Ungváry Zsolt: Népakarat, számonkérés, veszélyeztetettek köre…

Népakarat-e Sulyok Tamás leváltása? Fontos és elengedhetetlen-e, hogy hatalmi pozícióban lévő emberek mindig minden pillanatban élvezzék a többség támogatását? (Jelenleg a német kancellár, a francia elnök vagy a brit miniszterelnök is messze van attól, hogy birtokolja a többségi bizalmat.) Egy választáson valakinek a – még oly fölényes – győzelme nem jelenti azt, hogy az élet minden területén rögtön az ő akaratának kell érvényesülnie.

Az „Orbán-rendszer” leváltása volt a deklarált program, de ez egy normális, demokratikus parlamentáris rendszerben azt jelenti, hogy új országgyűlés, valamint új kormány lesz. A köztársasági elnök vagy a kúria elnökének leváltására nem is lehet szavazni. Ezen az alapon a labdarúgó-válogatott szövetségi kapitányától a bélyeggyűjtők klubjának elnökéig mindenkit le lehetne (kellene) váltani. Erre a miniszterelnöknek még akkor sincs joga, ha írt egy listát, kiktől akar megszabadulni, amit aztán kifüggesztett (mint Sulla Rómában) – ez azonban már régen nem jogállam, hanem a legdurvább diktatúra. Persze, mondhatjuk, hogy a magyar társadalom diktatúrára szavazott (érdekes filozófiai kérdés, előállítható-e demokratikusan diktatúra), de akkor mi a gond az Orbán-rendszerrel, amit azért kell, ugye, leváltani, mert állítólag diktatórikus, és hogyan egyeztethető össze mindez azzal a jogállami elköteleződéssel, ami annyira sugárzik Magyar Péterből, hogy az EU a Tisza puszta győzelmének hírére felfüggesztette több éves eljárásait és averzióit Magyarországgal szemben…

Ezek után felmerülhet az is, amennyiben valahol országjárása során Magyar megemlítette, hogy nem szereti a spenótot, akkor a kétharmados felhatalmazás birtokában, hivatkozhat-e arra, hogy a magyar választók a spenót ellen szavaztak, és betilthatja-e a parajfőzeléket a menzákon? Ha kikelt a Fidesz „megalomán” stadionépítései ellen, vajon beülhet-e ezek után a Puskás Aréna VIP-páholyába, vagy inkább le kellene bontatnia?

Persze, vannak kompromisszumok. A szavazók nem fognak minden egyes döntést, ígéretet számon kérni; ha nem értenek valamivel egyet, mondhatják: ezt elnézem a pártomnak, mert másban tetszik, amit tesz. Ám ha a teljesen képlékeny, heterogén Tisza elkezd egyes dolgokat megcsinálni, amit az Orbántól való megszabadulás érdekében elnéznek neki, vajon mindent elnéznek-e? Hol lesz a határ, amit már nem lehet átlépni?

Vagy valóban semmi értékrendje, hite nincs a hárommilliós tábornak, pusztán az Orbán-ellenesség?

Azzal sem lesz bajuk (sőt!), ha felállítják a nyaktilót a Concorde téren?

Nos, tegyük fel, hogy eltávolítják „Orbán bábját” a Sándor-palotából, de kit tesznek oda? Logikusan csak egy Magyar Péter-báb fér el, mert bárki mást a messiás nem tolerálna. És joggal mondhatja, amit fentebb vázoltunk: erre szavaztak. Nem a demokráciára, nem a kiegyensúlyozottságra, hanem a vélt Orbán-diktatúra helyett a telefondobálós diktatúrájára.

Ha azonban a magyar polgárokban az egyszemélyi uralom utáni vágy a döntő, és megnézzük Orbán és Magyar képességeit, emberi-erkölcsi kvalitásait, tapasztalatait, nemzetközi kapcsolatait… Hát nem tudom. Annak idején Petőfi is elindult a szabadszállási körzetben az első népképviseleti választáson, de kikapott Nagy Károlytól, a helyi lelkész fiától. (Nota bene, Nagy Károly legalább derék, tisztességes hazafi volt.)

Volt a kommunizmusban egy vicc: Brezsnyev (ő volt a Szovjetunió teljhatalmú ura a hetvenes években) meghívja szegény édesanyját magához, és mutogatja: ez itt a dolgozószobám, az ott az autóm, ezek a testőreim, ez a lakásom, amott a dácsám, ez az óragyűjteményem… Az anyuka aggódva kérdezi: „Szép, szép, fiam, de mi lesz, ha jönnek a kommunisták?” Ugyanez az érzésem, amikor Magyar Péter nekiesik mindenkinek; az elmúlt 16 évben állami pozíciót betöltő személyeknek, a megszerzett vagyonoknak stb. Nem kérdezi-e aggódva édesanyja (a hetvenes-nyolcvanas években a jónépnek a szocialista jogrendszert az egyetlen, állami televízióban magyarázó Erőss Pálnak a leánya): „Szép, szép, fiam, de mi lesz, ha ezek a vagyonokat, jövedelmeket, fideszes kormányzat alatt pozíciókat betöltőket vegzálók egyszer nálad is kopogtatnak?”

Vezetőkép: Magyar Péter miniszterelnök. Fotó: MW/Máté Krisztián