„Szeretném megköszönni Istennek” – megható üzenetek a hazatért Artemis-2 legénységétől

Megható üzeneteket hallhattunk az Artemis-2 legénységétől, amely visszaérkezése után először tartott sajtótájékoztatót a nagy nyilvánosságnak. Nem csupán a Föld szépségéről, de a család és a közösség erejéről, valamint az Isten iránti háláról is szó esett a rendkívüli misszió után.

Pénteken San Diego partjainál értek Földet a NASA űrhajósai, Reid Wiseman, Victor Glover és Christina Koch, valamint a CSA (Kanadai Űrügynökség) űrhajósa, Jeremy Hansen, sikerrel teljesítve közel azt a 10 napos missziót, melynek célja a Hold megkerülése volt. Ennek során 252 756 mérföldre (406 937,16 km-re) távolodtak el a Földtől, miközben vizsgálatokat és tudományos teszteket végeztek annak érdekében, hogy NASA-t segítsék az űrhajósok Holdon való életre és munkára való felkészítésében.

A Csendes-óceánba érkező űrhajósokat a NASA és az amerikai hadsereg csapata fogadta, amely nyílt vízen kisegítette a legénységet az űrhajóból, majd helikopterrel az első orvosi vizsgálatokra szállították őket. A legénység tagjai április 11-én, szombaton tértek vissza a NASA houstoni Johnson Űrközpontjába, ahol Jared Isaacman, a NASA igazgatója fogadta őket éljenzések, álló ovációt és nagy ölelések közepette. A legénység tagjai ekkor találkoztak először családjaikkal a történelmi, tíznapos Hold körüli útjuk befejezése óta.

Isaacman a küldetést „az emberiség történelmének legnagyobb kalandjának” nevezte, hiszen az űrhajósok mélyebbre jutottak az űrben, mint bárki ezelőtt. Az legénység ebben a történelmi pillanatban számos erős kijelentést tett, amin elgondolkodhatunk.

„Victor, Christina és Jeremy, mi örökre össze vagyunk kötve, és itt lent senki sem fogja megtudni, min mentünk keresztül mi négyen” – mondta Wiseman, a misszió parancsnoka, hozzátéve, hogy

ez volt a legkülönlegesebb dolog, ami valaha is történhet az életemben.”

„Nem volt könnyű több mint 320 000 kilométer távolságra lenni az otthonunktól” – tette hozzá.

Mielőtt elindulsz, úgy tűnik, ez a világon a legnagyobb álom, de amikor odakint vagy, csak vissza akarsz menni a családodhoz és a barátaidhoz. Különleges dolog embernek lenni, és különleges dolog a Föld bolygón élni – mondta Wiseman láthatóla a könnyeivel küzdve.

Glover, aki korábban arról beszélt, hogy az űrből nézve a Föld még inkább a teremtett világ szépségét mutatja számára ismét hitéről tett tanúbizonyságot, amikor bevallotta, még mindig nem dolgozta fel teljesen ami történt.

„Amikor ez elkezdődött, nyilvánosan szerettem volna köszönetet mondani Istennek. Most méginkább meg akarom köszönni Istennek,

s még nagyobb kihívás kifejezni, min mentünk keresztül. Hálás vagyok azért, amit láttuk, amit tettünk, akikkel együtt lehettem, nehéz egyedül kifejezni” – mondta Glover. „És mindent meg akartam köszönni a családjainknak” – tette hozzá.

Koch arról beszélt, az Artemis-2 hogyan tanította meg neki, mit jelent egy legénység tagjának lenni. „A legénység egy olyan csapat, ami – bármi is történik – minden percben együtt dolgozik ugyanazzal a céllal. Amely hajlandó csendben áldozatot vállalni a másikért ami kegyelem, felelősség” – fogalmazott. „Egy legénységnek ugyanazok a gondjai és ugyanazok az igényei, elválaszthatatlanul, kötelességtudóan összekapcsolódik.”

Az egyik legerősebb felismerésnek nevezte, amikor az Orion ablakán keresztül látta, hogy a Föld milyen apró és mekkora a feketeség körülötte.

„Sok mindent nem tudok még, de azt már látom, hogy a Föld nevű bolygón ti is ilyen legénység vagytok.”

Hansen az emberiesség megtapasztalásáról beszélt, hozzátéve, hogy nem mindig örömteli minden pillanat, de a csapat elkötelezett aziránt, hogy újra és újra visszatérjen az örömhöz, ami egy nagyon fontos készség az életben, s ezt most együtt tapasztalhatták meg. Megkérte a társait, álljanak fel vele, miközben a szeretetről beszél.

Megkapó volt az is, amikor Wiseman, a misszió parancsnoka arról beszélt, hogy az utazás során az űrhajósok rövid hívásokkal kommunikálhattak házastársaikkal és gyermekeikkel. Szerinte összetartó élmény volt, amikor a 16,5 láb (5 méter) széles Orion űrhajó fedélzetén összezsúfolódva hallgathatták végig egymás beszélgetéseit.

„Hallani a legénység tagjainak kuncogását, sírását, zihálását, hallgatni és szeretni a családjukat a távolból” – fogalmazott Wiseman –, ez volt a „legkedvesebb” összetartó élmény.

„A család mind a négyünk számára nagyon fontos, és ez csodálatos”

– fogalmazott korábban Wiseman, aki saját elmondása szerint könnyekig hatódott, és alig tudott beszélni, amikor először kommunikált lányaival az űrből. Az özvegy férfit az is megérintette, hogy a küldetés során a többiek azt javasolták, nevezzenek el egy holdkrátert elhunyt feleségéről, Carrollról.

Miután a legénység biztonságban a Földre érkezett, a NASA közölte, partnereivel együtt már a jövő évi Artemis-3 misszióra való felkészülésre összpontosítanak. Terveik között szerepel, hogy egyre nagyobb kihívást jelentő küldetésekre küldik az Artemis űrhajósait a Hold további területeinek feltárása céljából, s tartós emberi jelenlétet szeretnének az égitesten amely lefektetheti az alapokat az első – amerikai – űrhajósok Marsra küldéséhez. Az Artemis-3 várhatóan 2027-ben indul útnak, hamarosan megkezdődik a felkészülés és a legénység kiválasztása.

Vezetőkép: NASA