Ungváry Zsolt: A vörös farok
Nem kell megijedni a címtől, a kifejezés a kommunista diktatúra sajtójában azt a módszert jelentette, amikor a cikkek végére – függetlenül azok tartalmától – valami olyan tanulságot, következtetést biggyesztettek, ami a rendszert és az ideológiát támogatta. Ennek sokszor nem is volt köze az írás témájához.
Ezt a metódust ma is előszeretettel alkalmazza a balos sajtó, most például az index.hu-n bukkantam egy bájos példára. Miután a szerző kénytelen leírni, hogy az EU-s hozzáállás a migrációhoz egyre jobban közelít az Orbán-kormány nézőpontjához (mégse kell eszetlenül mindenkit beengedni, a bajt helyben kell orvosolni, fel kell számolni a csempészbandákat stb.), az írás végére azért oda kerül egy kis szúrás a miniszterelnök felé:
„Ugyanakkor komoly stratégiai kihívások elé állíthatja a Fideszt azzal, hogy a ‘brüsszeli bevándorláspárti többség’ és ‘migránsveszély’ mentén felépített sikerkommunikációjának alapjait rombolja le.”
Vagyis ha már mindenki belátja, hogy Orbánnak megint igaza volt, akkor Orbán elveszíti az ebből fakadó politikai előnyét, hiszen nem riogathat olyan eredményesen a bevándorlással.
Tehát a Fidesz megint pórul járt…
Úgy működik az ellenzéki agy, mint a viccbeli Mórickáé: mindenről ugyanaz jut eszükbe; történhet bármi a világban, az a magyar kormány hozzánemértésére, vereségére, elszigetelődésére mutat. Ennek rögzítése ma az új vörös farok.
Egyszerre könnyű és nehéz dolog is az ellenzéki újságírás. Mindig hálás tét nélkül bírálni, a nézőtérről szidni a csatárt, a kapust, a bírót. Másfelől az ellenzék egyszerűen képtelen felmutatni bármilyen építő, előremutató tervet, víziót az ország jövőjéről. Egyetlen dolgot tudunk róluk: ők nem Orbánok. Ez fűzi össze a Jobbiktól a Momentumon és kétfarkú kutyákon a DK-ig és egyéb nagybetűkig átívelő koalíciót. Próbálkoznak valami összefoglaló nevet adni maguknak, mert hülyén nézne ki a szavazólapokon, hogy
a Fidesz és a Nemfidesz közül lehet választani, ahol utóbbi mozgalom létalapja mindössze annyi, hogy nem valami.
Ezúttal ingyen (pedig ilyesmikért nagyon nagy pénzeket ki szoktak fizetni) felajánlok az ellenzéki tömörülésnek egy nevet, ami híven kifejezi lényegüket. Mivel mindenről ugyanaz jut eszükbe (ld. fentebb), egyébként is van személyes kötődésük a hajdani vörös rendszerhez, nevezzék a koalíciójukat Vörös Faroknak. Ebben röviden benne van mindaz, amivel reménybeli támogatóikat megszólíthatják. (A kétfarkú kutya is lehetne vörösfarkú.)
Igazán hatásos volna a kampányban, ha az országot elborító óriásplakátokon miniszterelnök-jelöltjük háromemeletnyi fotója fölött böhöm nagy betűkkel ott virítana:
Szavazz a Vörös Farokra!
Ha így se nyernek, akkor sehogy.
Kiemelt képünk forrása a Pixabay.
