Hol is van valójában demokratikus deficit az Európai Unióban?
A címben szereplő kifejezést sokat hallhattuk az elmúlt 14-15 évben, ha a Magyarországgal kapcsolatos vitákról volt szó. Általában azok az NGO-k és rájuk csatlakozó politikusok állították ezt, amelyek és akik – mint utóbb kiderült – nagyban függtek az amerikai kormány által a USAID-en keresztül kapott támogatásoktól. Most azonban fordul a kocka.
A demokrácia ugyanis a Nyugat egyre több országában megmutatja a valódi, szebbik arcát. Trump győzelmével véget ér az az időszak, amikor senki által meg nem választott szervezetek mondják, vagy mondták meg, ki milyen szabályok szerint játszik és hogy mit kell gondolnunk jóról, vagy rosszról.
A USAID a Soros-birodalommal – és Európában az Uniós intézményrendszerrel – kiegészülve egy nagyon komoly hálózatot épített ki. Az általuk pénzelt szervezetek egy jól működő, pókhálószerű rendszert alkottak, amelyben egymásra hivatkozva végeztek tudományosnak beállított, valójában nyers politikai célokat és érdekeket szolgáló kutatásokat, készítettek jelentéseket és állítottak össze mindenféle indexeket.
Aztán egymást jól körbehivatkozva újabbakat készítettek, amelyek aztán már politikai szinten is hivatkozási alapot jelentettek. Mi, magyarok jól ismerjük ezt a rendszert, hiszen most is erre hivatkozva tartanak vissza tőlünk több ezer milliárd forintnyi, egyébként nekünk jogosan járó Uniós forrást.
Az pedig a sors fura fintora, hogy mindezt azok teszik a demokrácia védelmére hivatkozva, akiknek valójában semmi közük nincs a demokráciához.
Sem az Európai Bizottság szürke bürokratáit, sem az NGO-k vezetőit, sem az őket pénzelő hivatalok döntéshozóit nem választotta meg senki az általuk betöltött pozíciókra. Mégis ők voltak azok, akik véleményt mondtak azokról a politikusokról, akiknek nap, mint nap meg kell küzdeniük a választói bizalomért. Így vált az elmúlt években a demokrácia legnagyobb ellenségévé Orbán Viktor, majd Donald Trump, később pedig szépen sorban a többiek: Giorgia Meloni, Geert Wilders, Herbert Kickl, vagy épp Marine Le Pen. Az említett hölgyekben és urakban két közös dolog van:
az egyik, hogy mindannyiukat kiátkozta, persona non gratavá nyilvánította az imént felvázolt hálózat által irányított liberális kánon. A másik pedig, hogy ennek ellenére – vagy éppen ezért – mindegyikük saját nemzete legnépszerűbb politikai pártját vezeti.
Többen közülük már kormányfőként vagy elnökként teszik mindezt, másokra pedig a következő hónapokban, vagy években várhat ugyanez a feladat. Sokat beszéltünk már a patrióta erők előretöréséről, de azt a következtetést még nem vontuk le, hogy ezen pártok és politikusok megerősödése a demokrácia valódi győzelme, az a pillanat, amikor a nép újra kezébe veszi, visszaveszi a szuverenitását az elitektől. Amikor lehull a lepel és kiderül, hogy demokratikus deficit nem is a vádlottal, hanem a vádlóval szemben áll fenn.
Éppen ezért volt stratégiai jelentősége és üzenetértéke Alice Weidel tegnapi, budapesti látogatásának. Az, hogy Orbán Viktor, miniszterelnök hivatalában fogadta a második legnagyobb német párt kancellárjelöltjét – aki egyébként a legnépszerűbb jelölt -, az nem elsősorban az AfD „politikai karanténból” való kikerülése szempontjából volt fontos. Orbán Viktor ezzel elsősorban a német társadalomnak és az európai embereknek üzent, méghozzá azt, hogy hallják a hangjukat és van olyan politikai erő, amely hajlandó is foglalkozni a valódi problémákkal. Már csak azért is így van ez, mert az AfD-t a választók valójában már régen kivették a politikai karanténból.
Egy 20%-os pártnak ugyanis már van valós beágyazottsága, valós támogatottsága és valós bázisa. Ha egy ekkora pártot bárki is karanténban tart, akkor ott van egy nagyon komoly demokratikus deficit. A német választók ezt már felismerték és hamarosan a liberális hálózat is fel fogja, mert a társadalom egyértelmű üzenetet küld erről. Németország pedig szűk két hét múlva csatlakozhat a normalitás lázadásához. Mi, 15 éve lázadók pedig nem kívánhatunk ehhez mást, mint sok erőt, mert a még fősodornak számító erők utóvédharca miatt erre komoly szükség lesz.
Vezetőkép: Orbán Viktor miniszterelnök, a Fidesz elnöke és Alice Weidel, az Alternatíva Németországért (AfD) párt társelnöke kezet fog a tárgyalásuk után a Karmelita kolostorban tartott sajtótájékoztatón 2025. február 12-én. Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd
