Budapest elveszett tetődíszei – A Magyar Királyi Államvasutak Szent László úti bérháza
Az 1900-as évek elején a gazdasági fellendülés és az urbanizáció együtt járt a vasúti teher és személyforgalom növekedésével, így a Nyugati pályaudvar fűtőházi kapacitása csakhamar kevésnek bizonyult.
Ennek nyomán épült fel 1909 és 1911 között a rákosrendezői pályaudvartól északra a 70 ezer négyzetméteren elterülő Északi Fűtőháztelep és teherpályaudvar, amelyen 22 állásos és egy 34 állásos fordítókorongos körfűtőház is épült. Utóbbi a történelmi Magyarország legnagyobb fűtőháza volt, a két létesítmény együtt 200 gőzmozdony kiszolgálását látta el.
A hatalmas fűtőházban dolgozó vasutas tisztviselők és családjai számára az államvasutak bérházat épített a fűtőház főbejárata mellé. A Tatai utca-Rokolya utca valamint a Szent László út-Dolmány utca által határolt hatalmas telekre 1912-re készült el a Jeney Ernő építész késő szecessziós épületegyüttese, amely összesen 7 lépcsőházat és 5 franciaudvart foglalt magában.
A manzárdtetők pártázatán és az ablaksávok között gazdag, virágmotívumú díszítés volt. A Szent László út 139. alatt volt az épülettömb képzeletbeli központja. Ezt Jeney Ernő két templomtoronyra emlékeztető vörösréz süveggel hangsúlyozta ki. Az északi és a déli épületrészek sarkait pedig hatalmas vörösrézből készült földgömbök díszítették (épületrészenként 4 darab) az államvasutak jelképével, a szárnyaskerékkel. A lábazaton használt terméskő a szélső homlokzaton egészen a második emeletig felkúszott.
A bérházcsoportban hivatalnoki, altiszti szolgálati lakásokat alakítottak ki. A földszinti és emeleti lakások többsége szoba-konyha volt, de háromszobás lakásokat is terveztek előszobával és mosdófülkével. A lépcsőházakba minden udvarról be lehetett menni és onnan átjutni a túlsó oldal főbejáratához. A főhomlokzat előtt előkert húzódott, amelyet a házon már ismert terméskő-kovácsoltvas kerítés határolt. A bérházcsoport két óvóhellyel rendelkezett.
Sajnos szükség is volt a légoltalmi pincékre, hiszen az 1944. márciusi német megszállás után megkezdődött a magyar közlekedési infrastruktúra angolszász bombázása.
A szomszédos rákosrendezői pályaudvart már 1944 tavaszán támadták az angolszász bombázók. Valószínű, hogy egy elcsúszott bombaszőnyeg következtében több légibomba hullott az épületegyüttesre. A legújabb kutatások szerint főleg a déli épületszárny sérült meg súlyosam, melynek tetőzete és a második valamint harmadik szintje teljesen elpusztult.
A szakirodalom szerint a bérház 1946-os felújításkor távolították el a két templomtoronyszerű hegyes süvegeket. Ezt egy 1951-es filmhíradó részlet cáfolta meg, amelyben a háttérben jól kivehető a két toronysüveg. Tehát ezek a tetődíszek túlélték a háború pusztításait, csak a szocializmusét nem sikerült.
A háborús pusztításokat nemcsak a bérház, hanem a Tatai út túloldalán található Északi fűtőház is megszenvedte. A történelmi Magyarország legnagyobb mozdonyszíne megmenekült, de a mellette állt kisebb mozdonyszín már nem volt ilyen szerencsés. Az egykori vasútüzemben napjainkban a főváros egyik legnépszerűbb múzeuma, a Vasúttörténeti Park működik.
