Boleyn Annát fekete bőrű színésznő játssza – ez nem antirasszizmus, hanem többrétű agymosás
A Channel 5 brit csatorna történelmi sorozatot készít VIII. Henrik angol király második feleségéről, Boleyn Annáról, a szerepet pedig nem más, mint Jodie Turner Smith afroamerikai színésznő játssza. Mondhatnánk, formabontó, és állítólag a művésznek mindent szabad, de jól tudjuk: az ilyen „performanszok” mögött sajnos sokkal több van.
– A művészetet két oldalról vizsgáljuk: esztétikai és társadalometikai szempontból. Mindkettő egyaránt fontos, még ha utóbbit ma már sokszor próbálják is tagadni. Van aki egy ilyen jelenséget egyszerűen formanyelvi, poétikai szempontból közelít meg, és azt mondja, semmi más nem számít, csak hogy legyünk változatosak, érdekesek, rukkoljunk elő új dolgokkal, legyen a bűnöző a szerethető főszereplő, és miért is ne alakíthatná fekete bőrű színésznő Boleyn Annát? Ám aki így jár el, az akár szándékán kívül is kiszolgálója annak a gazdasági háttérhatalomnak, amelynek a leginkább érdeke ezt a zavaros dolgot előidézni – mondta el lapunknak Deák-Sárosi László filmesztéta, költő. Hozzátette,
az új iránti törekvés néha olyan mértékű, hogy ilyen szélsőséges művészeti produktumot eredményez.
– A másik ok a posztkoloniális trauma: a gyarmatosító nemzetek ma élő tagjait egyfajta bűntudat gyötri, hisz leigázták, kizsákmányolták a gyarmatokon élőket, és most ilyen gesztusokkal, pozitív diszkriminációval szeretnék kompenzálni az őseik által elkövetett bűnöket – mutatott rá. Hozzátette, emellett természetesen szerepet játszanak a gazdasági érdekek, a profit maximalizálása is, hogy minél több nézőt szólítsanak meg mind a sokszínűség erőltetésével, mind a formabontással mint érdekességgel. Egy ilyen formabontó filmet többen néznek meg. – És van még egy nagyon fontos oka annak, hogy ilyen és ehhez hasonló filmek születnek. Ez pedig nem más, mint a kevert népesség létrehozása.
Az emberek identitását minden oldalról meg akarják gyengíteni, mert a színtelen, szagtalan, íztelen tömeget könnyebb oda terelgetni, ahova az irányító hatalmak érdekei kívánják.
Persze ennek alapja is a profittermelés, mégis külön vonulatként kell kezelnünk – szögezte le Deák-Sárosi László. Mint mondta, a kevert népességelmélet egy évszázada valóban létező terv, és meg is jelenik különböző politikai megnyilvánulásokban, nemzetközi egyezményekben. Kitért arra is, hogy Marguerite A. Peeters Genderőrület című könyvében politika- és eszmetörténetileg nagyon pontosan levezeti ezt a folyamatot. A gender csak egy része a mestertervnek, hisz az a nemi identitást akarja lerombolni, de
ezek a nagyhatalmak valójában a teljes identitást, a családot akarják eltüntetni a születésszabályozással, az abortusszal, az eutanáziával és a nemek átalakításával.
Deák-Sárosi László szerint arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy régen nem ennyire „agyonmedializált” világban éltünk. Akkor csak rádiót hallgattunk, és néha televíziót néztünk, de most a virtuális világ miatt több információt kapunk a nem való életből, vagyis a médiából, mint a valós életből, ez pedig torz képet ad. – Régen csak azzal foglalkoztunk, hogy mit csinál a szomszéd gyerek vagy Kovács bácsi a falu végén, és megnéztünk egy-egy filmet a moziban. Tehát minimális volt a virtuális világból kapott információmennyiség, ma pedig épp pont a fordítottja igaz: az információk 70-80%-a médiából érkezik – mondta el az esztéta. – Éppen ezért már nem lehet úgy alapozni az emberek értékrendjére, mint régen. Ma már a filmkészítőknek nem kell szem előtt tartaniuk azt, hogy olyan filmet kell készítsenek, amit a közösség maradéktalanul elfogad. Régen figyeltek arra, hogy ne egy bűnöző legyen a szerethető főszereplő, fontosak voltak a történelmi tények, vagy hogy ne gyalázzák a nemzeti jelképeket. A nép ugyanis tiltakozott, felhördült volna. Ma már nem, hisz átmedializáltak minket – mutatott rá.
– Az emberek ma már annyira agymosottak, hogy ilyesmiken nem döbbennek meg, nem háborodnak fel.
Idén már konkrétan ki is mondták, hogy milyen kritériumoknak kell megfelelnie egy hollywoodi, Oscar-díjra pályázó filmnek, például hogy hány színes bőrű, vagy homoszexuális, illetve más kisebbségi munkatársat kell alkalmazni. De ha jól megfigyeljük, ezeknek a kritériumoknak az új filmek már évek óta megfelelnek. Sőt, rendre azok kaptak Oscar-díjat, akik ezeknek a ki nem mondott feltételeknek eleget tettek – hívta fel a figyelmet Deák-Sárosi László.
– Valójában fel sem fogjuk, mekkora átverésben élünk. Én magam is csak sokára ismertem ezt fel, és én is elhittem, hogy a művésznek mindent szabad. 10-15 évnyi kitartó elemzőmunkával jöttem rá arra, hogy milyen nagy átverés, gyakorlati, sőt elméleti szinten is ez az egész, és ezt milyen hosszan készítették nekünk elő. Sokan jó szándékúan vesznek részt ebben, és
azt hiszik, hogy ők a nagy művészetet pártfogolják, miközben csatlósai, fegyverhordozói azoknak, akik nagyon is tudják, mit akarnak: a teljes kultúránk lebontását
– tette hozzá. Deák-Sárosi László szerint az anyagi hasznon túl két oka van annak, hogy ebben a színjátékban értelmiségi emberek is részt vesznek. Az egyik, hogy az ember Istent akar játszani, amikor beleszól a születés vagy a halál és a biológiai önazonosság dolgába. Át akarják alakítani a nemeket, vagy úgy érzik, megtehetik, hogy meghamisítják a történelmet, és Boleyn Annát egy fekete bőrű színésznővel játszatják el. A másik egy személyes ok: aki maga is valamilyen szempontból kisebbséginek számít, kisebbségben él nemi orientációja, származása vagy egyéb okok miatt, úgy akarja magát elfogadtatni, hogy rettentően szélsőséges dolgokat mutat fel az embereknek,
pajzsként tolja maga előtt a szélsőséges kisebbségeket, akik mellett így az ő kisebbsége elvileg eltörpül.
Deák-Sárosi László úgy véli, a művészet mindig az önképünk. Ha hamis képet mutatunk, hamis kultúra születik. Ha fekete nővel játszatják el Boleyn Annát, akkor meghamisítják a történelmünket, és ezzel fokozatosan leépítik a kultúrákat is.
Kiemelt képünk forrása: Wikimedia Commons
