A harmadik pert is végleg elbukták a „polgári engedetlenség” mögé bújó tanár aktivisták
Véget ért a pedagógus-perek sorozata, az eredmény több mint tanulságos. Hiába próbálták hősnek és áldozatnak beállítani magukat, hiába követeltek tízmilliókat az államtól, a magyar bíróságok és az Alkotmánybíróság is kimondta: a munkát elvégezni kötelesség, a politikai akciózás pedig nem mentesít a rájuk bízott diákokkal szemben viselt felelősség alól. A kötelességszegő tanárok végül nemcsak a munkájukat vesztették el, hanem a perköltséget is fizethetik.
Hosszú és sokszor színpadias jogi csatározás végére tett pontot a Kúria és az Alkotmánybíróság. Az elmúlt években a „polgári engedetlenség” hangzatos jelszava mögé bújva pedagógusok egy csoportja úgy gondolta, hogy rájuk nem vonatkoznak a szabályok. Azt hitték, megtehetik, hogy egyszerűen nem tartják meg az óráikat, majd amikor ezért – teljesen jogszerűen – felmentették őket, azonnal a bírósághoz szaladtak kártérítésért és elmaradt milliókért. Ők direkt nem a sztrájkot választották, hanem jogellenesen megtagadták a munkavégzést munkaidőben. Ezzel leginkább a diákokkal szúrtak ki.
A véleménynyilvánítás nem jogosít fel lógásra
Az Alkotmánybíróság a Karinthy Gimnázium tanárainak ügyében kimondta, hogy a polgári engedetlenség nem mosható össze a véleménynyilvánítás szabadságával, melyre egyébként jogszerűen megtartott sztrájk keretében lenne lehetőség.
A határozat indoklása szerint a polgári engedetlenség lényege éppen a szándékos jogszabálysértés, amivel a résztvevők tisztában voltak. Nem lehet tehát egyszerre megszegni a szabályokat és közben panaszkodni a hátrányos következmények miatt. Sőt, az Alaptörvény 15. módosítása óta a gyermekek fejlődéséhez való joga minden más alapvető jogot (az élethez való jog kivételével) megelőz – így a tanárok politikai akciózása sem írhatja felül a diákok tanuláshoz való jogát.
Milliókat akartak, de csak a perköltség maradt
A perekkel az volt a céljuk, hogy különböző jogcímeken az államtól az elmaradt munkabérükön felül jelentős összegeket csikarjanak ki, ezzel egy anyagilag is gyümölcsöző vállalkozássá alakítva politikai véleményüket:
– A Karinthy Gimnázium tanárai fejenként 1 millió forintos sérelemdíjat, távolléti díjat és végkielégítést követeltek, de a bíróság minden igényüket elutasította.
– A Kölcsey Gimnázium tanárai – köztük a médiahőssé emelt, később EP képviselőjelölt Törley Katalin – esetében a Kúria kimondta: a pedagógusok alapfeladata a tanórák megtartása, amit ők szándékosan elmulasztottak. Kártérítés helyett nekik kellett perköltséget fizetniük.
Beszédes, hogy az aktivista volt tanárok a legtöbb esetben nem kérték a visszahelyezésüket a tanári állásukba, hanem pénzt követeltek a volt munkáltatójuktól többféle jogcímen.
A munkaügyi bíróság nem politikai fórum
A legutolsó reménysugár az Eötvös és Vörösmarty Gimnázium tanárai számára is kialudt 2025 decemberében. A Kúria itt is hangsúlyozta: egy munkaügyi perben nem azt kell nézni, hogy valaki milyen „nemes célokért” küzd, hanem azt, hogy betartotta-e a munkajogi szabályokat. A törvénytelen munkabeszüntetés nem a véleménynyilvánítás formája, hanem egyszerű mulasztás.
Az egyetlen „győztes” a történetben az a pedagógus volt, akiről bebizonyosodott, hogy valójában nem is vett részt az engedetlenségben, hanem rendesen dolgozott – ő meg is kapta a kártérítését. Ez pedig a legélesebb kritika a többiek felé: a bíróság szerint a munka becsületes elvégzése az egyetlen út, a politikai cirkusz és a törvénysértés pedig nem kifizetődő.
Vezetőkép forrása: Facebook/Helsinki Bizottság
