Bizonyos körökben bizonyos dolgokat meg kell magyarázni. Ez kultúránként, közösségenként változó, szerencsére mifelénk például olyasmikre terjed ki, hogy miért néztük meg tegnap este a szemesi kertmoziban a Barbie-t.

Egyrészt az alternatíva Zamárdiban az Oppenheimer lett volna, de az három óra, olyan hosszú filmre elvből nem ülök be. Minden történetet el lehet mesélni 90-100 percben, a többi csak szószátyárság. Másrészt: nem árt képben lenni, mi izgatja és mivel izgatják az embereket abban a párhuzamos univerzumban, amelyik kéretlenül is, de betüremkedik a mi életünkbe is. A balosokkal ellentétben, akik nem hajlandók buborékjukból és komfortzónájukból kilépni (ők nem váltanak jegyet Elkxrtukra és Blokádra, újabban már a Balatonra se mennek és Wass Albertet sem olvasnak), mi azért nyomon követjük a sötét oldalt. Ezért is értjük inkább őket, mint ők minket; ezt politikusaik és szavazóik minden választáson újra és újra vissza is igazolják.

Az idei nyár szupersztárja kétségtelenül a megelevenedett játékbaba lett, miután Hollywood kifogyott a képregények fiktív csodalényeiből. Az infantilis álomgyár még adós az élőszereplős játékautókkal (a rajzolt Verdák után), talán jövőre.

Mivel az alkotást százmilliók tekintik meg, nem elhanyagolható a rájuk gyakorolt befolyás. Azért túlértékelni vagy kétségbe esni sem kell; ha a hazánkban bemutatott filmek által képviselt értékrend egy az egyben beszűrődne a társadalomba, nem nyerne rendszeresen kétharmaddal a konzervatív oldal.

Miről szól tehát a Barbie? Ez mindjárt az első csapda, mert nehéz lenne rá felelni. Kicsit olyan, mintha a forgatás során alakult volna a forgatókönyv; az alkotók is bizonytalanok voltak magukban.

hirdetés

A változatos üzenetek közül például a legfontosabb: a nők és a férfiak különböznek. Nem csak külsőleg, de egészen más az érdeklődésük, az értékrendjük, a gondolkodásmódjuk, az igényeik. Bár a nők megpróbálnak férfivá válni (mert az egyenértékű a hatalommal), az igazi természetük szerint mégsem olyanok. Vagy mégis? A nőies viselkedéshez a Barbie-k agyát át kell mosni, de aztán visszamossák társadalmi szerep szerint férfias, de viselkedésben nagyon is nőies Barbie-vá.

Azt is megtudjuk, hogy a nők képesek a férfiakat manipulálni. Továbbá a férfiak fogyatékosok. A nők is. A filmet sokan feministának tartják. No de mi is a feminizmus? Hogy a nők is ugyanolyanok, mint a férfiak? Vagy a nők másmilyenek, és ezt el kell fogadni? Hogy a férfiak ne uralkodjanak a nőkön? Vagy inkább a nők uralkodjanak a férfiakon?

Az nyilvánvaló, hogy a nők utálják a férfiakat. A nők egymást is utálják. De a női szolidaritás a legerősebb. Akad, aki szerint az alkotás a homoszexualitást népszerűsíti. Hát nem. Az ezernyi baba között van egyetlen meleg karakter, akin mindenki röhög. Ennyit statisztikáról és elfogadásról.

Leginkább az süt át a film jelentős részén, hogy a férfi és a nő egymás ellenségei. Ez talán a feminizmus (liberalizmus? modernizmus? sátánizmus?) legveszélyesebb, legkártékonyabb és legostobább toposza. Jó lenne végre szakítani ezzel a szemlélettel. Az élet nem a nők és férfiak között dúló háború az elismertségért, hatalomért, autókért, házakért és ruhákért. Tanulni kellene a magyar nyelvtől, ahol a feleség szó 50 %-ot jelent (se többet, se kevesebbet). A házas felek alkotnak párt, akik egészséges kapcsolatban egyesülnek. Két fél önmagában torzó, együtt azonban tökéletesség.

Az utolsó jelenetből aztán kiderül a végső tanulság: a nő mégiscsak a nemi szervei miatt nő. (Bocs, de tényleg ez a vége.)

A fő baj, hogy a film nem jó. A rendező ide-oda utaztatja hőseit, mire megszoknánk az egyik alapfelállást (pl. a babák megérkezése a valóságba egészen vicces helyzeteket szül), már másik helyszínen vagyunk. A Mattel cég csökkent értelmű vezetői, sok idióta öltönyös úriember funkciótlanul bolyonganak, mint megannyi cukrosbácsi. Nem vicces, de legalább idegesítő. Kikacsintások történnek – a teljesség igénye nélkül – a Toy storyra, a Harry Potterre, a Pinokkióra vagy akár a 2001 Űrodüsszeia ikonikus jelenetére. Ettől épp úgy nem áll össze egésszé, mint az idétlen párbeszédektől vagy a már említett definiálhatatlan mondandótól.

Mi hát a siker titka? Nos, az apukák örülhetnek Margot Robbie-nak, az anyukák Ryan Goslingnak, a lánygyerekek Barbielandnak, a fiúk a pattogatott kukoricának.

Mindent összevetve, ha valaki ritkán jár moziba, ne ezzel a filmmel tegyen kivételt. Ha pedig igazán jó filmet akar látni, nézze meg a Blokádot.

Ungváry Zsolt: Blokád – hiteles, érdekes, kiváló magyar film

Vagy a Macskafogót.

A címlapképen részlet a Barbie című filmből