Kaszab Zoltán: Egy valódi katasztrófa napjait éljük

Túlzás nélkül kijelenthető: a jelenlegi helyzet súlyosságával csak a Covid vetekszik.

A hőség és az aszály miatti helyzetnek a neheze még mindig hátravan. A legforróbb napok még előttünk állnak és a Paksi Atomerőmű leállása miatti energiahiány hatásai is még ezek után éreztetik igazán a hatásukat. Egyszerre több problémával kell szembesülni. Az extrém hőség megterheli a szervezetünket és tönkreteszi a mezőgazdaságot. Az agrárium helyzetét az aszály is tovább nehezíti és ez utóbbi az oka annak, hogy a Duna vízszintje is rekordalacsony, ami miatt le kellett állítani az ország legfontosabb energiaforrását. Így éppen akkor van a legnagyobb energiahiány, amikor az áramra a leginkább szükség lenne.

Az ilyen helyzetet hívják a vészforgatókönyvekben tökéletes viharnak. Amikor a hatások egymást erősítik és mindennél nagyobb válsággá állnak össze.

Magyarország pedig éppen ennek a tökéletes viharnak a küszöbén áll. Persze ez a katasztrófa nem úgy pusztít, mint a vörösiszap, vagy egy árvíz, de az anyagi és az emberéletben keletkezett kár itt is mérhető lesz a végén. És ne legyenek illúziónk: súlyos a helyzet, ráadásul innentől kezdve évről évre ismétlődni is fog. Éppen ezért a felkészülést sem szabad tovább halogatni. Már csak azért sem, mert a közvetlen hatások is több tíz-, vagy akár százmilliárdos károkat okoznak, de közvetve a baj még ennél is nagyobb lehet.

Ha ugyanis a befektetők és a cégek azt látják, hogy az ország nem tud elegendő energiát termelni és emiatt gyáraknak kell leállnia vagy visszafognia a termelést, akkor kétszer is meggondolják, hogy ide költözzenek-e.

Eddig ugyanis épp ez volt az egyik legvonzóbb Magyarországban, hogy minden feltétel adott volt a termeléshez. Ha az egyik legfontosabb tényező kerül veszélybe, akkor sok vállalat átgondolja, hogy érdemes-e ide jönni, vagy itt tovább bővülni.

Ebből a szempontból ugyanakkor nem lehetünk bizakodóak. Eddig ugyanis egyetlen mondatot sem hallottunk kormányzati oldalról, amely nyugtatta volna ezeket a szereplőket. Sem Kapitány István, sem Magyar Péter, sem Vitézy Dávid nem állt ki és mondta azt, hogy látjuk a problémát, dolgozunk a megoldáson, ez egy válsághelyzet, amelyre legközelebb jobban felkészülünk. Pedig most, első körben ennél több nem is kellene.

Sok esetben azonban az új kormány inkább passzív elszenvedője, mintsem aktív alakítója a jelenlegi válságnak. Persze, fontos, hogy a lakosság is tegyen azért, hogy kevesebb energiát fogyasszon, de csak erre és a cégek önmérsékletére hagyatkozni kissé kevésnek tűnik. És bár nem csatlakozom az egyre több atomenergetikai szakértőhöz,

nehezen tudom elképzelni, hogy csak az az egy megoldás létezik, hogy ölbe tett kézzel nézzük a paksi blokkok leállítását. Főleg, hogy Romániában a hadsereg épp hegyeket robbant és kővel teli uszályokat süllyeszt,

hogy ne kelljen lekapcsolni az ország energiatermelésének a magyarnál jóval kisebb hányadát adó atomerőművet. Csak hát itthon épp nincs főparancsnoka a hadseregnek, hiszen nincs köztársasági elnök és a Paksi Atomerőmű új vezetése is még az ajtókat keresi a székházban.

Azt sem tisztem megállapítani, hogy mennyire lehetett volna előre felkészülni a jelenlegi helyzetre. Ugyanakkor abban biztos vagyok, hogy ha mindenütt tapasztalt vezetők lennének a gáton, nem lenne ennyire bizonytalan a helyzet. Ma már senki nem kételkedhet abban, hogy a veszélyek korát éljük. És csak bízni tudunk abban, hogy a nullkilométeres vezetőink valahogyan kompenzálni tudják 16 év tapasztalatát.

Vezetőkép: Galamb iszik a a rendkívüli hőségben a fővárosi Szent Gellért téren 2026. augusztus 3-án. Az ország egész területén harmadfokú hőségriasztás van érvényben, a napokban helyenként negyvenfokos hõmérsékletre is számítani kell. Fotó: MTI/Kocsis Zoltán