Thury György, az ismeretlen törökverő
– Thury György kiváló katona volt, számos csatában megmutatta rátermettségét, neve mégsem annyira ismert. – Igen, ez valóban így van. Én is azt tapasztaltam, hogy Zrínyi Miklós vagy Dobó István sokkal jobban benne van a köztudatban. A 16-17. században számos magyar kapitány és vitéz vette fel sikerrel a harcot az Oszmán Birodalom seregeivel, megérdemlik az utókor tiszteletét.
Közéjük tartozott Thury György is, akinek az emlékét napjainkban főleg a nagykanizsaiak és a várpalotaiak ápolják.
– Mit tudhatunk Thury György életéről? – Bármennyire magasra is emelte a fátum és a tehetség Thuryt, gyermekkora és származása jórészt rejtve marad előttünk. Tudjuk, hogy régi, nemesi származású, Hont vármegyei családból származott, azonban élete első feléről kevés információval rendelkezünk. Istvánffy Miklós – a korszak híres történetírója – tudósításából úgy sejtjük, hogy 1519 körül születhetett. Annyi bizonyos, hogy iskolákat nem végzett, ugyanis írni nem tudott. Mindez azonban akkoriban teljesen megszokott volt.
– Mikor kezdhette meg a katonáskodást?
– A forrásokban először 1540-es években bukkan fel, ekkor Várdai Pál esztergomi érsek lovasfőlegényeként szolgált Ságon, 1549-ben pedig I. Ferdinánd szolgálatába került. Innentől kezdve viszonylag jól tudjuk adatolni az életét. Eger híres ostroma évében, 1552-ben, a keresztények vereségével végződő palásti csatában tűnt ki hadi erényeivel:
jelentős szerepe volt az itáliai segédcsapatok megmentésében.
Tehetségére felfigyeltek, és innentől kezdve folyamatosan emelkedett a katonai ranglétrán. 1554-ben a neves főúr, Podmaniczky Rafael hívta Palotára – a mai Várpalotára –, és ott szolgált egészen 1556-ig. A körülmények azonban közel sem voltak ideálisak, ugyanis Podmaniczky nehezen tudta fizetni az őrséget. Ezért is írta Thury, hogy
„… ha ugyanis sem Nagyságod nem jön segítségünkre,
sem fizetségünket meg nem adják,
nemcsak Nagyságod szolgálatára leszünk képtelenek,
de még nagyobb szegénységre és koldusbotra jutunk.”
A palotai szűkösség vezetett el odáig, hogy 1556-ban visszatért a király szolgálatába, és a lévai vár főkapitánya és prefektusa lett. Miután 1558-ban a lévai várat I. Ferdinánd, Eger hős védőjének Dobó Istvánnak ajándékozta, Thury visszatért Palotára. Podmaniczky 1558-as halálát követően a vár királyi kézbe került, de továbbra is Thury maradt kapitányként és prefektusként az élén, egészen 1566-ig. 
– Hogyan nézett ki akkoriban egy várkapitány és a katonasága élete?
– A korban nem létezett a várkapitány titulus, hívjuk inkább kapitánynak (capitaneus). A 16-17. századot nézve sokszor csak a bajvívásokat, a kalandos históriákat látjuk, és Balassi Bálinttal együtt tesszük fel a kérdést, hogy „mi lehet ez széles föld felett szebb dolog az végeknél”?
Azonban ne legyenek túlzott illúzióink. Ez a kor sokkal véresebb és kegyetlenebb volt.
Hiába volt hivatalosan sokszor béke vagy fegyverszünet, a végeken folyamatos háború dúlt. A végvárakban szolgáló katonaságnak eléggé nehéz anyagi körülmények között kellett helytállniuk, például állandó problémát jelentett a fizetés késése vagy elmaradása. Nem hiába alakult ki a ma is ismert mondás: se pénz, se posztó. 
Ezzel kellett szembenéznie Palota élén Thurynak is. Rendszeresen kérte leveleiben az uralkodót, hogy küldjön muníciót, valamint sürgette az állandóan késő zsoldok kifizetését. 1559 áprilisában például így írt uralkodójának:
„Én az én magam hasznát nem keresem. Hiszen ha lehetne, kész volnék fölségednek száz forintért is szolgálni.
De mivel Palota vára a török torkában vagyon, elegendő katonaság nélkül elégtelen vagyok annak megtartására.”
A könyörgő levelek nem találtak süket fülekre: igyekeztek eleget tenni a kéréseknek, ám hiába rendelték Nyitra vármegye rovásadóit a zsoldosok ellátására, adtak új jövedelmeket magának Thurynak vagy küldtek nagyobb összeget a zsoldok kifizetésére, a helyzet érdemben nem javult.
– Miért volt fontos Palota bevétele a törököknek?
– Palotát elsősorban a földrajzi fekvése tette fontossá. Veszprém és Székesfehérvár között helyezkedik el, melyek akkor oszmán kézen voltak. Palota vára önmagában nem volt egy jelentős erősség, de így stratégiailag fontos helyen állt. Egy olyan beékelődés jelentett, mely aggodalomra adott okot az oszmánok számára,
Thury György mind a két vár oszmán őrségét lekötötte és azok utánpótlási vonalait is jelentősen veszélyeztethette.
– Egy magyar vár a hódoltság ölelésében. Hogyan lehetett így Palotát megvédeni? – A vár védműveit folyamatosan karban tartotta Thury, és emellett katonai akciókat indított. Rendszeresen vezetett portyákat, ahol kisebb-nagyobb összecsapásokban mérette meg magát az oszmán őrséggel. Tevékenysége sokrétűségét jól mutatja, hogy többek közt kémeket küldött Fehérvárra, hogy értesüljön a törökök hadmozdulatairól. Mindez a törököket is aggasztotta. Fennmaradtak olyan feljegyzések, melyek szerint a fehérvári oszmán őrség megmotozta a betérő embereket, mert keresték, hogy nincs-e náluk olyan levél, amelyet Thurytól származik.
Az oszmánok növekvő aggodalommal figyelték Thury tevékenységét. 
– 1566 több szempontból is nevezetes évszám a magyar történelemben.
– Igen, ebben az évben indította meg a 72 éves Szulejmán szultán a hetedik és egyben utolsó hadjáratát a Magyar Királyság ellen. Közismert, hogy Zrínyi Miklós hősies védekezése ellenére elesett Szigetvár, az Alföld keleti részén pedig Gyula is oszmán kézre kerül. Jelentős veszteségek, melyeknek árnyékában meg szoktunk feledkezni arról, hogy
mindezek ellenére a Dunántúl északi részén egy nagyon sikeres hadjárat zajlott: megvédték Palotát, majd pedig a keresztény csapatok visszafoglalták Tatát és Veszprémet is.
– Palota megtámadására végül miért szánta el magát a török?
– Arszlán budai pasának több oka is volt erre. Mielőtt a fősereg megérkezett volna Magyarországra, kedveskedni akart a szultánnak azzal, hogy egy ilyen előzetes hadjárattal megszerzi neki a palotai várat. Így Arszlán – Istvánffy szavaival – „aminthogy felháborodott elmével lévén, s mindennap ópiumot evén az égett bortól megrészegülvén elvégezé magában habahurgya tanácsából, hogy annak jövetelit megelőzné, s az hadakozást elkezdené, ítélvén azt, hogy azzal a szolgálattal fejedelmének kedvét találná”. 
Tette azért is, mert az oszmán felső vezetésben is változások történtek: a korábbi nagyvezér meghalt, és az utódja nem igazán szívlelte Arszlánt. A pasa komoly haderőt toborzott: 8–10 ezer fővel indult meg Palota ellen. Ezek közül nem mindenki tartozott a harcoló csapatokhoz, de így is jelentős erőfölénnyel rendelkeztek az oszmánok,
akik június 5-én már teljesen körbevették és lövették a várat.
Mivel a budai pasa nem titkolta, hogy Palota ellen vonul, Thury tudott a készületekről. Azzal is tisztában volt, hogy ilyen túlerővel szemben sokáig nem tudja megvédeni Palotát, ezért erősítést kért. Így a Győrből és Pápáról származó katonasággal sikerült egy ötszáz fős haderőt összegyűjteni.
Ez azonban továbbra is kevés volt, ezért öccsét, Farkast Bécsbe, küldte, hogy további segítséget kérjen.
– Mit tudunk az ostromról, hogyan zajlott?
– A korabeli forrásokból egy heves és véres lezajlású ostrom képe bontakozik ki előttünk. A támadók ágyúi komoly károkat tettek a falakban, viszont a mezei hadviseléshez szokott kapitány a várból való kitörésekkel komoly károkat okozott az ostromlóknak. Eközben Forgách Ferenc szerint maga Thury is megsérült. Mindeközben Győr alatt egy 15 000 főt számláló had gyülekezett Palota felmentésére.
Ekkor azonban egy olyan különös dolog történt, ami eldöntötte Palota sorsát. 
– Valóban? Mi történt pontosan?
– A Palota felmentésére gyülekező keresztény had a győri védművek megerősítésébe kezdett, ehhez a fát pedig a Bakony erdeiből szekereken hozták. Az oszmán katonák ezeket meglátva azt hitték, hogy a felmentő sereg közeleg, ezért Arszlán végül félbehagyta az ostromot. Thury György siratóéneke jól summázta az eseményeket:
„A szerencse basának nem szolgála,
Jóllehet az házat megtörte vala,
Ő falait földig rontatta vala,
De alóla elpironkodott vala.”
Szulejmán haragja elől azonban nem menekülhetett:
a szultán selyemzsinór elküldésével honorálta Arszlán csúfosan megbukott egyéni akcióját.
Thury Györgynek így sikerült megmenteni Palota várát, s mindez a későbbi sikeres hadmozdulatok kiindulópontja lett. 
– Miért volt fontos Palota megvédése?
– Mert Szigetvár elestének évében Eger ostromához hasonlóan az oszmánokkal szembeni sikeres küzdelem lehetőségét bizonyította be. Az uralkodó aranyláncot ajándékozott a hős kapitányának, valamint ekkor készülhetett az a híres metszet, amelyen Thury György teljes páncélzatban lovagol Lazarus von Schwendi és Miksa császár mellett.
Az ostrom a kortársak számára is fontos volt, a korszak több magyar és olasz történetírója is megemlékezett róla.
A történtek emléke később is fennmaradt: Zrínyi Miklós a 17. század közepén a Szigeti veszedelem megírásakor is fontosnak tartotta a szigetvári ostrom mellett Thury palotai tevékenységét és Palota ostromát is bemutatni.
Tóth Gábor
Kiemelt képünk forrása Országos Széchényi Könyvtár, Régi Nyomtatványok Tára
