Ungváry Zsolt: Ki mondja meg, ki a szélsőséges
A Harry Potter regényekben a főgonoszt, Voldemortot sokan nem merik nevén nevezni, hanem mindenféle szavakkal helyettesítik, abban bízva, hogy ezzel távol tarthatják. Ősi emberi dolog ez. Valószínűleg a farkastól is annyira rettegtek, hogy igazi (azóta homályba vesző) neve helyett körülírással („az a farkas állat”) jelölték. A zsidók sem mondhatták ki Jahve nevét (eredetileg talán erre vonatkozhatott a második parancsolat), nehogy ezzel a haragját magukra vonják, ezért például Adonájként (uram) szólították meg.
Ennek a szavaktól való félelemnek – vagy éppenséggel ezek felhasználásának – egyik fajtája az is, amikor politikusokat vagy pártokat eleve bizonyos jelzőkkel illetnek. A mai európai fősodorban például mindazokat, akik a kialakult ideológiai rendszert megkérdőjelezik, szélsőségesnek bélyegzik. Így a nemrég Hollandiában választást nyert Geert Wilderst – és pártját – állandó, már-már eposzi jelzővel ellátva „szélsőjobboldali”-nak hívják. De ugyanígy szinte minden országban megtalálják azokat a mozgalmakat, amelyeket eredendően szélsőségesnek minősítenek, ami megkíméli a minősítőket attól, hogy a programokkal kelljen vitatkozni. A német AfD-től a Svéd Demokratákon át az osztrák Szabadságpártig, az Olasz Testvérektől a francia Nemzeti Tömörülésig mindenki szélsőséges, aki nem hódol be a mainstreamnek.
A szélsőséges azonban nem objektív, hanem mindig viszonylagos kategória és a nézőponttól függ. Leginkább a fősodor által kijelölt (ugyancsak relatív) középtől a legmesszebb találhatókra vonatkozik. A meghatározás akkor bicsaklik meg, ha a „szélsőséges” hirtelen többséget kap, győz, és ezzel „mainstreammé” válik. Egy, a nyolcvanas években 56-ot dicsőítő, és ezért üldözendően szélsőséges elemből 1990 után a hivatalos irányzat képviselője lett, korábbi üldözői pedig szükségszerűen szélsőségesek. Václav Havel cseh ellenzéki író 1989 őszén még börtönben ült „szélsőséges” politikai nézetei miatt, az év végére már ő volt a köztársasági elnök.
A „szélsőséges” pártok most nyugaton elkezdtek választásokat nyerni (vagy legalábbis jelentős tömegeket maguk mögé állítani), ezzel átértelmezve a helyzetüket. Hiszen aki mögött többség (de legalábbis igen jelentős erő) áll, az definíció szerint nem lehet az adott rendszerben szélsőséges.
Néhány hete egy német labdarúgó mérkőzésen a Leverkusen szurkolói molinójukra azt írták: csak két nem létezik. Lett persze Germániában nagy elhatárolódás és szélsőségesezés, hiszen a németeknél 2019 óta törvénybe van iktatva a három nem. (És ez nem a Trianon, vagyis a nem, nem, soha.) Nálunk Magyarországon az alkotmányban is benne van, hogy az apa férfi, az anya nő, tehát nálunk (még) az számítana szélsőségesnek, ha valaki kiírná, hogy 3 (vagy 25) nem létezik. A mi focidrukkereink persze ennél normálisabbak, tehát fel sem merül ilyesmi, de ha megtörténne, legfeljebb a konzervatív publicisták kicsit háborognának, kicsit nevetgélnénk, de nem indulna a bolondok ellen eljárás.
A minősítgetéseknek egy másik fajtája, amikor az ellehetetleníteni kívánt ellenfelet valamely történelmi borzalomhoz hasonlítva akarják lejáratni. A baloldali sajtó ezt alkalmazza, amikor újabban az Orbán-kormány és az ötvenes évek között próbál párhuzamot vonni.
Ez pont annyira abszurd, igaztalan, történelmietlen és az akkori rezsim meghurcoltjainak a megalázása, mint korábban a nácikkal és Hitlerrel vont párhuzam. Ez azért is veszélyes, mert ha az ember azt hallja, hogy a Fidesz olyan, mint az MDP vagy az NSDAP, Orbán pedig egy Rákosi vagy egy Hitler, akkor az erről fogalmatlan állampolgár azt gondolhatja: na, ilyen a diktatúra, ilyenek a diktátorok, ilyen volt Sztálin, Rákosi, Hitler, hát ez azért nem is olyan durva. Másfelől Orbán fiatal(abb) hívei úgy is gondolkodhatnak: ha Orbán (aki szemlátomást demokrata, hazafi stb.) olyan, mint Rákosi vagy Hitler, akkor azok is derék emberek, és csak az Orbánról is mindent összehazudozó stand up-osok, színészek és újságírók keltették róluk azt a tévképzetet, hogy gazemberek voltak.
Itt aztán végképp kicsúszik a talaj a lábunk alól, és csakugyan minden zavarossá válik. No, ott aztán lehet halászni…
A címlapképen Javier Milei megválasztott argentin elnök fogadja Orbán Viktor kormányfőt Buenos Airesben 2023. december 9-én. MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Fischer Zoltán
