Kaszab Zoltán: A fiatalok rúgták rá az ajtót a gőgös európai elitre
A kontinensszerte egyre erőszakosabb diáklázadások egy mély és régóta húzódó problémát hoztak a felszínre.
Nehéz egy folyamatot érzékelni akkor, amikor benne van az ember, és sokan ódzkodnak is ettől, nehogy téves következtetést vonjanak le az események jelenlegi irányából. Arról valóban korai lenne beszélni, hogy a most látható diáktüntetéseknek hol lesz a kifutása és lehet-e majd valamilyen történelmi párhuzamot vonni akár a ’68-asokkal, akár az 1848-as népek tavaszával. Ugyanakkor látva Párizs, Milánó vagy Tirana utcáit, az biztosan kijelenthető, hogy valami végképp megváltozott.
A fiatalok ugyanis kezükbe vették a sorsukat és fellázadtak az őket évek óta semmibe vevő európai elit ellen.
Először Párizs, majd több más francia város kezdett el lángolni a megélhetési költségek ellen tüntető fiatalok miatt, a demonstrációk pedig gyorsan átterjedtek Belgiumra, Olaszországra és Albániára is. A kormányzatok tehetetlenek, a követelt reformok nem könnyen megvalósíthatók, és biztosak lehetünk abban, hogy hamarosan más országokban is láthatunk majd hasonló képeket. A németek például mindig is türelmesebbek és kevésbé vehemensek voltak, mint az olaszok vagy a franciák, de lassan náluk is elszakad a cérna.
A most zajló demonstrációk két szempontból kifejezetten érdekesek. Egyrészt nincs szorosan meghatározható földrajzi mintázatuk, tehát nem lehet kijelenteni, hogy csak Nyugat- vagy csak Kelet-Európát érintik, hiszen hasonló képeket látunk Tiranában, mint Párizsban vagy Milánóban. A másik furcsaság, hogy nem számít az adott kormány ideológiai színezete, hiszen voltak összecsapások a konzervatív kormány vezette Olaszországban és a liberális kabinet irányította Franciaországban is.
Többről van tehát szó, mint egy ideológiai hullámról. Merthogy itt egy elitellenes lázadást látunk.
Azok ellen lázadnak most a fiatalok, akik évek óta semmibe veszik őket. Azok az európai vezetők vannak most bajban, akiknek fontosabb volt a zöld ideológia vagy Ukrajna feltétel nélküli támogatása, vagy épp a ki tudja honnan érkező migránsok melletti szolidaritás, mint az, hogy helyzetbe hozzák a saját fiataljaikat. Mert milyen lehetősége van most egy szakképzésből vagy egyetemről kikerülő európai fiatalnak? A diákhitel miatt eladósodva a munkaerőpiacon kell helyt állnia, és ha talál is a képesítésének megfelelő állást, mire kifizeti a lakhatási válság miatt az egekbe szökött lakbért, az energiaválság miatt egyre emelkedő rezsit és a kölcsöne törlesztőjét, alig marad neki másra.
Alig marad neki arra, hogy tervezzen, hogy jövőt építsen. Milyen kilátások ezek? És csoda, hogy egy nemzedék vált frusztrálttá?
Főleg úgy, hogy miközben az európai elit mindent megtett azért, hogy segítse a zöld átállást, hogy segítse a migránsokat, hogy segítse Ukrajnát, egész egyszerűen elfeledkezett a saját fiataljairól! Nem tett értük semmit és nem is ígért nekik semmit!
A türelem pedig most elfogyott. 
Hogy mi lesz ebből? Hogy ki profitál ebből? Ezt egyelőre nehéz megmondani. Egyszerűen a helyzet annyira bizonytalan és olyan gyorsan változik, hogy ezt a kérdést most még nem lehet megválaszolni. Az viszont biztos, hogy a patrióta erők előtt óriási lehetőség áll. Ha hiteles alternatívát tudnak nyújtani és a fiatalok elhiszik, hogy ők lehetnek a megoldás a problémáikra, akkor végre esélyt kaphatnak, hogy ezt be is bizonyítsák. A felmérések azt mutatják, hogy ez a fordulat közel van. Egy tanulság ugyanakkor már most leszűrhető mindenkinek: nem szabad magukra hagyni a fiatalokat.
Vezetőkép: Rohamrendőr őrizetbe vesz egy rendbontót egy diáktüntetésként kezdődött újabb kormányellenes megmozduláson az oktatási minisztérium közelében, Tiranában 2026. október 15-én. Fotó: MTI/AP/Hameraldi Agolli
