Gyertyaszentelő Boldogasszony napján arra emlékezünk, mikor Szűz Mária, negyven nappal Jézus születése után, bemutatta gyermekét a jeruzsálemi templomban. Szent II. János Pál pápa kezdeményezésére, 1997-ben ünnepelte először a világegyház a megszentelt élet napját.
A negyvennapos gyermek Jézust szülei a szokás szerint bemutattak, áldozatként két gerlicét vagy galambfiókát ajánlottak fel, és az Úrnak szentelték az elsőszülött fiút. A mózesi törvény szerint előírt áldozat fölajánlásakor jelen volt Anna és Simeon is, aki a nemzeteket megvilágosító világosságnak nevezte Jézust. A gyertya mint Jézus Krisztus jelképe egyike a legrégibb szentelményeknek.
Népszokások is kötődnek az ünnephez
A világ világosságával való találkozás szimbólumaként alakult ki a gyertyaszentelés szokása. A magyar paraszti társadalomban a szentelt gyertya a bölcsőtől a koporsóig elkísérte az embert. Keresztelésig az újszülött mellett világított, annak érdekében, hogy az akkor még „pogánykát” ki ne cseréljék a gonosz, rossz szellemek. Amikor a fiatal anya először ment a templomba az úgynevezett egyházkelőre vagy avatásra, szintén szentelt gyertyát vitt a kezében.
Gyertyát égettek a súlyos beteg mellett, szentelt gyertyát adtak a haldokló kezébe, „hogy annak fényénél múljon ki a világból”, valamint szentelt gyertya égett a halott mellett is.
hirdetésA szentelt gyertyát a sublótban, ládafiában tartották vagy szalaggal átkötve a falra helyezték.
Általánosan elterjedt időjárás- és termésjósló hiedelmek kapcsolódnak ehhez a naphoz. Közismert a medvével való jóslás: ha ezen a napon kisüt a nap, és a medve meglátja az árnyékát, akkor visszamegy, és még negyven napig tart a hideg. Ha február 2-án jó idő van, akkor későn tavaszodik. Ha azonban hull a hó, fúj a szél, nem tart sokáig a tél.
Forrás:Romkat.ro
A címlapkép forrása: Pixabay
