Világos, hogy mi között kell választanunk 2026-ban
A jelenlegi kormányzás folytatásával szemben még sosem rajzolódott ki ennyire világosan a másik oldal alternatívája.
Nem nagyon van olyan választás, amely előtt ne hangozna el az a közhelyes kijelentés, hogy az ország hosszú távú jövőjéről van szó, hogy az éppen aktuális döntés akár évtizedekre meghatározhatja az adott állam sorsát. Világszerte halljuk ezeket a fordulatokat és lehet is benne igazság. Még akkor is így van ez, ha sokszor nem is tudjuk pontosan, hogy mi is az egyik, vagy a másik oldal ajánlata, javaslata az ország sorsát illetően.
Így van ez Magyarországon is, ahol 2010 óta jól látjuk a polgári kormány nemzeti, szuverenista, családbarát, a munkavállalói terheket csökkenteni igyekvő politikáját. Ha mondani kellene öt, vagy tíz elemet a kormányzás sarokpontjaiból, még a kabinet munkájával egyet nem értők is meg tudnák ezt tenni, hiszen világosan látszik, hogy mit képvisel a 2010 óta hatalmon lévő Fidesz-KDNP vezette kormány.
Nincs ez így az ellenzékkel, ahol 2014 óta az látszik a legfontosabb és legmarkánsabb üzenetnek, hogy „mindegy, hogy mi, csak ne a Fidesz.” Láttuk már ezt 2014-ben, majd még élesebben 2018-ban, amikor az ideológiailag egymástól távol álló LMP és Jobbik koordinált. 2022-re, amikor a szélsőjobbtól az ultraliberálisokig mindenki együtt indult, pedig végképp nem maradt más, mint a Fidesszel szembeni ellenérzések csúcsra járatása.
Nyerni ugyanakkor ezzel akkor már harmadjára sem sikerült, az emberek ugyanis nem kértek ebből és soha nem látott többséggel szavazták meg Orbán Viktort és kormányát.
Lassan közeledünk a következő választáshoz és az már most jól látszik, hogy a jelenlegi fő ellenzéki erő és a mögötte állók ismét erre a gyűlöletre apellálnak majd. Ugyanakkor most a háttérben meghúzódó szálak is sokkal jobban felsejlenek, részben azért, mert nem is titkolják őket.
A Tisza Pártot a soraiban tudó Európai Néppárt vezetése ugyanis már többször megerősítette, hogy nem szívesen látná Orbán Viktort 2026 után is a miniszterelnöki székben és azt is egyértelművé tették, hogy az ő jelöltjük erre a posztra Magyar Péter. És bár a Tisza Párt elnöke taktikusan – és hasonlóan elődeihez, Márki-Zay Péterhez, Karácsony Gergelyhez és Mesterházy Attilához – nem sokat mond arról, hogy kormányfőként milyen intézkedései lennének, a Néppárt kinyilatkoztatásaiból és programjából nem nehéz kitalálni, hogy mi várna az országra.
Ukrajna feltételek nélküli támogatása, a migrációs tiltások feloldása, a gyermekvédelmi törvények lazítása – ezek mind-mind rajta vannak a brüsszeli követelések listáján.
Cserébe persze Magyar Péter itthon eladhatná sikereként, hogy „hazahozta” az Uniós forrásokat, feladva ezzel az ország szuverenitásának jókora szeletét. Ez sem újdonság, hiszen láttuk már Lengyelországban, hogy hogyan működik a brüsszeli bunkósbot. A forrásoknak ugyanakkor előbb-utóbb ezen feltételek teljesülése nélkül is meg kell érkezniük, hiszen nem lehetnek örökké politikai zsarolás eszközei.
A helyzet és az alternatívák ugyanakkor világosak: ha nem a jelenlegi kormány és a mostani politikai irányvonal marad, akkor a Néppárt vezetése teljes kapitulációt vár el egy új vezetéstől, aminek hosszú távon katasztrofális következményei lennének. Magyarországnak a jövője biztosítása érdekében muszáj kitartania és tovább haladnia a megkezdett úton.
Csak így van esély a háborúból való kimaradásra, a gyermekeink megvédésére és a nyugaton már mindennapos, migráció miatt társadalmi feszültségek elkerülésére. És csak így van esély annak a Patrióta politikai hálózatnak a kiépítésére, amely hamarosan Európa-szerte elhozhatja a fordulatot.
Kapcsolódó:
Vezetőkép: Magyar Péter, a Tisza Párt elnöke és EP-képviselője és Manfred Weber, az Európai Néppárt (EPP) elnöke sajtótájékoztatót tart Strasbourgban 2024. október 9-én. Fotó: MTI/Bodnár Boglárka
