Isten szeretete ott van a könnyűzenében is – Ilyen volt a szobi Pengető Piknik
A szólók, az improvizációk a dzsesszzenészek lelkivilágát fejezik ki, és nálunk a szeretet és maga Isten nagyon fontos. Bármennyire is sokan úgy gondolják, hogy ez nyálasnak hangzik, nagyon nagy szükség van a szeretetre, nagyon nagy szükség van Istenre. Mi a szólóinkban jelenítjük meg Istennek a szeretetét és azt a lelkivilágot, amivel kapcsolódunk őhozzá – mondta Balogh Roland, a Finucci Bros vezetője a Vasárnap.hu-nak nyilatkozva a Pengető Pikniken Szobon.
A Pengető Piknik a keresztény könnyűzene ünnepe volt
A második alkalommal megrendezett Pengető Piknik a keresztény könnyűzene ünnepe volt. A családi, bensőséges hangulatú eseményen színpadra lépett a Finucci Bros, a Neonhal, a SKA zenekar, a Dirty Slippers, valamint Molnár Ferenc Caramel is.
Nem stílustól, műfajtól függ, hogy mi tartozhat bele a keresztény könnyűzenébe. Balogh Roland szerint – s mi mélyen egyetértünk vele –, bármi lehet keresztény könnyűzene, „attól függ, hogy a zenészeknek mi van a szívükben, hogy játsszák el a dalaikat”.
A dzsesszelőadás után a nevében az őskeresztény jelképet – a halat – őrző Neonhal alternatív hangulatú koncertje következett, saját bevallásuk szerint dalaik modernkori zsoltárok, s olyan zenét játszanak, amit azoknak érdemes hallgatniuk, akiknek „elege van a pop-posványban való dagonyázásból”.
Az őket követő SKA zenekar ezúttal nem 25 fős csapattal érkezett, „csak” nyolcan álltak a színpadon.
Ám ez nem valamiféle kompromisszum eredménye volt, hiszen a Segítség Köve Alapítvány (SKA) Ifjúsági Zenekarának kisebb formációja, az úgynevezett SKA Ltd. rendszeresen lép fel önállóan. Dicsőítő dalokat énekeltek harmonikus popzenére átültetve.
A Dirty Slippers zenekar tagjai hozták a tőlük elvárt ihletett életszeretetet és a jóleső, elektronikus gitárcentrikus rockzenét, tomboló fesztiválhangulatot.
A nap sztárfellépője Caramel volt, aki ezúttal nem nagyzenekari, hanem billentyűs kísérettel érkezett. A Szállok a dallal című slágerével kezdte az előadását. „Lelkemben mindig ott volt valami dallam, / tudtam, hogy elmondhatok bármit egy dalban, / és hogy ha szeretném, elszállok innen, / ez a dal majd repít, a szárnyán visz engem. / De miért csak én repüljek, hogyha más is szállhat, / De miért ne adjak dalban szárnyat az egész világnak?” – énekelhette vele a közönség.
A koncerteket a gyerekre, illetve a családokra koncentráló kísérőprogramok egészítették ki: ugrálóvár, kosaras körhinta, arcfestés, gyermekfoglalkoztató, népmesepont és hangszersimogató, retró játékudvar, rendőrségi és kutyás bemutató, illetve széles étel-, italkínálat jellemezte a napot, hogy ne csak a lélek lakjon jól.
Az eseményt a Kovács K. Zoltán Alapítvány támogatta.
