Budapest elveszett tetődíszei – Az Eraviszkusz-bérház
A mai Gellért-hegy és környékének kedvező fekvését már időszámításunk előtti 4. században is felismerték. Az itt letelepedett kelta eredetű nép, az eraviszkuszok, földből, kőből és agyagból épített települést hoztak létre, ahol gazdag kézműves tevékenységet állítottak folytattak. Az 1900-as évek elején, amikor megkezdték a Szent Gellért tér 3. szám alá tervezett bérház alapozását, eraviszkusz és római kori érméket találtak. A sajtó azonnal felkapta a lelet hírét, így az épületet a köznyelv hamarosan csak Eraviszkusz-bérházként emlegette.
A historizáló stílusban készült épületet Wellisch Sándor és Wellisch Gyula építtették 1901 és 1903 között, a terveket Sterk Izidor készítette. Sterk nemcsak ebben az épületben hagyott nyomot a városképben: háromszor is megnyerte a Gellért Fürdő és Szálló tervpályázatát, és végül Sebestyén Artúrral és Hegedüs Árminnal közösen ő valósította meg annak kivitelezését. A ház művészi kialakításán a korszak legnevesebb mesterei dolgoztak, ami a Wellisch testvérpár kiváló kapcsolatrendszerének és megbízásainak is köszönhető. 
A háromhomlokzatos bérház Dunára néző főhomlokzatát egykor két kisebb, valamint egy nagyobb, középen elhelyezkedő kupola díszítette. Az ácsmunkákat és a cölöpözést a Norvégiából érkezett Gregensen Gudbrand végezte, míg a kupolákat és tetődíszeket Zellerin Mátyás fémöntő és bádogos készítette. A különleges mintázatú padlóburkolat Walla József műhelyéből származik, a főlépcsőház elegáns márványlépcsőit Weisinger György kőfaragó faragta, míg a kovácsoltvas korlát Jungfer Gyula keze munkája. A színes üvegablakokat Róth Miksa tervezte és kivitelezte, a függőfolyosókat tartó öntöttvas oszlopokat pedig Oetl Antal cége szállította. 
A keretes beépítésű bérház eredetileg pince-, földszinttel, három emelettel és padlástérrel rendelkezett. A földszint utcafronti helyiségeibe – ahogy ma is – kiszolgáló funkciókat terveztek: a Budafoki út felőli szárnyban kávézó, a Bartók Béla út felől vendéglő és üzlethelyiségek kaptak helyet. Itt működött a Műegyetem Kávéház is, amely a Czigler Győző által tervezett, kupolával is rendelkező Chemia épülethez kapcsolódott (innen ered a „CH épület” elnevezés). A kávéházban számos híresség megfordult, köztük Csonka János feltaláló is. A Műegyetem Kávéház végül 1918-ban, a Gellért Szálló megnyitásával egy időben bezárt. 
A Dunára néző főkapun át belépve az épületbe, a látogató egy felvonóval és két lépcsőházzal találkozhatott. A főlépcsőház, mely a bejárattól jobbra helyezkedett el, kétkarú kialakítású volt, csiszolt márványlépcsőkkel és kovácsoltvas korláttal. A melléklépcsőház a kapuval szemben, csigavonalban kanyargott fel. A három lakószinten szintenként 5–6, hasonló elrendezésű lakás helyezkedett el, amelyek mind a belső udvarra néző függőfolyosóról nyíltak. A lakásokhoz előszoba, cselédszoba, konyha, kamra, fürdő és négy-öt egymásba nyíló, enfilade rendszerű szoba tartozott.
Érdekesség, hogy 1934-ben a földszinti üzlethelyiségeket Wellischék bérbe adták a HÉV-nek, amely itt alakította ki a Gellért tér és Törökbálint között közlekedő járatok várótermeit, pénztárát, forgalmi irodáját, személyzeti helyiségeit és mosdóit. A megrendelő a Budapesti Helyi Érdekű Vasutak Rt. volt, a terveket pedig a ház egyik építtetője Wellisch Gyula készítette. 
A II. világháború ostroma alatt a bérház súlyosan megsérült, különösen a homlokzat és a tetődíszek kaptak találatot. Bár a kisebb és nagyobb kupolák rongálódtak, a korabeli fotók tanúsága szerint még menthető állapotban voltak. Wellisch Gyuláné a háború után Szende Andor építészmérnökkel megkezdte az épület helyreállítását. Azonban a tetőzet teljes rekonstrukciójára már nem jutott sem pénz, sem akarat: a középső kupola életveszélyessé nyilvánított tetejét lebontották, csak a csonkja maradt meg. A két kisebb kupola ugyan megmaradt, de minden díszítésüktől megfosztva újították fel őket, így a tető bár mozgalmas maradt, eredeti pompáját elvesztette. 
1959-ben egy tetőtér-beépítés során végleg eltűntek a még megmaradt kupolák is. Az Eraviszkusz-ház tetőzetét ekkor teljesen eltüntették, és egy jellegtelen formával helyettesítették, végképp megfosztva az épületet korábbi egyedi karakterétől. Így mára az egykor kupoláival a városképet uraló Eraviszkusz-ház csupán árnyéka önmagának – megskalpolták, és elvesztette eredeti megjelenését. E kivételes történeti és építészeti értéket képviselő ház azonban még most is méltóságteljesen őrzi múltja nyomait – és újra méltó lehetne régi fényéhez, ha a tetődíszeket és kupolákat eredeti formájukban visszaépítenék. Minél hamarabb.
(A sorozat hamarosan folytatódik!)
Fecske Gábor László
Vezetőkép: Az egykori Eraviszkusz-bérház napjainkban. Forrás: www.budapest100.hu
