éve kötötték össze házasságban az életüket, azóta „csapatjáték szerelemmel” minden közös napjuk. A közgazdász, rendezvényekkel foglalkozó, valamint éttermeket működtető üzletember és az ugyancsak közgazdász végzettségű, de a vendéglátóiparban is jártas felesége négy gyermeket nevel, de már arra készülnek, ha kirepülnek a gyerekek, ne két „idegen” ember maradjon otthon.

Feleség és férj + Gofri, a kutyus – Fotó: Vasarnap.hu/Szennyes Krisztián

– Hol tartanak most a csapatjátékban?

Semsei Rudolf: Most voltunk kettesben síelni, és mint kiderült: itthon flottul ment minden a távollétünkben is. Ez azért megnyugtató. A nagyokra rá lehet bízni a kisebb tesókat, és ráadásul még jól is vannak együtt! Mi pedig egyre több programot tervezhetünk. Tudatosan készülünk arra az időszakra, amikor újra ketten leszünk itthon: ne két idegen ember legyünk egymás számára.

Dobay Eszter: Négy gyermekünk van: Anna 19, Marci 17, Lilla 13 és Balázs 9 éves. Jól megnőttek, és egyre önállóbbak. A síelés után, ahogy visszacsöppentünk az itthoni kerékvágásba, hirtelen megakadtam egy váratlan helyzet miatt, mire a nagylányunk rávágta, hogy majd ő intézi, amíg nem voltunk itthon, addig sem volt semmi probléma. Azért ez azt jelenti, hogy valamit jól csináltunk, megállják a helyüket a gyerekeink, és képesek jól megoldani a feladatokat.

Apa, anya és a gyerekek, no meg Gofri – Fotó: Vasarnap.hu/Szennyes Krisztián

– Mit mondanak ma, itt és most az elmúlt húsz évre?

Dobay Eszter: Bizalom. Megtartó közösség.

Semsei Rudolf: Boldogság. A húsz év mint egy gyorsvonat.

– Marad-e a szerelem a házasságban?

Semsei Rudolf: Nem tudom, milyen lesz a mennyország, ahol nem férj és feleségként leszünk együtt, de azt tudom, hogy most jobban szeretem a feleségem, mint húsz éve, amikor összeházasodtunk. Ha oda kéne adni a szívemet neki, hogy megmentsem az életét, egy percig sem gondolkodnék.

Dobay Eszter: Folyamatosan tennünk kell a másik, és ezáltal a mi boldogságunkért. Észre kell vennünk, hogy közben mindannyian változunk. Ez folyamatos odafigyelést és energiát igényel részünkről, amit nem könnyű mindennap megvalósítani, de meghálálja magát, hogy a szenvedélyt életben tartjuk.

Semsei Rudolf: Számunkra a házasság szentség, olyan szövetség, amelyben a harmadik, az Isten – Fotó: Vasarnap.hu/Szennyes Krisztián

– Mi a boldog házasság titka?

Dobay Eszter: Hogy szüntelenül vágyjunk a másik megismerésére. Az ellentéteinkkel és a hasonlóságainkkal is akarjunk mindig együtt utazni.

Semsei Rudolf: Mi katolikusok vagyunk, számunkra a házasság szentség, olyan szövetség, amelyben a harmadik, az Isten. Ő a titok, ő tart meg. Természetesen, ahogy a feleségem mondta, ez csak úgy működik, ha mi is folyamatosan ezen dolgozunk. Egymás szeretetnyelvének a keresésében és kedvében járásban.

– Kinek mi a szeretetnyelve?

Semsei Rudolf: Eszteré az apró figyelmességek, szívességek, az együtt töltött minőségi idő.

Dobay Eszter: Rudinak pedig nagyon fontos a kimondott szó, az érintés, és ami közös: az a minőségi idő.

– Hogy néz ki ez a gyakorlatban?

Semsei Rudolf: Nekem például le kell húzatni a zuhanyzót, ami nagyon nehezemre esik, mert számomra felfoghatatlan, miért olyan fontos ez, de a feleségem ragaszkodik hozzá, hát megteszem figyelmességből.

Dobay Eszter: Nekem nem jön spontán az érintés, a testi kontakt, a férjemnek viszont jólesik, ha kézen fogva megyünk az utcán. Igyekszem ebben is a kedvében járni.

Dobay Eszter: Olyan társat érdemes keresni, aki ontja a kályha melegét – egy életen át  – Fotó: vasarnap.hu/Szennyes Krisztián

– Hogyan kezelik a hétköznapi élet súrlódásait?

Semsei Rudolf: Sokat tud segíteni a humor, ezáltal felül tudunk emelkedni a lényegtelen apróságokon. A csipp-csupp ügyekből nem érdemes problémát csinálni. Mi sportot űzünk a kő-papír-olló játékból, és erre biztatunk mindenkit! Természetesen nem a nagy horderejű döntésekre gondolunk, de abból például, hogy ki vigye ki a szemetet, fölösleges, idő- és idegölő érvelést és igazságosság elvét hangoztatva vitázni.

Dobay Eszter: Igyekszünk minden nézeteltérést megbeszélni és kompromisszumra jutni. Ebben kicsit más a technikánk. Rudi szeret mindent azonnal megoldani, megbeszélni. Neki két pont között egy út létezik, az egyenes. Nekem pedig idő kell, hogy átgondoljam a dolgokat, tisztább fejjel tudok egy nézeteltérés után másnap gondolkodni. De Rudi már alkalmazkodott ehhez a helyzethez.

– A pandémia hogyan hatott a kapcsolatukra?

Semsei Rudolf: Rengeteget dolgoztam, nagyon sok újdonságot kellett kitalálni. Az éttermek bezárása után át kellett állni a házhoz szállításra, ami egy teljesen új dimenzió volt a számunkra. Nagy segítség volt, hogy Eszter a gyerekeket, a háztartást és a főzést is intézte itthon, és nekem „csak” a munkával kellett foglalkoznom. Emellett csodálatos volt, hogy nemcsak este, hanem napközben is leülhettünk az ebéd mellé és egymásra figyelhettünk. Hétvégente pedig hatalmas kirándulásokkal fedezhettük fel a vidéket.

Dobay Eszter: Rudi itthonról dolgozott a pandémia alatt. Nagyon rossz volt végighallgatni a telefonokat, megbeszéléseket, ahogy megpróbáltak minden egyes nap minden órájában „tüzet oltani”. Ugyanakkor nagyon élveztük a napi többszöri étkezéseket együtt a gyerekekkel. És még többet beszélgettünk, mint előtte. Ezek mindenképpen pozitívan hatottak ránk.

Az asztal, amely körül összegyűlik a család és a vendégek is – Fotó: Vasarnap.hu/Szennyes Krisztián

– Házaspárként jegyesoktatásra felkészítést is tartanak egyházközségükben, a Szentimrevárosban.

Semsei Rudolf: A jegyespároknak mindig elmondjuk, hogy nem az esküvőre, a házasságra készülünk. A felkészítést az otthonunkban tartjuk, mert fontosnak gondoljuk, hogy egy működő családot lássanak valós élethelyzetben. Meghívjuk őket vacsorára, összeütunk valamit, és leülünk az ebédlőben az asztal köré, ahol a gyerekeinkkel is legalább egyszer, egy étkezésre találkozunk mindennap. Az asztalközösség fontosságát Eszter hozta otthonról, és nálunk is nagyon bevált. Az asztalnál szigorúan nincs telefonhasználat. Egyébként ezt nekünk is nagyon nehéz megállni, de jó ilyenkor beszélgetni egymással. Én a feladatok megosztását, szervezését tanultam el édesapámtól, és alkalmazom a mi családunkban is.

Dobay Eszter: Szeretnénk a jegyeseknek megmutatni, hogy egy igazi családban hogyan működnek a hétköznapok. Egymásért élni – ez a mi egyik jelmondatunk. Hangsúlyozzuk nekik, hogy a párjukkal az egész életüket együtt kell elképzelni. És ez sok alkalmazkodással jár mindkét fél részéről. De megéri, mert így lehet harmóniában élni.  

A házassághoz elengedhetetlen a szerelem, de az alapja az elköteleződés – Egy döntés, amely visszavonhatatlan – Fotó: Vasarnap.hu/Szennyes Krisztián

– Mit tanácsolnak a most az életük döntése előtt állóknak?

Semsei Rudolf: A házasságban – a mi hitünk szerint – életre szóló szövetséget kötünk egymással, amelyhez elengedhetetlen a szerelem, de az alapja az elköteleződés. Egy döntés, amely számunkra – katolikusként – visszavonhatatlan. Mindig tudni kell, és ehhez tartani magunkat, hogy ez az egy közös utunk van. Ez nem egy ötéves terv. Ez egy élethosszig tartó bizalom és biztonságérzet, amelyben lehetnek krízishelyzetek, de éppen ezért folyamatosan dolgoznunk kell a kapcsolatunkon – csapatjátékban, szerelemmel.

Dobay Eszter: A csapatjáték az az állandó együttműködés, amellyel mindketten folyamatosan odafigyelünk egymásra, a kapcsolatunkra, és szüntelenül teszünk érte. Fontos, hogy ez nem munka, hanem játék, rengeteg örömforrással és szerelemmel. A fiataloknak és a saját gyerekeinknek is azt tudjuk jó szívvel javasolni, hogy törekedjenek olyan társat választani, akiben és aki iránt megvan a lobogó tűz, amely az életre szóló szövetségben aztán a folyamatos és kölcsönös táplálásnak köszönhetően a cserépkályhához hasonlóan őrzi és ontja tartósan a meleget – egy életen át.


Hirdetés

'Fel a tetejéhez' gomb