A Balaton egy nagyon jó keresztmetszete a tájnak, a különböző koroknak, stílusoknak, vallásoknak – fogalmazott Zubreczki Dávid. Az építészeti szakíró legújabban kiadott, Templomi séták a Balaton körül című könyvéről kérdeztük.
– Ahogy te fogalmaztál a könyved bemutatójában, ez egy rétegkönyv, mi volt az elképzelés, kiknek szól igazán?
– Mikor elmegyünk külföldre, automatikusan benne van a városnéző programban, hogy meglátogatjuk a település templomát. Viszont az a hely, ahol élünk, ott eszünkbe se jut elmenni ezekbe a templomokba. Például szerintem Budapest jelentős része nem volt még a Mátyás-templomban, mert annyira evidens, hogy itt van, már eszünkbe se jut oda elmenni. Ezt szerettem volna megfordítani, hogy vegyük észre a mi környezetünk értékeit is. Az első kötetem az Budapest templomairól szólt, majd rájöttem, hogy ezt ki lehet terjeszteni országosan is.
– Ez már a harmadik köteted, Budapest és a Duna-kanyar után. Miért pont a Balatonra esett a következő választás?
– Nekem Budapest után rögtön a Balaton ugrott be elsőre, mert szerintem egy nagyon jó keresztmetszete a tájnak, a különböző koroknak, stílusoknak, vallásoknak. Nagyon izgalmas építészeti anyaga, helytörténete és kultúrája van: a középkori emlékanyag nagyon gazdag miközben ott van a XX. századi nyaralóövezet kiépülése.
hirdetés
Fotó: Szennyes Krisztián/Vasarnap.hu
– Mi volt a gyűjtés fő szempontja?
– Az épületek kiválasztása volt a legnehezebb feladat a gyűjtésben. Ennek kiinduló alapja a Balaton turisztikai régió lett, amit azért itt-ott kicsit kibővítettem. Ezután összegyűjtöttem azokat a templomokat, amelyek építészetileg, művészetileg, tájképileg vagy történetileg fontosak. A fogalmat tágan értelmeztem, hiszen a ma is működő templomokon kívül belefértek az elhagyott romok épp úgy, mint az új funkciót kapott zsinagógák, vagy az egészen kicsiny, szőlőhegyi kápolnák is. Nem volt könnyű feladat, de még nehezebb volt ezt a 450-es listát majdnem a felére szűkíteni. Azután ki kellett válogatni, mely épületek kapjanak önálló szócikket, melyekről érdemes fotót készíteni. Ezután jött a legélvezetesebb része, a terepmunka: végigjárni az épületeket. Ez nagyon változatos volt, elég sokat bérelt vagy saját kerékpárral néztem meg, de volt, hogy több napos gyalogtúrát tettem a fiammal a Balaton-felvidéken. Egy-egy várost pedig nyaralással egybekötve sétáltam végig. Jókora területet autóztunk be Bődey János fotóssal közösen is, de volt, ahol külön-külön dolgoztunk. Én összeállítottam a listát, ő pedig elkészítette a szükséges képeket. Ennyi előkészítés után tulajdonképpen már csak meg kellett írni a kéziratot, amihez persze rengeteg forrásmunkát, könyvet, térképet, régi újságcikket kellett átböngészni, de természetesen sokat leveleztem, beszélgettem építészekkel, helytörténészekkel, muzeológusokkal, lelkészekkel is.
– Nem csak a kereszténységhez tartozó épületek vannak ebben a könyvben, hanem például megemlíted benne a zalaszántói béke sztúpa, ami a buddhizmushoz köthető.
– Ezek nagyon színessé teszik szerintem a könyvet. Egy fontos építmény, hasonló, mint a nomádoknál a kunhalmok: inkább egy síremléknek a stilizált változata. Amellett, hogy ez Európa egyik legnagyobb sztúpája, egy nagyon impozáns épületről beszélünk, nem hiába befogadó vele a közösség is. Emellett szerepel a a könyvben a Krisna-völgy is, ami bár építészetileg nem annyira izgalmas, inkább tájépítészeti alkottás, de annál nagyobb kuriózumnak számít.
– Még júliusban a Vasárnap.hu is készített egy kisebb gyűjtést a magyar tenger körüli templomokról, de nyilván nem annyi épület került bele mint a könyvedbe. Több olvasó is hiányolta a felsorolásból a felsőőrsi templomot, szerinted miért fog meg ennyi embert?
– Nagyon kevés középkori templomunk maradt meg olyan gyönyörű állapotban, mint a felsőörsi. Amikor a törökdúlás után helyreállították, nem építették át azt az épp divatos stílus szerint, ahogy az országban máshol tették. A felsőörsi prépost állítólag házról házra járt embereivel és kőműveseivel, hogy a lakók által széthurcolt köveket begyűjtse és visszaépíttethesse azokat eredeti helyükre. Padányi Bíró Márton elég különös ember volt, protestánsból lett rettegett ellenreformátor, akinek a megítélése értelemszerűen egyházanként eltérő. Az azonban bizonyos, hogy ennek a tettének köszönhetően a magyar műemlékvédelem egyik legkorábbi alakjának tekinthető. A felsőörsi templom emellett azért is érdekes, mert nem egy szokásos falusi kistemplom volt, hanem egy igen díszes prépostsági épület. Gyönyörű bélletes kapuja van, amit kőoroszlánok őriznek. A templom igazi különlegességei az úgy nevezett Herkules-csomók a homlokzaton. Csak Pannonhalmáról ismerünk hasonló díszítményeket Magyarországon, melyeknek nagy valószínűséggel mágikus, démonűző erőt tulajdonítottak a középkorban.
– Melyik volt az a templom, amihez személyesen is kötődsz, vagy mindenképp szeretted volna beletenni a gyűjteménybe?
Voltak ugye a kötelező elemek, amelyek építészettörténetileg is nagyon fontos házak, és semmiképpen nem maradhattak volna ki a kötetből. Mondjuk a tihanyi apátság, Makovecz Imre evangélikus temploma Siófokon, vagy épp Magyarország első falusi modern temploma, a könyv címlapján is szereplő, Kotsis Iván féle balatonboglári. De voltak olyan épületek is, amelyek eredetileg nem kerültek volna be a könyvbe, hiszen kívül esnek a Balaton turisztikai régió határán, ami a keretét adta a merítésnek. Mégis, annyira fontosnak tartottam őket, hogy inkább kitágítottam a határokat kicsit. Így fért bele például Berhida koragótikus temploma, ahol a torony, a hajó, a szentély, de még a később épült sekrestye tetőszerkezetét sem fából ácsolták, hanem kőből építették. Ez Magyarországon teljesen egyedülálló megoldás, de egész Európában is különlegesnek számít. Nagyon szeretem ezt a házat, mindenképpen bele akartam venni a könyvbe.
Fotó: Szennyes Krisztián/Vasarnap.hu
– Lesz a könyvnek folytatása? Van már kiszemelt vidék?
– A templomséta sorozat egyelőre trilógia marad, vagyis a budapesti, a Duna-kanyari és a balatoni után nem tervezek újabbat ebben a tematikában. E könyvek kiadása piaci alapon történik, és bármennyire csábító lenne mondjuk egy hasonló tiszai vagy dél-dunántúli útikönyv, sajnos az szinte biztos, hogy súlyos veszteséget jelentene a kis kiadónak, amelyik nem bírná ezt a terhet. Az felmerült, hogy a fővárosi kötethez készüljön egy folytatás, ugyanis a Templomséták Budapesten könyvnél nagyon szigorú voltam még. Szó szerint vettem a sétákat, vagyis az olyan épületek, amelyeket nem lehetett felfűzni egy-egy kényelmesen bejárható útvonalra, azok kimaradtak – köztük jó pár, tényleg igen fontos és szép, de magános templom. Mindenesetre a következő kötet alighanem egy picit másról fog szólni: magáról a városnézésről, az építészet élvezetéről – amiben persze azért fontos szerepet kapnak a templomok is.
– Van olyan templom, amit őszi kirándulásra ajánlanál?
– Mindegyiket! A templomséta nagy előnye, hogy nem csak nyári szezonban pompás program. Sőt. Kirándulni, várost nézni sokkal kellemesebb akkor, amikor nincs kánikula, nincs tömeg, kicsit elcsendesedik és befelé fordul a Balaton vidéke. Ez az embernek is a befelé fordulás időszaka, amihez tökéletes útitárs lehet a templomok felkeresése, akár ezzel a könyvvel a kezünkben.
A címlapképen Zubrecki Dávid. Fotó: Tóth Fanni/Vasarnap.hu
