Részletesen áttekintettünk két modellt, mely az érett személy jellemzőit igyekezett összeszedni. A cél az volt, hogy a hit szempontjait is számba vegyük. Ennek a sorozatnak a végén, ma szeretnék egy kicsit konkrétabban kitérni arra, mi jellemzi az érett hitet, hogyan éljük meg megfelelően a vallásosságunkat! Ezek a pontok részben már érintettek is lehetnek.
Az egyik, ami az előzőekből is kitűnik, hogy akiben érett hit van, képes arra, hogy meghatározza önmagát, a saját identitását, céljait, szándékait, képességeit
És ezek képessé teszik arra, hogy kilépjen önmagából. Amíg valamelyest bizonytalanság gyötör minket ezeken a területeken, könnyen bezárkózunk a saját kis világunkba. Megtörténhet, hogy nem merünk másokfelé nyitni, mert annyira leköt minket a saját elakadásunk. Az érett személyiséget már nem hátráltatják ezek a fajta belső küzdelmek, legfeljebb krízisek idején.
A második pont ehhez kapcsolódik: az érett személy ennek megfelelően, már képes igazi csapatjátékossá is válni
Persze, különbözőek vagyunk, és van, akinek ez nehezebben megy, van, akinek kifejezetten segítség, de maga az erre való képesség összefügg az egyén érettségével. Ez azt is jelenti, hogy van szabadsága mások szempontjait mérlegelni, vagy kritikát elfogadni, mások ötleteit egybefogni. A gyermek mindenben a saját gondolatait látja általában az egyedüli jónak. Ezzel szemben, ilyen személyeknél már gyakran látjuk, hogy a saját és a közösség céljait is szem előtt tartva, nem jelent terhet, hogy mások ötleteiből inspirálódjanak. Az eltérő, vagy új szempontokat nem legyőzendőnek, hanem felhasználhatónak, vagy legalább megfontolandónak ítéli. Ám azt is ide sorolom, hogy képes arra, hogy mások keze alá dolgozzon. A gyermeki szemlélet önközpontú és általában azt várja a környezetétől, hogy mindenki őt segítse, érte dolgozzon. Az érett személy, ezzel szemben határozottan tudja mások munkáját is segíteni azzal, hogy kezük alá dolgozik, támogat. Aki érett hittel rendelkezik, az Egyház közösségében is megtalálja a helyét. El tudja fogadni a hierarchiát, anélkül is, hogy pápa szeretne lenni. Nem zavarja, ha szolgálattal és nem látványosan kell részt vennie egy feladatban.
A harmadik pont a lojalitás
Nincs illúziója a közösség sokszínűségéről, hibáiról, a tagok esendőségéről. Sőt, magát sem tartja hibátlannak, tévedhetetlennek! Nem azért képes az elkötelezettségre, mert a hatalmon levőket, vagy a testvéreit hibátlannak tartja, hanem azzal együtt, hogy ismeri emberi oldalukat. Hűsége a magasabb célokból ered. Tudja, hogy Kinek tartozik számadással minden ember, és véletlen sem magát képzeli itt Isten helyébe. Ezért képes lehet szembesíteni, vagy figyelmeztetni is, ha arra szükség van, de képes hallgatva is hordozni a közösség emberi vonásainak súlyát. Ez nem elhallgatást, vagy megalkuvást jelent, mert azoknál a bűnbe egyezik bele az ember, míg itt elfogadja, hogy vannak az életnek terhei is, mégis a tekintélyt és a közösséget képes tisztelni. A kamasz, ha látja, hogy a felnőttek képmutatóan viselkednek, kiábrándul és lázad. Az érett személy képes megkülönböztetni az elveket és a valóságot, és míg az elsővel következetesség jellemzi, a második felé megértéssel fordul. Míg a serdülő az ilyen visszásságokat felfedezve megtagadja a közösséget egy ilyen csoporttal, a felnőtt már fel tudja vállalni, nem félve attól, hogy esetleg őt is valaki megítéli. Ahogyan Jézus felvállalta a közösséget az Egyházával.
A következő pont az engedelmesség
Az érett személy képes a kommunikációban születő szófogadásra. Ez azt jelenti, hogy ha valami (pl. lelkiismereti) problémája van a kapott utasítással, meg meri fogalmazni aggályait, mégis képes a saját véleményét (értelmes mértékkel) túlhaladva teljesíteni a parancsokat. Ez nem jelenthet a saját meglátásaitól, szándékaitól való menekülést! Van olyan, aki nem mer felelősséget vállalni az önálló döntéseiért. A gyermekek egy nagy része, bizonyos mértékig örül annak, ha megmondják neki, mit kell tennie, mi lenne a helyes, vagy elvárt viselkedés, teljesítendő feladat. Még ha az élet egyes szakaszaiban lázadnak is kapott iránymutatással szemben, bizonyos szinten biztonságot, vagy viszonyulási pontot jelent nekik. Az érett személy ezzel szemben fel meri vállalni a saját véleményét, és a döntései következményeit.
hirdetésAz ötödik pont, az önálló gondolkodás, szemléletmód
A csoporthoz való tartozás gyakran megkísért minket, hogy annak értékítéletét, világlátását mindenestül átvegyük. Különösen az erős kohéziójú csoportokban, akár még büntethetik is, hogyha másként vélekedünk. Az érett személy mindenféle agresszió nélkül képes a saját nézeteit feltárni, ütköztetni és próbára tenni. Nem megfontolás nélküli az elfogadása, ami a hitünk, vagy a közösség tanítását illeti. Ma nagyon gyakran találkozom azzal, hogy ha valaki (pl. egy ördögűző pap) érkezik hazánkba, az extravaganciája miatt sokan minden szavát isszák és kritika nélkül sajátítják el világnézetét. Az érett személy képes megfontolni és mérlegelni különböző tanításokat. Képes arra, hogy megítéljen mindenféle tanítást, de nem veszik el a kamaszos, mindent megkérdőjelező, mindent relativizáló, mindennel csak konfrontálódó attitűdbe. Annak ellenére képes tisztelni másokat és az ő tanításukat, hogy annak egyes elemeit esetleg elveti, vagy nem tartja elfogadhatónak. Ahogy, pl. Jézus megfogalmazza a farizeusokról a tanítványainak: „Mózes tanítói székében ülnek. Tegyetek meg és tartsatok meg ezért mindent, amit mondanak nektek, de tetteikben ne kövessétek őket” (Mt 23,2k). Képes megfogalmazni azt, ami jó és azt, ami nem helyes, elfogadva a személy és a közösség kettősségeit is.
A hatodik pont a disztingválás
Amikor egy kamaszt elragad az indulat, olykor mindent egyszerre dobna el magától, vagy egész közösségeket, országokat ítélne el. Ezzel szemben az érett személy képes megkülönböztetéseket tenni: elválasztani a cselekedetet a személytől, vagy bizonyos helyzeteket egymástól. Pl. a komoly lopást attól, amikor az apostolok megéhezve szedegetni kezdték a kalászokat (vö.: Mt 12). Már a tárgyállandóság kialakulásával együtt megszületik a gyermekben az a képesség, hogy a másik személyt, s később önmagát is, árnyalataiban lássa, és ne vegyen mindent magára, amit a másik tesz, hiszen tőle független okai is lehetnek az ő viselkedésének. Az érettség emellé még azt hozza meg, hogy szét tudjuk választani az egyes helyzeteket, körülményeket, hangsúlyokat stb. Így lehetséges, hogy egy érett keresztény míg képes megítélni és elítélni a tetteket, szavakat, ideológiákat, mégsem ítéli el soha a személyt magát.
Az utolsó pont a munkavégzésről szólna
A gyermek a munkát gyakran büntetésnek éli meg. Ezért, amikor szabadulhat tőle, már fut is a kompenzációért. Felnőttként ez már nem csak egy építőkockás játékot, vagy homokozót rejt, hanem gyakran addikciókat, önmagamra is káros szórakozásokat, viselkedést. Ha gyermeki maradok, a munkavégzésemet gyakran büntetésnek élem meg, s utána már várom is a jutalmat, hogy elvégeztem a feladatom, vagy valamivel kompenzálom magamat, hogy kibírtam. Esetleg még az is megmaradhat, hogy a környezetemtől várom ezeket, amiért kiszolgáltam az igényeiket. „Ha megteszek nekik mindent, csak kapok tőlük valamit!” Az érett személy ezzel szemben a munkáját, mint hasznos és építő folyamatot éli meg, melyben ő maga is gazdagodik, értékeket nyer. Ezért a munka végeztével nem hátat fordít és menekül, hanem a megelégedettség és hála érzésével szemléli a művét (vagy megfogalmaz másnapra javítandó részleteket). A burn out szindrómának (vagyis kiégésnek) gyakran ez a gyermeki megrekedtség az egyik oka. Az érett hitű ember Istennek is hálát tud adni azért, amit letett az asztalra, mert tudja, hogy Vele együttműködésben, a karizmáival végezte el munkáját. Így hát a pihenést is megengedheti magának, sőt, a szabadságában nem felejteni akarja azt, ami a hivatása, hanem képes akár pihentében is a jobb helytállás mikéntjén dolgozni. Két kép jut eszembe: néhány atya, amikor szabadságra ment, a külföldet választotta, hogy ellazulva akár kissé ittasan is tudjanak kikapcsolni, míg ismertem egy piarista atyát, aki földrajzot oktatott, és szabadsága alatt is ásványmintákat gyűjtött, hogy jobban szemléltethesse a tananyagot a diákjainak.
Az érett személy nem menekül a munkától, de tudja nélkülözni is. Vállal feladatokat a közösségért, de szabad a szabadságra is, amely számára nem menekülést jelent.
Az érett hit ajándékát kívánva mindenkinek, az elvégzett munka örömével, én most nyári szünetre vonulok. Pihentető, és a becsületes helytállásból születő jókedvvel teli nyarat kívánok mindenkinek!
Címlapkép forrása: Freepik
