Hit és lóerők – motorosok és családok ünnepe a pálosok történelmi kegyhelyén
Imádság, szentmise, közös motoros felvonulás és egész napos családi programkavalkád várja az érdeklődőket július 18-án, szombaton a Bács-Kiskun vármegyei Petőfiszállás római katolikus zarándokhelyén, a pálosszentkúti kegyhelyen. A hagyományos motoros búcsú a lelki feltöltődést és a közösségi élményt egyaránt kínálja a kétkerekűek szerelmeseinek, családjaiknak és minden zarándoknak.
A program délelőtt 10 órakor dicsőítéssel, imádsággal és elmélkedéssel veszi kezdetét, amelyet Hacsi-Bognár László vezet. Ezt követően megemlékezést tartanak a motoros emlékműnél, majd 11 órakor Bojtor Róbert miklósfai plébános celebrál szentmisét – derül ki a MotorkerékPálosok eseményre hívó plakátjáról.
A MotorkerékPálosok a Magyar Pálos Rend lelki és szellemi vonzásában kialakult motoros közösség.
Délben a résztvevők motoros felvonulásra indulnak Kiskunfélegyházára, majd visszatérésük után közös ebédre várják a vendégeket. A délután a családoké lesz. 16 órától előadások, játékok és szórakoztató programok követik egymást. A nap 17.30-kor vesperással, vagyis esti dicsérettel folytatódik a templomban, az ünnepet pedig 19 órától zenés est zárja. 
A pálos rend a katolikus egyház egyetlen magyar alapítású, máig működő férfi szerzetesrendje. Tagjai Istennek szentelt életet élnek, miközben szolgálatukkal embertársaikat is segítik. A rend története csaknem nyolcszáz évet ölel fel, amelynek során virágkorokat, üldöztetéseket és újjászületéseket egyaránt megélt.
A kezdetek a 13. század közepére nyúlnak vissza. Özséb esztergomi kanonok 1246-ban úgy döntött, hogy visszavonul a Pilis hegyei közé remeteéletet élni. A hagyomány szerint itt különleges látomásban részesült: erős szélvihar közepette lángnyelveket látott, amelyek végül egyetlen nagy lánggá egyesültek. A látomás üzenetét úgy értelmezte, hogy neki kell összegyűjtenie a szétszórtan élő magyar remetéket. Ennek nyomán a mai Kesztölc közelében monostort és templomot alapított a Szent Kereszt tiszteletére, a közösség védőszentjéül pedig Remete Szent Pált választotta.
A rend fejlődésében meghatározó fordulópontot jelentett 1308, amikor a Szentszék engedélyezte az ágostonos regula követését, és pápai jogú szerzetesrenddé nyilvánította a pálosokat. Ettől kezdve a közösség gyors növekedésnek indult.
A középkor végére a pálos rend a Magyar Királyság egyik legjelentősebb szerzetesközösségévé vált. A 15. században már mintegy 900 szerzetes élt az országban, miközben a rend Európa számos vidékén – Lengyelországban, Németországban, Portugáliában, Franciaországban, Olaszországban, sőt Palesztinában is – megtelepedett. Nyolc rendtartományban közel 300 kolostor működött, amelyekben átlagosan 12-20 szerzetes élt.
A török hódoltság időszaka súlyos próbatételt jelentett. A pálosok missziós munkát végeztek azokon a területeken, ahol a katolikus papság szinte teljesen eltűnt. Buda visszafoglalását követően a rend fokozatosan újjászerveződött, majd ismét fejlődésnek indult. 1770-ben a pálosokat a monasztikus szerzetesrendek közé sorolták.
Az újabb fellendülésnek azonban II. József vetett véget. Az uralkodó 1786-ban feloszlatta a rendet, amely Magyarországon ezzel megszűnt. A pálos hagyományt ezt követően csupán egy kisebb lengyelországi közösség őrizte tovább.
A rend magyarországi újjáéledésére csaknem másfél évszázadot kellett várni. A hazatelepülésre 1934-ben nyílt lehetőség, ám a kibontakozó szerzetesi életet ismét megszakította a kommunista diktatúra: 1950-ben a szerzetesrendek feloszlatásakor Magyarországon mindössze 38 pálos szerzetes élt.
A közösség azonban a tiltás éveiben sem tűnt el. A hivatások titokban tovább éltek, új tagokat rejtve fogadtak be az egyházmegyés kispapok közül, sokszor úgy, hogy szerzetesi fogadalmukról még közvetlen elöljáróik sem tudtak.
A rendszerváltozás után ismét szabadon szerveződhetett újjá a pálos élet Magyarországon. A rend Budapesten, Pécsett, Márianosztrán és Petőfiszálláson alapított közösségeket, majd 2014-ben Erdélyben, Hargitafürdőn is megtelepedtek a szerzetesek.
A magyar alapítású szerzetesrend ma is élő része a katolikus egyház és a magyar lelki örökség történetének, s továbbra is az imádságot, a közösségi életet és az emberek szolgálatát tekinti hivatásának.
Vezetőkép: korábbi felvétel. Forrás: motorkerekpalosok.hu
