Krisztus követése nem sétagalopp

„Az ifivezetők nagyon sokszor eszköztelenek, magányosak, kiégnek, és emiatt otthagyják az ifimunkát. Így nincs biztosítva a fiatalok támogatása, jelenléte a gyülekezetekben. Erre a hiányra akarnak választ adni az Ifjúságépítők, hogy minél több gyülekezetben legyenek olyan »ifik«, melyeket szakmailag képzett, hitben érett és elkötelezett vezetők visznek” – mondta Palásthy István, az Ifjúságépítők Alapítvány munkatársa, az Ifivezető Képzés (IVK) konferencia főkoordinátora, aki Savanya Csengével, az alapítvány vezetőhelyettesével adott közös interjút a Vasárnap.hu-nak. A közelgő rendezvényük mellett arról is beszélgettünk, hogy miért nem „sétagalopp” kereszténynek lenni, s mi kell ahhoz, hogy a fiataloknak „ragadós hite” legyen.

– Kiket vártok a konferenciára, mikor és hol lesz, meddig lehet jelentkezni?

Palásthy István: Az Ifivezető Képzés (IVK) konferencia Budapesten lesz, a Ráday Házban 2026. március 27-29. között, február 2-ig lehet jelentkezni az IVK honlapján. Nagy szeretettel várunk mindenkit, aki a fiatalok közti misszióban szolgál. Elsősorban azok jelentik a célközönséget, akik gyülekezetekben vagy plébániákon ificsoportot vezetnek, de bárki, aki fiatalokkal foglalkozik, töltődhet ebből a konferenciából.

– Az ifivezetők között, úgy gondolom, vannak papi személyek, lelkészek. Sokan vannak köztük világiak is?

Palásthy István: Természetesen, sőt a konferencia résztvevői általában nagyobb számban világi személyek, tehát nem lelkészi gyülekezeti tagok.

Hiszünk annak fontosságában – egyfajta jövőképünk is –, hogy az egyházban a hívők is vállaljanak szolgálatot, legyenek hathatós részesei a gyülekezetük, a közösségük életének.

Az ifimunka erre egy nagyon jó csatlakozási pont, egy jó terep. Hála Istennek erre nagyon sok jó példa is van már. Több gyülekezetben megvalósul az, hogy nem lelkészi hívők koordinálják, vezetik az ificsoportot.

– Hogy látjátok, ez vajon kényszer, mert esetleg nincs elég pap vagy diakónus, vagy ez a közösségek fejlődési irányából fakad?

Palásthy István: Szerintem ez egy hivatás, és mindannyian hívva vagyunk arra, hogy abban a közösségben, ahol jelen vagyunk, ahol otthon vagyunk, ott szolgálatot is vállaljunk. Ez a kettő össze is függ: ha szolgálatot vállalunk, akkor fogjuk magunkat otthon érezni igazán.

Savanya Csenge: A Fuller Youth Institute-nak van egy kutatása, ami azt vizsgálja, mi kell ahhoz, hogy úgynevezett ragadós hite legyen a fiataloknak, hogy miután kikerülnek az ifiből, megmaradjanak a hitükben. A kutatás egyik eredménye szerint ehhez az kell egy fiatal számára, hogy a gyülekezeten belül legalább öt emberrel legyen személyes, közvetlen kapcsolatban. Eszerint

a tanítványságunknak a kifejlődéséhez egyszerűen szükségünk van egymásra, a közösségre.

– Milyen programokkal, előadókkal, témákkal készültök az IVK konferencián?

Savanya Csenge: Vannak a klasszikus témák, amelyek minden évben előjönnek, és minden évben szükség van rájuk. Ezek a tanítványság, a kezdőknél az ifi megalapozása, illetve a közösségépítés is egy abszolút klasszikus, amire mindig szükség van, ahogy a módszertanra is: mindig azt keressük, hogy hogyan csináljuk ezt az egészet. Vannak olyan témáink, amelyek minden évben az aktuális igényekre válaszolnak. Például idén bevezetjük a reziliencia modult, valamint lesz egy modulunk angol nyelven is külföldi előadóval, azért, hogy nyissunk az idegen nyelvű segédanyagok felé. Sok hozzánk hasonló ifjúsági szervezettel dolgozunk együtt, például a tanítványság modulban részt vállalnak a Josiah Venture és a Timóteus Misszió szervezetek munkatársai, köztük Baczynski Laci, Lindsay Meland, akik ezeknek a szervezeteknek a kulcsfigurái. A módszertan modulunkban ott lesz Weiner Zoli, Hegyesi Zita mint szakmailag elöljárók. A generációk modulban Szűcs Sándor abszolút húzónév, a közösségépítésnél pedig például Kertész Dani és Kiss Miki személye lehet hívogató. A reziliencia modulban Thoma Laci, Széles Anna, Gyenis-Kátay Noémi működik közre.

– Mik a visszajelzések, hogyan tud segíteni ez az évről évre ismétlődő konferencia a mindennapokban azoknak a résztvevőknek, akik eljönnek hozzátok? Van olyan történet akár, amit elmesélt valaki, hogy nálatok hallott valamit, amit azután felhasznált?

Palásthy István: A konferenciának hármas célja van, az egyik a lelki feltöltődés, a másik a találkozások, a harmadik pedig a minőségi szakmai képzés. A debreceni reformátusok és baptisták itt, a tavalyi IVK konferencián találtak egymásra. Noha mindketten ifimissziót végeznek ugyanabban a városban, nem ismerték egymást, a konferencián találkoztak. Összebeszéltek, egy vonattal mentek haza, egy szép barátság alakult ki közöttük. Bízunk abban, hogy otthon ez a közös munka folytatódott. Ez egy pozitív megtapasztalás: el tudtuk érni ezt a célt, hogy egy ilyen találkozás létrejöhessen.

Savanya Csenge: Nekem a Buckaifisekről jut eszembe egy sztori. Ők egy nagyobb csapattal jöttek el a konferenciára, bár nem olyan régóta léteznek, de

mint a gomba, úgy nő a felvidéki ifi.

Itt megbeszélték, hogy a csapatukból mindenki másik modulra jelentkezik, majd az IVK végén maradtak még egy kicsit, összeültek, összedugták a fejüket, és előadták egymásnak, mit tanultak a hétvégén. Hazafelé a vonaton is egész végig arról egyeztettek, „hogy akkor mit innoválunk, hogy kell újraszervezzük magunkat, mi az, ami az erősségünk, azt tartsuk meg, abból ne engedjünk”. Ez egy szép stratégia volt a részükről annak érdekében, hogy minél jobban építhessék az ifiközösségüket.

– Miért ti szervezitek ezt a konferenciát, vagy másképp: milyen ambíciók, célok fűtik az Ifjúságépítők Alapítványt?

Palásthy István: Az Ifjúságépítők Alapítványt egyfajta hiány hozta létre, az a tapasztalat, hogy az ifivezetők nagyon sokszor eszköztelenek, magányosak, kiégnek, és emiatt otthagyják az ifimunkát. Így nincs biztosítva a fiatalok támogatása, jelenléte a gyülekezetekben. Erre a hiányra akar választ adni az Ifjúságépítők, hogy minél több gyülekezetben legyenek olyan ifik, amelyeket szakmailag képzett, hitben érett és elkötelezett vezetők visznek. Az IVK is ezt a célt szolgálja, hogy egyrészt képezzük az ifivezetőket, lelkesítsük őket, inspirációt adjunk abban, hogy tartsanak ki, és hogy vigyék az ifimissziót szívből. Illetve, hogy eszközt adjunk a kezükbe, segédanyagokat, módszertant, támogatást, tudást. Ez az a misszió, ami az Ifjúságépítőket létrehozta, és ez csúcsosodik ki az IVK konferencián.

– Milyen a kapcsolatotok az egyházakkal? Hogyan viszonyultak hozzátok akár az első alkalommal, amikor ezt a konferenciát létrehoztátok.

Palásthy István: A történelmi protestáns egyházakkal nagyon jó kapcsolatot ápolunk. Az IVK konferenciának van egy háttérstábja, tanácsadói testülete, amelyben a református, az evangélikus és a baptista egyházak ifjúsági vezetői is benne vannak. Ők így egyrészt közvetlenül rálátnak arra a munkára, amit végzünk, másrészt javaslatokat, ötleteket is tudnak adni, amiért nagyon hálásak vagyunk.

Az IVK egy felekezetközi konferencia, felekezettől függetlenül várunk minden krisztushívőt.

Savanya Csenge: Szerintem az az érdekes a mi missziónkban, hogy mi egyrészt támogatjuk azokat, akik ott vannak a terepen, és csinálják az ifiket, másrészt viszont sok-sok erőforrást azon keresztül tudunk megmozdítani, hogyha az egyházi vezetőkkel is jó kapcsolatot ápolunk. A mi szolgálatunk azért jött létre, hogy segítsen egy olyan szükségre válaszolni, ami létezett. Egy innovációra van, aki úgy reagál, hogy „ez nagyon jó, tényleg szükség volt rá, csináljátok!” S van, aki úgy, hogy „ez miért nem létezett eddig, illetve miért nem volt jó úgy, ahogy eddig csináltuk…”. Fontos szerepe van a kommunikációnak, nekünk meg kell találnunk azt, hogy hol kell segítenünk, és hol nem kell. Úgy tekintünk az Ifjúságépítőkben magunkra, akikhez ki lehet szervezni az ifivezetők képzését, de hisszük, hogy az ifimunka úgyis a gyülekezetekben történik. Minden megoldásunkat, képzésünket úgy szeretnénk átadni, hogy az a gyülekezeteket erősítse. 2019-ben alakult maga az alapítvány hivatalosan, de már korábban is szerveztünk IVK-t, s ahogy növekedett, szükség lett egy jogi szervezetre. Azóta már nemcsak ezt a konferenciát csináljuk, hanem mentorprogramokat, segédanyagokat is, illetve olyan gyülekezetekben, ahol nincs ifi, ott segítenünk elindítani. Az utóbbi években szerintem egyre jobb a kapcsolatunk az egyházi vezetőkkel, és nagyon hálásak vagyunk azért, hogy nyitnak afelé, hogy egyrészt elmondják, ők mit látnak és mire van szükség, és azt is meghallgatják, mi hogyan tudunk segíteni.

Palásthy István: Igen, és el is ismerik, amit csinálunk. Például a baptisták korábban két képzést szerveztek a saját ifivezetőiknek, egyet ősszel, egyet tavasszal. Most már viszont a tavaszi képzésük helyett az IVK-ra küldik az ifivezetőiket, lelkészeiket, és csak ősszel szerveznek saját alkalmat ebben a témában.

Savanya Csenge: Az evangélikus teológián is van ifimunkával kapcsolatos tantárgy, ami úgy van meghirdetve, hogy az IVK a része. Nagyon jó, hogy így összedolgozunk, és a legjobbat hozzuk ki az erőforrásainkból!

– Milyen keresztény fiatalnak lenni Magyarországon? Egyfelől támogatják az egyházakat, templomok épülnek, templomokat újítanak föl, de közben időnként van, hogy gúny tárgya a kereszténység. Legutóbb feljelentettek egy papot, mert harangozott. Ti hogy érzitek ezt?

Palásthy István:

Kereszténynek lenni semmilyen társadalmi környezetben nem könnyű. Krisztus követése kihívás, elkötelezettség.

Ha ezt valaki komolyan gondolja, akkor az egy belső munkával fog járni, akármilyen időket élünk. Azt gondolom, hogy ez ma sincs másképp. Az én személyes véleményem, hogy az egyház nem akkor épül, ha templomok épülnek, hanem akkor, ha közösségek épülnek. Azt gondolom, hogy keresztény fiatalnak lenni ma nehéz, merthogy kevés olyan közösség van, ami megtartó erővel bír. Nekünk itt az Ifjúságépítőknél ez az egyik missziónk, hogy minél több olyan közösség legyen, ahol a fiatalok megélhetik a hitüket, fejlődhetnek és erősödhetnek benne, és megtapasztalhatják a közösség megtartó erejét.

Savanya Csenge: Én is így érzem, és a többiektől is ezt hallom, s hogyha külföldre megy az ember – én is éltem pár hónapot külföldön –, ott sincs ez másképp. Az, hogy a hitünkért kiállunk, hogy bizonyos helyzetekben felvállaljuk, hogy mi másképp döntünk, mint a világ, az szerintem határokon átívelő jelenség. És ez soha nem lesz sétagalopp. Krisztus követése kihívásokat teli, ugyanakkor áldott dolog. Az ifikben a Biblia által formálódhat ki a tizenévesek véleménye azokról a kérdésekről, amelyekkel az osztálytársaikkal, a barátaikkal, a szüleikkel, a tanáraikkal beszélgetve találkoznak. Nem mindegy, hogy a világ válaszait, vagy pedig Istennek az igazságát kapják meg a kérdéseikre.

Nekünk az a dolgunk ifivezetőként, hogy szeretetteljes istenlátást öntsünk beléjük, és Krisztus megváltásának megtartó erejét mutassuk be nekik, hogy önálló krisztuskövetőkké váljanak, és amikor nehézségekkel, életkezdeti problémákkal találkoznak, akkor Isten igazsága vezesse őket a döntéseikben.

Vezetőkép: Palásthy István és Savanya Csenge, az Ifjúságépítők Alapítvány munkatársai. Fotó: Vasárnap.hu/Varga Ilona