A győztesre húzzuk be az ikszet
A koldus király
A katolikus egyházban az egyházi esztendő utolsó napja Krisztus Király ünnepe. Egy győzelmi ünnepről van szó. Christus vincit, Christus regnat, Christus imperat – halljuk ekkortájt a keresztények ősi énekét. Ezek a szavak azonban leginkább akkor válnak súlyossá, amikor azt a cirkuszok porondján énekelték, mintegy utolsó leheletükként, a hitükért vadállatok elé vetett első jézuskövetők.
Betlehemben a testté lett Ige, a mennyből alászállott élő kenyér, az égi Király istállóban születik meg. A világ akkori tudósai, a népek képviseletében királyt látnak benne és hódolnak előtte. A Jeruzsálembe bevonuló Dávid fia szamárnak csikaján érkezik, akit Izrael népe királyként köszönt. A megváltó keresztjére Pilátus pedig – talán egyfajta profetikus cinizmusból – kiíratja az I.N.R.I-t: Názáreti Jézus a zsidók királya.
Látszólag vesztes oldal
Ezeket a mozzanatokat látva képesek vagyunk elbizonytalanodni Jézus Krisztus királysága felől. A győzteseket általában nem véresre vert állapotban, töviskoronával a fején szoktuk megismerni. Ezek nem éppen királyi attribútumok. Ha ezen a ponton megállunk, azt kellene mondanunk, hogy Jézus útja és sorsa tökéletes kudarc, egyáltalán nem nyerő pozíció. Ebből nem lesz se jólét, se egyéni profitunk.
Nem véletlen, hogy emiatt sokan, nagyon sokan elkerülik ezt az utat. Nem kívánnak azonosulni a keresztre szegezett Názáreti sorsával. A Szupersztár musical konklúziója kiábrándító. Egy jónak indult sztori gyenge befejezéssel.
Harmadnapra
Ám a történet itt nem fejeződik be. Nagyon fontos mozzanat az a „harmadnapra”! Ezt a csodát azonban csak a hit belső szemével leszünk képesek meglátni. Akik már látják, tudják, hogy a Győztes oldalán állnak. Akik már látják, nagyon hamar észreveszik azokat, akik Jézus Krisztusból egy hamis, földi messiás alakját akarják csak kifaragni, levéve a megváltói vállakról a kereszt súlyát.
Politikai álpróféták
Efféle álprófétákból a választási hajrában Dunát lehetne rekeszteni. Valaki baloldalivá tenné a megváltót, más szimpatikusnak tartva Ferenc pápa állásfoglalásait egy pusztán a humanitáson alapuló szeretet közvetítőjét akarják látni benne. Megint más magánüggyé silányítaná a keresztények hitvallását, legjobb esetben is beszorítva azt a templom falai közé, miközben „pokolian” sokszor a poklot emlegeti.
A minden évben Szent András havába eső novemberi ünnepünk üzenete, hogy a magukat kereszténynek valló kereszténydemokratáknak is feladatuk meglátni, hogy Istent képviselni a világban, a politikában nem lehet a kereszt útjának kikerülésével. Soha nem lesz sikertörténet a kereszténydemokrácia útja, mert ha azzá válik, elvesztette a kapcsolatát azzal, akinek képviseletére és megvallására elszegődött.
András-kereszt
Jézus tanítványa, András apostol vitte el az Úrhoz testvérét, a később sziklaszilárd Péterré lett Simont, mondván, megtalálta a Megváltót! Ugyanez az apostol olyannyira vállalta a Mesterének követését, hogy teljesen osztozott is a sorsában. Tudta, mi több hitte, hogy a nyertes oldalon áll. Az életével a győztesre húzta be az ikszet. Jézushoz hasonlóan keresztre feszítették őt is, hiszen egyetlen tanítvány sem nagyobb a mesterénél. Az „andrás-kereszt” szerintem a mai napig ezt jelzi a világnak. Húzzuk be mi is az ikszet a Győztesre, Krisztusra, a Királyra!
Gável András
