Ungváry Zsolt: Lenin élt, de már régen meghalt

Jelentős események, születésnapok évfordulóiról megemlékezünk, hogy a fontos dolgok ne rostálódjanak ki a felejtés hálóján. Ezek lehetnek örömteli, dicsőséges tettek (mint például a nemzeti ünnepeink apropója), de a tragédiákat és azok résztvevőit is fel kell idézni, a jók mellett a gonoszakat is, hogy tanuljunk a történelemből. Aztán vannak azok, akik idővel jelentéktelenné válnak, és egyszerűen megfeledkezünk róluk.

1870. április 22-én született Vlagyimir Iljics Uljanov, aki aztán – hasonlóan a bolsevik mozgalom megannyi kártékony alakjához – nem eredeti, hanem valamilyen mozgalmi néven vált ismertté, a mi Vologyánk Leninként, amit talán a Léna folyó miatt választott.

Majakovszkij, aki a rendszer sokat idézett és dédelgetett kedvence volt (és így a szocializmusban a pesti Király utca is viselte a nevét), mielőtt harminchét évesen öngyilkos lett volna, többek között megírta a nagy vezérről utólag is sokat idézett sorait: Lenin élt, Lenin él, Lenin élni fog. Kiderült, hogy ebből csak az első tagmondat igaz, sőt szkeptikusabbak még azt is megkérdezhetik: „Mondd, te hiszel a Leninben?” Mi idáig nem merészkednénk, állítólag (én magam nem láttam) Moszkvában meg lehet tekinteni a tetemét. Ellentétben a mi vallásunk alapítójával, a kommunistáké nem támadt fel, és – dacolva Majakovszkij soraival – bizonyára már nem is fog.

Nem tudom, eszébe jut-e másoknak is e jeles dátum, nálunk a családban a napokban több születésnap is van, ennek kapcsán jött elő valahogy. Ebből is látszik, hogy a jövőt nehéz előre látni, és a történelem nem végez egyenes vonalú egyenletes mozgást. Az akkori irányok alapján az lett volna logikus, hogy a hetvenes-nyolcvanas évek kis úttörői meglett középkorúként is az élő Lenin születésnapjait számolják, de ez éppen úgy elsikkadt, mint 2017. november 7-én a nagy októberi forradalom századik évfordulója.

A rendszerváltás forgatagában, különösebb értesítés nélkül, megértve az idők szavát, egyszer csak egy darus kocsi felemelte, és elszállította a szovjet állam alapítójának szobrát a Felvonulási térről. Egyik ismerősöm a közelben, az Ajtósi Dürer sor és a Dózsa György út sarkán lakott egy olyan társasházban, amelyben az ideiglenesen (és tényleg, a vicc dacára valóban ideiglenes volt!) hazánkban állomásozó szovjet katonatisztek családjai is éltek. Az egyik jámbor feleség egy nap feldúltan rontott a liftből kilépő ismerősömre: „Ggye Lenin?” (Hol van Lenin?), kiabálta. Érthető, hogy megriadt, de Lenin csak a nagytétényi szoborparkig utazott (ma is ott van); de ha Lenin szoborra vágyunk, nem is kell olyan messzire menni, néhány napja egy újbudai régiségbolt kirakatában láttam egyet.

Érdekes, Hitler szobrot nem árultak. Pedig Lenin hatalomra juttatása is a németek ötlete volt, első pillanatban hasznosnak is tűnt, hiszen a proletárforradalom után az oroszok kiszálltak az első világháborúból, de aztán akkora baj lett belőle, hogy még a németek is pórul jártak miatta. (Van ez így a németekkel néha.)

Szülőföldjén nem lett kegyvesztett, hiszen Szimbirszk városát, ahol meglátta a napvilágot, még mindig Uljanovszknak hívják. (Bár Leningrád visszakapta a Szentpétervár nevet, és a mi Tisza-parti Leninvárosunkból is Tiszaújváros lett.)

Ugyan az én történelem könyveimben még az szerepelt, hogy 1917-ben új korszak kezdődött az emberiség történelmében, és az azóta tartó időszak a „legújabb kor” névre hallgat, mára ez csöndesen kikopott, és mégsem lett új időszámítás a bolsevik hatalomátvételtől. A francia forradalom kísérlete is elbukott, amelyik a köztársaságuk kikiáltásával nyitott – átmenetileg – új naptárat. De még John Lennon másik véglete, a „népszerűbbek vagyunk, mint Krisztus” sem tudta a valódi megváltót kitúrni ebből a szerepkörből, mert azóta igazából Lennon is egyre kevesebbeket érdekel, míg Krisztus születésnapjáról legutóbb is elég nagyszabásúan emlékeztünk meg, és jó eséllyel a következőn is tele lesznek a templomok.

Az idő nagy úr, és remekül kiszelektálja a kevésbé fontos dolgokat.

Ja, mellesleg tegnapelőtt, Lenin előtt két nappal volt Hitler születésnapja, de az is elsikkadt. Előbbi 54, utóbbi 56 esztendőt élt.

Én mostanra mindkettőjüket túléltem.

Címlapkép forrása: freepik