Kaszab Zoltán: Véget értek a mézeshetek, pedig a neheze még csak most jön

Amikor kormányzásról van szó, a Tisza már nem annyira magabiztos, mint az elszámoltatásnál.

Eddig kevés olyan gazdasági döntést hozott a Tisza-kormány, amely valóban nagy horderejű lenne. Összesen kettő ilyet mondhatunk, ugyanakkor egyik sem sült el túl jól. Az első a dízeltámogatás volt, amellyel a saját szavazói között is igencsak megégette magát a párt, hiszen a tiszások egy része kevesellte, másik része pedig sokallta a támogatást, mondván piaci körülmények között mindenki oldja meg maga az autója tankolását.

Nem aratott nagyobb sikert a másik népszerűnek gondolt gazdasági döntés sem, amely szerint a legalacsonyabb nyugdíjakat drasztikusan megemelik. Az indoklás szerint azért, mert 28 500 forintból nem lehet megélni, így az idősek iránti tisztelet és a normális élethez való jog megkívánja azt, hogy a nyugdíjminimum 120 ezer forintra emelkedjen. Felebaráti szeretetből mondhatnánk azt is, hogy a kormánynak ebben igaza van, a saját támogatói ugyanakkor nem így gondolják.

A nyugdíjemelésről hírt adó képviselők posztjai alatt ugyanis sorjáznak azok a kommentek, amelyek a döntés igazságtalanságáról szólnak.

A kritikák nagy része szerint ugyanis ezzel a Tisza csak azokat támogatja, akik azért kapnak kevés nyugdíjat, mert korábban feketén vagy külföldön dolgoztak, vagyis nem is fizettek be járulékot. Persze nehéz megítélni, hogy ilyenek mennyien vannak, de aki az elmúlt 30 évben Magyarországon élt, biztosan tud példát mondani az ismerősi köréből olyanra, aki így járt el. A Tisza tehát továbbra is küzd azzal, hogy olyan gazdasági intézkedéseket hozzon, amelyek a társadalom széles rétegeinek a tetszését elnyerik.

A mézeshetek tehát véget értek, az emberek pedig egyre türelmetlenebbek azzal kapcsolatban, hogy mikor fordul jobbra a sorsuk, ahogyan azt a Tisza ígérte. Ezt a hangulatot tükrözi, hogy a múlt héten megjelent összes közvélemény-kutatás szerint csökkent a kormánypárt népszerűsége, és mind a Fidesz, mind a Mi Hazánk erősödni tudott. És bár az utóbbi egy évben mindenki megtanulhatta, hogy az időközi választásból nem lehet messzemenő következtetéseket levonni, mindenképpen

figyelemreméltó, hogy Nagykátán és Vaján is viszonylag magas részvétel mellett szenvedett vereséget a Tisza által támogatott jelölt.

Előbbi helyen ráadásul fideszes ellenfelétől kapott ki, óriási különbséggel. Persze ez nem jelenti azt, hogy egy most vasárnapi választást nem a Tisza nyerne, de a támogatói bázis olvad. És aki ezt nem hiszi el sem az áprilisban pontosan mérő közvélemény kutatóknak, sem az időközi választások eredményének, az higgye el Magyar Péternek! Nem véletlen ugyanis, hogy a miniszterelnök vasárnap egy olyan poszttal jelentkezett, amelyben pártja 65 százalék feletti támogatottságáról ír. Azt ugyanakkor még a Medián is nehezményezte, hogy a hivatkozott kutatásról semmilyen részletet nem osztott meg a kormányfő. Így aztán nem tudhatjuk, hogy ilyen felmérés egyáltalán létezik-e. De nem is ez a lényeg. Hanem az, hogy ez is az mutatja, hogy

Magyar Pétert zavarja, hogy csökken a népszerűsége. És ilyenkor Magyar Péter kapkod. Vagdalkozik. Ideges lesz.

Pedig a fekete leves még csak ezután jön. A gazdasági nehézségek fuvallata ugyanis múlt héten már elérte az országot. Növekvő munkanélküliség, visszaeső beruházások, zuhanó építőipar, romló külkereskedelmi mérleg, lassuló bérnövekedés. A kormányzati politika közben semmilyen választ nem ad ezekre a problémákra és továbbra is kimerül a Fidesz gyalázásában, az éjszakai kommentháborúban és az ellenzéki politikusok fenyegetésében. Ugyanakkor az elmúlt hét imént felsorolt eseményei és romló gazdasági mutatói bebizonyították, hogy az abszolút filmszínház ide már kevés lesz. Sürgősen el kellene kezdeni kormányozni. Az viszont láthatóan nem megy.

Vezetőkép: Magyar Péter miniszterelnök. Fotó: MTI/Hegedüs Róbert