December 8-án rendhagyó akusztikus koncerttel jelentkezik a nemrég új stúdióalbumot bemutató Magidom zenekar a Katakombában.

Október végén “Esendő halandó” címmel látott napvilágot az új Magidom nagylemez, ami a zenekar eddigi legkomplexebb anyagaként az emberi tökéletlenség különböző rétegeit vizsgálja. Az indie-pop stílusú lemezen 14 dalon át ismerhetjük meg a magasba vágyó, de csetlő-botló embert, akinek minden hibájával együtt is lehet szurkolni. Érdekesség, hogy én magam is segítettem a lemez elkészültét zenei producerként Ligeti Gyuri és Erős Márton mellett. A december 8-i koncert alkalmából akusztikus hangszerelésben hallhatjuk az új dalokat, de régi kedvencek és néhány igazi ritkaság is felcsendül majd.

Előkerül a banjo, kiteljesednek a vokálok, máshogy lüktet majd a dob, és talán még a karácsonyi hangulatot is sikerül majd megidézni

– Benyhe Robi (énekes, dalszerző)

Jegyek: https://tixa.hu/magidom_20231208_katakombapengeto
Helyszín: 1061 Budapest, Liszt Ferenc tér 10. (Katakomba)

hirdetés

Ünnepi, közvetlen légkörű este várható, amiben közelebbről is megismerhetjük a Magidomot és a dalok mögötti sztorikat, de mielőtt előre rohannánk, megkerestem Benyhe Robit abból a célból, hogy meséljen nekünk az új lemezzel járó meglehetősen turbulens, mozgalmas időszakukról és a zenekar terveiről.

Először is gratulálok az új lemezhez! Egy korábbi interjúdban úgy nyilatkoztál róla, hogy az eddigi legfontosabb munkátok lett az „Esendő halandó”. Félretéve azt a közhelyet, hogy egy szerző szívéhez mindig a legfrissebb alkotása áll a legközelebb, miben tér el ez a lemez, akár az eddigi lemezeitektől, ami miatt kiemelnéd?

Szerintem nem volt még ilyen koherens lemezünk korábban, és talán ilyen mélyre sem mentünk még. Összességében egy hullámvölgybe került, esendő figura a lírai én a dalokban, aki szeretne jobbá válni, de közben szembesül a buktatókkal, a saját hibáival is. Bár a hangszerelés sokszínű, de mondanivalóban, a szövegek hangulatában eléggé egy irányba tartanak a dalok. Ez véletlenül alakult így, ösztönösen született sok hasonló szellemiségű ötlet, a fő csapásiránytól eltérő gondolatainkat pedig félre mertük tenni későbbre. A korábbi albumokon is volt azért kapocs a dalok között, de nem volt ennyire egységes a megközelítésünk.

A lemez több egyéni és társadalmi kérdést is érint, mint például a környezettudatosság, menyország-pokol dichotómiája, depresszió, megfelelésvágy, az idő múlása és mások. Ez azt jelenti, hogy ezek a témák foglalkoztatnak téged a leginkább mostanában?

Igen, ezek a témák nem véletlenül kerültek elő a dalokban. A Jól áll a sötét kapcsán volt, aki már emlegette a depressziót, bár az a dal nekem inkább az „árnyékaink” elfogadásáról és megszelídíthetőségéről szól és pozitív irányba mutat. Nagyrészt magunkból táplálkozunk, de engem például érdekel az a típusú dalszerzés is, amikor teljesen más bőrébe bújunk egy dalban – talán lesz a jövőben ilyen, direkten szerepjátszósabb dalunk is.

Van olyan téma, ami nem került rá a lemezre, de el tudod képzelni, hogy a későbbiekben megihleti a szerzői énedet?

Ezen a lemezen például eléggé vissza lett fogva az irónia, de van egy rakás kissé „pimasz”, társadalomkritikus ötletünk, amik a „Van az a pénz” című dalunk világát idézik. Ezekből akár egy abszurd, dadaista lemez is kijöhetne valamikor. Ugyanígy, lapul egy csomó kedves, bensőséges hangulatú „love song” is a tarsolyban, amiket szinte teljesen lehagytunk az Esendő halandóról. Zeneileg egy koszos punk-rockos albumot is eltudnék képzelni. És persze „we are the world” típusú barátságos, „boomer” dalkezdemények is vannak. Szóval tényleg tele a padlás, de a jövő zenéje, hogy ezekből mit tudunk majd megvalósítani együtt.

Félig-meddig családias közeg számodra a zenekar, nem csupán érzelmi, hanem szó-szoros értelemben is. Tudsz erről mesélni?

Valóban, családi alapokon nyugszik a banda, hiszen Marci a tesóm, Balázs az unokatesóm, aztán Petivel, majd később Mátéval kiegészülve lettünk ötös fogat. A hátországunk is elég jó, sok segítséget kapunk például keresztapám-unokatesómtól, Kristóftól, de említhetek olyan barátokat, mint Adrián, Andris, Máté, Pepe, akik a technikai és kreatív ügyeinkben segítenek. Ez a családias háttér alapvetően tök nagy előny, de elkényelmesítő, vagy egyéb sajátos hatása is lehet bizonyos helyzetekben, szóval észnél kell azért lenni, mert egy zenekart így is kihívás hosszú éveken át működtetni.

Milyen zenekarok/előadók inspirálnak mostanában, akár magyar, akár nemzetközi színtéren? Követed a zenei trendeket?

Igyekszem képben lenni, bár nemzetközi vonalon szerintem elég nagy a lemaradásom és nem vagyok túl naprakész. A covid óta azon kapom magam, hogy legszívesebben a régi kedvenceket hallgatom, ebben van is valami gyógyító nosztalgikus pszichológia állítólag. De, csak hogy mégis menőzzek valami új, nem túl ismerttel: mindenkinek szeretettel ajánlom Victoria Canal zenéjét, keressetek rá, nem felkapott, de jó. A magyar újhullámmal viszonylag képben vagyok, érdekel, hogy mitől működnek ennyire ezek a produkciók. Teljesen más stílus például, de Beton Hofinál vagy akár Krúbinál is találok olyan elemeket, amik érdekesek és lehet tanulni belőle. Terveim szerint egyébként a jövőben a könyvek legalább annyira erős inspirációt adhatnak, mint a zenék, szeretnék sokkal többet olvasni.

Mit gondolsz, mennyire jellemző rátok, illetve a zenéitekre a keresztény szemléletmód? Az én szemüvegemen keresztül nézve, különösen a legutóbbi lemeznél feltűnően sok utalás fedezhető fel etekintetben.

Megkaptuk otthonról a keresztény alapokat, és ezen élmények, illetve tovább gondolásuk vagy akár megkérdőjelezésük tagadhatatlanul beszűrődött a szövegeimbe. A dalszerzés segít gondolkodni egy csomó ilyen örökké aktuális kérdésről, amiket lehet, hogy a szürke hétköznapokban megspórolnék. Egyébként nehezen tudnék hozzászólni „jobban” a kérdéshez, mint ahogy a dalokban teszem. Úgy érzem, hogy nekem ez a komfortos önkifejezési eszköz, és tetszik az a játékosság, hogy a szövegekbe becsomagolhatok kérdéseket vagy véleményt. Persze jó érzés, ha mások is rezonálnak vele. Legutóbb például nagyon meglepett és jól esett, hogy Pajor Tamás, az „alternatív” dalszerzés legendája sms-ben gratulált az Esendő halandóhoz, és egyben bíztatott, hogy ne hagyjuk abba.

Volt szerencsém többször személyesen is hallani titeket, ezért őszintén mondhatom, hogy a formáció nagyon összeszokottan és összehangoltan működik élőben. Sok koncertet terveztek jövőre?

Igen, szeretnénk elvinni minél több helyre az új lemezt élőben! Rajtunk nem fog múlni, reméljük a koncertszervezők is nyitottak lesznek ránk.

Egy nagylemez megjelenése után általában leülnek a zenekarok és végiggondolják, mely dalokhoz érdemes klipet forgatni. Nálatok megtörtént már ez az eszmecsere? Készültök klipekkel? Ha igen, mikor?

Szinte minden dalra van valami ötletünk! Nagyon szeretek agyalni ezeken és ppt prezentációkat mutogatok a többieknek, amiknek a kétharmadából persze nem lesz semmi. Tök jó folyamat, amikor vizualizálhatjuk a zenénket. Ha lenne elég időnk és forrásunk, akkor tényleg minden dalra csinálnánk valamit. Meglátjuk mennyi energiánk lesz, de az biztos, hogy jövő év első felében több klipet is kihozunk.

Mit üzennél azoknak, akik most éppen azon vacillálnak, hogy részt vegyenek-e a december 8-i koncerteteken?

Aki eljön, az majd büszkén mesélheti az unokáinak, hogy ott volt, amikor először játszotta a Magidom a Fáradásos törést. De egyébként is egy szép, közvetlen hangulatú, sztorizós este várható, ritkán csinálunk ilyet, szerintünk megéri.