Gyilkosok építették ki a Nagy Imre-kultuszt

Sokszor, sokat beszéltem már Nagy Imréről, önmagamat nem szeretném ismételni. Akit mindez érdekel, újra felidézné vagy először olvasná, megteheti. A Mandineren itt és itt vagy akár tévés vitában is. Azt viszont érdekes adaléknak tartom Nagyról, amit Grósz Károly állított róla még egy ősrégi interjúban: tudniillik hogy Nagy Imre Rákosival összefogva tartóztatta le Kádárt mint árulót. Ki hullajt könnyeket azért, ha komcsik egymás között tisztogatnak? Világos, hogy ez önmagában nem túl érdekes, azonban a sztori jól illik abba a képbe, amit szerencsére egyre többen ismernek meg Nagy Imréről.

A történetet nem nyújtanám hosszúra, Grósz elmeséli a videóban, hogy a Politikai Bizottság tárgyalta Kádár ügyét. Az előadó Nagy Imre volt, ő tett javaslatot arra nézvést, mi legyen Kádár sorsa. Grósz állítása szerint Kádár az ülés előtt egy órával felkereste Nagy Imrét, hogy megérdeklődje, mire számíthat tőle, ne a tárgyaláson kelljen megtudnia a verdiktet. Nagy megnyugtatta, hogy semmi probléma sem lesz, nem kell felkészülni kellemetlenkedésekre.

Hatvan perccel később Nagy Imre felállt, és előadta, hogy Kádár áruló, akit ezt követően őrizetbe vettek. Kádár később tudta meg, hogy ezt előzetesen már lebeszélték Rákosival.

Persze nem tudhatjuk, hogy igaz-e a történet, de Kádár miért hazudott volna Grósznak? És később Grósz miért állított volna valótlant a kamera előtt? Egyiküknek sem fűződött ehhez érdeke. Azt már tudjuk – és ahogy említettem, szerencsére egyre többen vagyunk –, hogy Nagy Imre minden valószínűség szerint miként volt a szovjet titkosszolgálat embere. Tény, hogy belügyminiszterként tönkretette a svábságot. Faktum, hogy begyűjtési miniszterként megsemmisíteni igyekezett a parasztságot. Azonban a párton belüli machinációi eddig nem nagyon kerültek elő. Pedig a moszkvai klikk embere volt, aktuális posztjánál mindig jóval nagyobb befolyással.

Joviális kinézetével tudott tán valami emberséges látszatot megtartani, de az ország lakossága felé – mint azt rég tudjuk –, pontosan olyan szemét kommunista volt, mint párttársai felé – ami viszont talán újdonság.

Gyilkosok építették ki a Nagy Imre-kultuszt

Talán azt is kezdjük felismerni, hogy a Nagy Imre-kultuszt alapvetően azok építették fel és működtették, akik a Rákosi-korszakban elkövetett bűneik alól akartak felmentést.

Hát nézzük csak meg, kikből lett a Kádár-rendszer belső ellenzéke? Azokból a gonosztevőkből, akik a legocsmányabb kiszolgálói voltak Rákosinak. Nekik kiváló vezéráldozatnak bizonyult Nagy Imre, hiszen ha neki meg lehet bocsátani a bűnöket, akkor nekik is! Ő ugyan több bűnt követett el, meg is halt, de ellenzékivé kisebb bűnökkel is változhatnak. Ennyi, semmi több nem volt ebben a projektben, ami nyilvánvaló, szörnyű cinizmus is volt részükről, hiszen megtették – megtehették – hősnek a vérvörös, végletekig ártalmas komcsit.

Aztán nemrég olvastam Lendvai Ildikó, kiváló cenzor elmélkedését is. Ugye demokratikus átmenet a legjobban akkor működőképes, ha évtizedekig korábbi cenzorok tanítanak meg minket a sajtószabadságra is. No mindegy. Szóval Lendvai elmélkedik azon, hogy Nagy Imrét másodjára is kivégzik a jobboldalon. Bár nem tudom, most éppen milyen újdonságot talált Nagy Imre ügyében, de persze felrakta a szokásos lemezt: el akarják tiporni, panteonból kivenni és a többi.

Nyilván ezt akarjuk, kedves Ildikó, és jó úton is haladunk.

A magyar hősök között semmi keresnivalója azoknak, akik az országgal, néppel, a nemzettel ocsmány módon jártak el. Bármikor élhettek, bármit tehettek utóbb, erre nincs mentség. Jó érzés, hogy valamelyest már Nagy Imrét is megfelelő helyén láthatjuk.