Budapest elveszett tetődíszei XI.
Ahogy az előző alkalommal, úgy most is egy kivételes épülettel kezdem. Az 1902-ben alakult Budai Katolikus Kör székháza az egykori Pálffy, ma Bem József téren állt. Az 1912-ben átadott, szecessziós stílusú palota különlegessége, hogy Baumgarten Sándor – az épület tervezője – a ház udvarán az ágyúkamrákkal együtt meghagyta a török időkből származó, öt méter falvastagságú Kakas bástyát és a Kakas kaput. A székház tér felőli homlokzata az első és a második emeleten kétszintes színháztermet rejtett, de az épület rendelkezett klubszobával is, ahol billiárdasztalok is voltak. Az épület földszintjén helyezkedett el Borovszky Lajos Kakas kapu sörözője, a Budapesti Magyar Királyi Folyammérnöki Hivatal, a brazil konzulátus, valamint a budai evangélikus családok találkozóhelye, a Pálffy étterem. Az épületet a második világháború során megsérült, de tetődíszei sértetlenek maradtak – egészen a hatvanas évekig, amikor egy kisebb felújítás során eltűnt a Fő utca felé eső sarokkupolája. A Budai Katolikus Kört 1949-ben feloszlatták, ezután az épületet a Külügyminisztérium vette birtokba, melynek megbízásából 1995-ben világörökségi előírásokat nélkülözve alakították át. Díszeit leverték, homlokzatát néhol az első emeletig visszabontották, illetve kőlapokkal burkolták be; a padlást megszüntették (helyette teraszos lapostetőt építettek), az udvart üvegtetővel fedték le. 
Az 1870-ben alapított Magyar Királyi Meteorológiai és Földdelejességi Intézet szecessziós székháza 1910. május 1-re készült el a Kitaibel Pál u. 1. szám alatt. A visszafogott díszítésű, szecessziós stílusban épült háromszintes, saroktornyokkal rendelkező palota Konkoly Thege Miklós csillagász, meteorológus (valamint MTA-tag, zeneszerző és országgyűlési képviselő) kezdeményezésére, Neuschloss Kornél tervei alapján épült fel. Neuschloss Kornél tervezte még a városligeti Állatkert főkapuját, az Elefántházát és az Attila úti Bethlen-udvart. Az U-alakú épület főbejárata felett, az udvari fronton egy időjárás-megfigyelő tornyot alakítottak ki. A második világháborúban az épület tüzérségi találatot kapott, emiatt jobboldali sarokszárnyának harmadik emeleti födémje beomlott. A háború utáni újjáépítés során a tetődíszeket eltávolították, és egy épületidegen, több emelet magas meteorológiai mérőállomást helyeztek a főbejárat fölötti egykori megfigyelőtorony helyére. Ezzel a ráépítéssel az épület végleg elvesztette stílusát. 
A mai Városháza park mellett található a Freiberger Sámuel kereskedő, építési vállalkozó beruházásában megépült négyszintes, eklektikus stílusú épület. A bérpalota 1894-re készült el Örömy József tervei szerint, városképet meghatározó, hagyma alakú sarokkupolája már a második világháború előtt, 1935-ben elbontásra került – statikai okok miatt. Ellenben a Károly körúti tornya a mai napig megtalálható, épp csak a díszes toronycsúcs hiánya miatt az utca szintjéről nem érzékeljük toronynak.
A közvetlenül mellette található Kriegler-bérház tetődíszei azonban nem voltak ilyen szerencsések. (Kriegler Dávid a 19. század hetvenes éveiben már aranyműves-vállalkozást vitt Pesten. 1885-ben Koronás Arany Érdemkereszttel ismerték el munkásságát, majd hat év múlva a Ferenc József-rend lovagi címét is elnyerte. Ékszerüzlete az 1880-as évektől a Károly körút 24-ben működött. A sikeres Kriegler és öccse, Miksa 1895-ben meg tudta vásárolni ezt a kétszintes körúti bérházat.) Kriegler Dávid fia, Sándor építészeti gyakorlatát Berlinben kezdte, majd hazajött és irodát nyitott. 1904-ben tervezte meg a család négyemeletes, késő historizáló stílusú – néhol szecessziós motívumokat felmutató – bérházat régi bérházuk helyére, a Károly körút 24-be. A második világháborúban az épület számos belövést kapott, tetőzete is megsérült. Az első nagyobb felújítása során – az 1960-as években – eltávolították a tetőzet egymásba fonódó perecekre emlékeztető díszítéseit, és a szecessziós párkányzatot is leverték.
Ez az épület pedig biztosan bekerülne az elveszett tetődíszek képzeletbeli TOP 10-es listájába. Az egykori (Főherceg) Sándor tér, mai nevén Gutenberg tér 2. számú telkén 1928 óta áll a hatszintes Freystädtler-bérház, amelyet a kor egyik híres építőmestere, Érdi Zsigmond tervezett. Az építésekor saroktornyokat és tetősisakot viselő ház eredetileg is világos színű vakolatfestéssel készült. Az építtető köves-gyűri lovag Freystädtler Jenő pasa volt, aki apjának, a délvidéki származású Freystädtler Antalnak köszönhette hatalmas vagyonát – csak Budapesten három házat örökölt. A pasa személyét sok legenda övezi. Több leírásban is megemlítik, hogy Freystädtler Jenő szenvedélyesen gyűjtötte a lovakat – és a női szíveket. Lovagterme falain fegyverek helyett a régi szeretőinek lábáról készült szobrok sorakoztak – szépségük szerint arannyal, ezüsttel vagy csak bronzzal bevonva. Freystädtler Jenő élete utolsó éveit szegényen élte le. Legnagyobb szerelme, Amália a Gutenberg tér 2. számú bérházában élt egy egész emeletet elfoglalva, de szakításuk után nem engedte, hogy a lovag hozzá költözzön. A zsidó származású Freystädtler megjárta a koncentrációs tábort, onnan is Amáliához jött vissza, ám ő akkor sem fogadta be. A városi legenda úgy tartja, hogy a vén különc Freystädtler a róla elnevezett ház előtt, egy padon halt meg. 
Ferenc József édesanyja, Zsófia kezdeményezésére alapították a Vakok Nevelő- és Tanintézetét 1825-ben, az elsők között Európában. Az intézménynek helyet adó épület 1899 és 1904 között épült Baumgarten Sándor és Herczegh Zsigmond tervei szerint, a Lechner Ödön alkotásait követő szecessziós stílusban. Ennek meghatározó motívuma az ablakokat keretező és a sík homlokzati felületet tagoló téglaszalag – mely a szomszédos (ugyanazon tervezők által tervezett) Teleki Blanka Gimnáziumot is jellemzi. Az épület díszterme, a Nádor-terem Budapest egyik legszebb architektúrájú belső tere, a szecesszió jellegzetesen magyar formavilágát mutatja. Itt található Magyarország legnagyobb ólmozott, festett üvegablak együttese, melyet Zsellér Imre, Róth Miksa tanítványa készített. Az ablakon az Árpád-házi királyi szentek páratlanul szép ábrázolásai láthatók.
A terem egykor az intézmény kápolnájaként funkcionált. A gazdagon faragott belső berendezés, a lépcsőházi rácsok mintái a tapintás útján történő érzékelés számára éppen úgy örömet szerezhettek, mint maga a látvány. A második világháború külvárosi harcaiban az épület számos találatot kapott, ugyanakkor az ólomüvegek nem sérültek, mivel gondos kezek a front megérkezése előtt a pincébe helyezték őket. A szocializmus több mint 40 éve alatt a főhomlokzat feletti tetőzetet díszítő két toronysüveg szőrén-szálán eltűnt, csakúgy, mint a gazdagon faragott bútorok egy része is. 1949-ben egy kormányrendelet állami feladattá nyilvánította a látássérültek ellátását, így az intézmény azóta a Vakok Állami Intézete nevet viseli. 
(A cikksorozat a következő héten folytatódik)
Fecske Gábor László
Kiemelt képünkön a Budai Katolikus kör szecessziós palotája látható a saroktoronnyal (Forrás: www.skyscraperscity.com)
