Exkluzív interjú Kovács Péterrel, a Hungary Helps Ügynökség vezérigazgatójával! – I. rész
Itt a válasz arra, miért fontos hazánk számára, hogy segítséget nyújtson más országok számára

Nemzeti büszkeség, hogy Magyarország is képessé vált arra, hogy segítséget nyújtson a világ azon országaiban, ahol arra a legnagyobb szükség van. Az üldözött keresztények megsegítésén túlmutató Hungary Helps Program alig néhány év alatt ismert és elismert, példaértékű projektekkel van jelen mintegy hatvan országban. A Hungary Helps Ügynökség vezérigazgatójával, Kovács Péterrel beszélgettünk, aki az interjú alatt mosolyogva, büszkén beszélt munkájáról. A Vasarnap.hu olvasói exkluzív részleteket is megtudhatnak arról, hogyan, milyen módon tud segíteni a magyar kormány a bajbajutottaknak. A portálunk által készített interjú-sorozatból arra is választ kapnak, mindez miért mutat túl egyfajta segélyezési programon, és miért fontos Európa jövője szempontjából.
− Hogyan éli meg azt a felelősséget, ami ezzel a feladatkörrel együtt jár? Vannak-e hullámvölgyek és ha igen, mi az, ami átsegíti ezeken?
− Inkább úgy fogalmaznék: kihívások vannak, és nem feltétlenül problémák. A Hungary Helps Ügynökség 2019-ben alakult. Én akkor lettem vezérigazgató, amikor még nagyon pici ügynökség volt. Ekkor abban a fázisban tartott, hogy tisztázni kellett azt, pontosan mi a feladata, és mire lehet kifuttatni. Magyarország 2016-ban határozta el, hogy az üldözött keresztényeket megsegíti. Ez egy nagyon fontos döntés volt. Nem csupán a keresztények szempontjából, hanem Magyarország, a kultúránk, Európa, sőt, azt is mondhatnám, hogy az egész világ szempontjából is. Ma több mint 380 millió keresztényt üldöznek a vallása miatt, a világban a vallási alapon üldözöttek több mint 80 százaléka keresztény.
Ez alapján lehet mondani, hogy a keresztényüldözés ma a világ legnagyobb humanitárius katasztrófája, ami számtalan helyen üti fel a fejét. Amivel Magyarország 2016-ban elkezdett foglalkozni, az egy regionális fókusz volt a Közel-Keleten, ahol az Iszlám Állam tombolt az arab tavaszt követően. Ismert, 2014 és 2016 között voltak a leghevesebb harcok Irakban, Szíriában, s bár ezek voltak talán a legfontosabbak, de tudunk arra is példát, hogy az iraki-jordániai határon is átmerészkedtek terroristák. Hál’ Istennek a jordán hatóság a katonaság segítségével ezt a kérdést tudta rendezni, de szörnyű jelenetek zajlottak egyes országokban. A terroristák nemcsak a keresztényeket bántották – bár elsősorban ők voltak a célkeresztben -, de más kisebbséget is. Például a jazidik ellen népirtást követtek el Irakban, és harcoltak a kurdok ellen is. Több esetben nem véletlen, hogy a kurd milíciák voltak azok, akik az egyik legnagyobb részt vállalták az Iszlám Állam elleni harcban, és egyébként azok ellen a számukra kevésbé elfogadható, vagy kevésbé radikális muszlimok ellen is harcoltak, akikről úgy gondolták, hogy nem eléggé muszlimok vagy a keresztényekkel túl jó kapcsolatot ápolnak, adott esetben túl világiak… Nekik is volt bőven félnivalójuk az Iszlám Államtól. Kegyetlen jelenetek voltak.
Tudni kell, hogy a szélsőséges iszlám szerint három csoportba sorolhatóak az emberek: az iszlám hívők, a könyv népei – tehát azok, akik szintén Ábrahámtól eredeztetik magukat – zsidókra, keresztényekre gondolunk itt elsődlegesen és a harmadik kategória azok a pogányok, akikkel tulajdonképpen mindent meg lehet tenni, hiszen ők nem is vehetőek isten igazából emberszámba.
Az iraki jazidi kisebbség tagjai például ebbe a kategóriába estek, tehát ők voltak azok, akiket elvittek rabszolgának, eladták őket, megerőszakolták az asszonyaikat, megölték, megkínozták őket, a legkegyetlenebb dolgokat tették meg velük.
Az Irakban, Szíriában és Törökországban elszórtan élő jazidi közösségek összlétszámát 70 és 500 ezer közé teszik. Létszámuk jelentősen csökkent az utóbbi időben, mert a jazidi vallást nem lehet felvenni, csak beleszületni lehet. A jazidiak üldöztetése a közösség nevének félreértésén alapul, a szunnita szélsőségesek ugyanis a VII. században élt I. Jazíd ibn Muávija kalifa nevéből eredeztetik, akit kicsapongó, iszákos életmódja miatt elítél az utókor. A jazidiaknak igazából semmi közük a kalifához, a közösség neve egy perzsa szóból ered, ami egyszerűen annyit jelent, hogy Isten követői.
− Említette, hogy a brutális támadások célkeresztjében leginkább a keresztények álltak…
− Igen, valóban így van. A templomokat feldúlták, de tudunk olyan esetről is, amikor nem csupán a templomot dúlták fel, de az oltáron lévő feszületet használták célpontként lőgyakorlat gyanánt. A szobrokat, a képeket tönkretették, a papokat megölték. Moszulból, ami a szír ortodox felekezet iraki központja volt, például az érseket a saját hívei menekítették ki, mert ott akart maradni a templomban, amikor az Iszlám Állam harcosai már csak egyetlen utcányira voltak tőlük.
Rettenetes dolgok történtek…majd amikor 2016 környékén sikerült a terrorszervezetet visszaszorítani a Közel-Keletről, ez volt az a pont, amikor elindulhatott egyfajta újjáépítés, konszolidáció ezekben az országokban. Magyarország ekkor döntötte el, hogy támogatni fogja azokat a keresztényeket, akik ebben a régióban a stabilitást jelentik, és akik nagyon sokat szenvedtek, hiszen beláthatatlan következményekkel járna az ő eltűnésük. És ami nagyon fontos, hogy Magyarország akkor egyedüliként vállalta fel a nyugati országok közül ezt a küldetést.
− Miért fontos hazánk számára, hogy szerepet vállaljon a Közel-Kelet újjáépítésében?
− Erre több válaszom is van, de talán a legfontosabb megérteni, hogy annak, ami ott történik, közvetlen hatása van ránk is. Ha a Közel-Keletről- ami tényleg a kereszténység bölcsője – eltűnik a kereszténység -, akkor a következő az lesz, hogy Európából is eltűnik. Ezzel együtt pedig eltűnnek azok az értékek – az a múlt, tradíció, és minden olyan fundamentum, amire az európai civilizáció épül – ami nélkül Európa soha többé nem lesz már Európa. Éppen ezért, a saját szempontunkból is kötelesség számunkra az, hogy segítsünk. Ez az egyik dolog.
A másik pedig az, amire talán mindannyian jól emlékszünk, ami 2015-ben Magyarországon zajlott. A röszkei csata, amikor áttörték a határt, vagy amilyen jeleneteket a Keleti pályaudvarnál lehetett látni, vagy ahogy a migránstömegek az autópályán vonultak…és pontosan tudjuk, hogy ebben a tömegben olyan emberek is voltak, akiről később kiderült, hogy terroristák vagy terrormerénylet előkészítésében vettek részt Nyugat-Európában.
− Tehát gyakorlatilag ez egy olyan biztonsági kockázat, ami a kultúránkat elsöprő fenyegetést is jelenthet, nekünk pedig az a célunk, hogy ez ne történjen meg többé. Hogyan tudunk ez ellen tenni?
− Nagyon helyesen az egyik lépés az, hogy valamilyen módon lezárjuk a határt, hogy ne jöhessenek be az országba. Azonban ez nem jelenti azt, hogy nem is indulnak el. Ami ennél talán még fontosabb, illetve a kettő az együtt értelmezhető, hogy ott segítünk emberhez méltó körülményeket teremteni, ahonnan elindulnának. Mert az belátható, hogyha olyan környezetben élhetnek ezek a néptömegek, amilyen környezetben egyébként ők egy normális megélhetést képesek biztosítani a családjaiknak, egészségügyi ellátásban részesülnek, ha iskolába tudják küldeni a gyermekeiket, ha van munkájuk, akkor semmi nem fogja arra kényszeríteni őket, hogy máshol akarjanak élni.
A Hungary Helps Program lényege, hogy ott segítsünk, ahol a baj van, és ne a bajba kerülteket hozzuk Európába. És ebben az a nagyon fontos, hogy a keresztény közösségeken, egyházon keresztül próbáljuk meg ezt a segítséget nyújtani. A keresztények ezekben az országokban kisebbségben vannak, de teljes mértékben őshonos kisebbség. Ráadásul Krisztus óta ők keresztények. A muszlim testvéreink viszont Mohamed óta…tehát a kettő között azért mégiscsak van 600 év előnye a keresztényeknek.
Ráadásul a keresztény intézmények mindig a szolidaritásra épülnek, és ezért szoktuk őket támogatni többek között. Ha egy keresztény kórházat támogatunk, akkor ott el fognak látni muszlim betegeket is. Fordítva ez már nem biztos, hogy igaz. Ha egy keresztény iskolát támogatunk, akkor a keresztény iskolába befogadják a muszlim gyermekeket, sőt muszlim tanárok is vannak ezekben az iskolákban. A keresztény iskolában nem fogják megtéríteni a muszlimokat, nem kényszerítik őket arra, hogy nekik mindenképpen meg kell keresztelkedni, hanem azt szeretnék, hogy jó, békeszerető és a környezetüket, társaikat tisztelő muszlimok legyenek. És ez valahol a békének és a stabilitásnak a kulcsa hosszú távon.
− Ez egy szép ideológiai gondolatmenet. Persze kérdésként merülhet fel, hogy a gyakorlatban hogyan lehet mindezt megvalósítani úgy, hogy működőképes legyen hosszú távon is?
− Az Iszlám Állam bukása után Magyarországon kormányzati szinten fogadtuk a helyi egyházi vezetőket. A legfontosabb az az volt, hogy megtudjuk tőlük, valójában mire van szüksége az ottani közösségnek. Igen, a Hungary Helps Program ebben is valahol egyedülálló. Nem próbálunk meg okosabbak lenni azoknál, akiknek segítünk. Mondják meg ők, hogy valóban mire van szükségük.
És ezzel indultunk, hogy azokat a tevékenységeket próbáltuk támogatni, amikre nekik ott helyben szükségük volt. Ha ez egy iskola, akkor egy iskolát, hogyha egy orvosi rendelőt, akkor az orvosi rendelőt, de volt olyan is – és ez az, amit Nyugaton néha nehéz felmérni -, amikor a templomot támogattunk. Méghozzá pontosan azért, mert a közösségnek az identitását is meg kell erősíteni, és hogyha a közösségnek a központi eleme az a templom, akkor nekünk az ő kérésükre ezeket a templomokat kell támogatni. Van Észak-Irakban egy kis falu, Tell-Aszkuf-nak hívják. A kurdisztáni autonómiának és az iraki föderációnak a határán, közel Moszulhoz. A falut elfoglalta az Iszlám Állam 2014-ben, de nagyon rövid idő alatt onnan a pesmerga milícia, tehát a kurd milícia kifüstölte őket, viszont utána a pesmergák egyfajta erődként tartották a falut, és innentől kezdve nem nagyon tudtak visszaköltözni a helyiek sem. 2016-tól – miután a harcok véget értek -, lehetett elkezdeni az újjáépítést. Magyarország ezt a falut kezdte el támogatni, és amikor hazánkban járt az ottani küldöttség, azzal a kéréssel fordultak hozzánk, hogy először a templomot állítsuk helyre. Érvelésük szerint azért, mert „hogyha mi megtartjuk a templomunkat, akkor a templom is megtart minket.”
De persze most már továbbmennénk egy kicsit a folyamatban. És például Tell-Aszkuf egy nagyon-nagyon jó példa arra, hogy először valóban ők a templom felújítását kérték. Utána lakóházakat renováltunk, így már volt hol lakni. Később azt láttuk, hogy az emberek tudnak hol lakni, de például hiányoznak a munkalehetőségek, hiszen egy háború utáni korszakban voltunk, ahol nagyon kevés vállalkozás, vagy üzlet működött.
Mi az, amiben tudtunk tehát segíteni? Felmértük, hogy ott, helyben például nagyon sok gazda van, akik viszont egy félsivatagos területen kell, hogy gazdálkodjanak, és nem is feltétlenül a leghatékonyabb módszereket alkalmazzák.
Így nem messze a falutól, egy másik településen, létrehoztunk egy mezőgazdasági mintafarmot, amely egyfajta permakultúra oktatófarm, ahol olyan módon művelik a földet, hogy nem használnak hozzá vegyszereket, műtrágyát, permetszert, és lehetőség szerint minél kevesebb víz kelljen hozzá. Hiszen azért a vízből adott esetben bizonyos évszakokban hiány van, viszont fontos, hogy nagy terméshozammal tudjanak dolgozni, és ezáltal jövedelmet termeljenek saját maguknak és a családjaiknak. Egy-egy ilyen segítségnyújtásnak, fejlesztésnek is van evolúciója, és ami ennek az egésznek a kulcsa, hogyha egy közösséggel elkezdünk együttműködni, akkor utána ne engedjük el a kezüket, hanem vigyük tovább addig, amíg ők ténylegesen már úgy talpra nem tudtak állni, hogy már nem kell attól félnünk, hogy adott esetben a munkalehetőség hiánya miatt, vagy valamilyen más okból el kelljen hagyniuk a szülőföldjüket.
− Jelenleg mennyi térségben van jelen mentorként a Hungary Helps?
− A Hungary Helps Program elsődlegesen a Közel-Keleten, Afrika bizonyos részein és a Nyugat-Balkánon aktív, itt van a legtöbb projektünk. A Hungary Helps Program egy nagyon átfogó program. Tehát van egy olyan fejlesztési irányunk, ami akár gazdasági jellegű élénkítést próbál megcélozni, ezt hívjuk nemzetközi fejlesztési együttműködésnek, és van egy humanitárius lába a programnak, ami viszont egyes katasztrófák után pontszerű beavatkozásokat tesz lehetővé. Jó példa erre a törökországi földrengésnél nyújtott segítség. A nemzetközi fejlesztés kapcsán említettem Irakot, és azon belül is a Moszul környéki kurdisztáni térséget. Szíriában is vannak hosszútávú programjaink, például most már több éve támogatunk ott egy Christian Hope Center nevű szervezetet.
Ők egy több keresztény egyházhoz is közelálló, tehát mondhatjuk, hogy ökumenikus szervezet, akik elsődlegesen családi vállalkozásokat, kisvállalkozókat támogatnak Szíriában, főleg mikrokölcsönökkel, ami azt jelenti, hogy nagyon-nagyon kevés pénzt szétosztanak, viszont az pont elég arra, hogy mondjuk egy kisvállalkozás teszem azt, mondjuk egy helyi szállítmányozó, az tudjon belőle venni egy olyan autót, amivel el tudja vinni helyben a mosógépeket vagy a szekrényeket, úgy, hogy ezért fizetnek neki.
Ugyanúgy Szíriában régóta dolgozunk együtt a Máltai Szeretetszolgálattal, ott is több elemből álló, több éven átívelő fejlesztési programot hajtunk végre.
Ennek is van például egy olyan mezőgazdasági eleme Dél-Szíriában, ahol először öntözőrendszerhez segítettük hozzá a püspökséget, illetve a püspökségnek a földjeit, később pedig egy speciális magyar technológiával segítettük őket – ezt agrooternek hívják. Úgy néz ki, mint a szarvacska tészta, de agyagos és különböző más ásványokkal teli iszapból van, amit elhintenek a földbe, megtartja a vizet, és közben kioldódnak belőle az ásványok, amelyek trágyázzák a földet, és ott, ahol korábban egyszer lehetett évente aratni, így akár kétszer-háromszor is lehet. Afrikában is van pár ilyen együttműködésünk, többek közt az egyik az észak-ghánai püspökséggel vagy a Tangai püspökséggel is egy több éves fejlesztési programot finanszírozunk, ami egészségügyi, oktatási és más, közösségmegtartó elemekből áll. Mi ezekben próbálunk nekik segíteni.
Előbbi projekt például azért nagyon fontos, mert ez Észak-Ghánában van, a Burkina Fasó-i határon. Ghánának van tengerpartja, stabil ország, a tőle északra lévő országnak, Burkina Fasónak viszont nincs tengerpartja és területének 80 százalékát terroristák ellenőrzik. A tengeri kijáratuk alapvetően Ghánán keresztül vezetne, ezzel megteremtve a csempészetnek a lehetőségét, legyen szó akár emberekről, fegyverről, drogról, vagy bármiről. És azért is próbálunk segíteni Észak-Ghánában a helyi közösségnek, mert ha ők megerősödnek, ellenállóbbá válnak a terrorista tevékenységekkel szemben – és itt nyilvánvalóan nem fegyveres ellenállást értek ez alatt, hanem sokkal inkább gazdasági értelemben beszélhetünk erről – akkor például nem kell attól félnünk, hogy gond nélkül eljutnak a tengerhez a terroristák.
Folytatjuk!