Vendégváró sós sütemény három hozzávalóból két perc alatt

Komolyan el kellett gondolkodnom, hogy írtam-e már a nagyi sós süteményéről. Mert annyira finom és annyira pofon egyszerű…aztán eszembe jutott, amikor tegnap újra elkészítettem egy iskolai rendezvényre: hiszen sosincs időm lefotózni, mert mindig megeszik a gyerekek, mielőtt lekaphatnám! Éppen ezért most jól kioktattam őket, hogy az ínycsiklandó fénykép érdekében hagyjanak kicsit a tálban, mielőtt forrón felfalnák az egészet! Így aztán tudtunk vinni az osztálybuliba is…

A nagyi sós süteménye igazából nem is a nagyié, nanem a nagy-nagynénim receptje, aki valahol a Balkánon született és imádott főzni. Sajnos halála után a receptjeiből csak kevés maradt a családi kincstárban, például ez a sós sütemény, amit a nagymamám mentett meg az utókor és – és most már a dédunokái – számára is.

A címben szereplő három hozzávaló nem túlzás, mert valóban ennyi az eredeti recept: liszt, juhtúró és margarin képezi a tészta alapját, amit aztán szabadon díszíthetünk vagy hagyhatunk “pucéran”. Én tojással megkenem és sajttal szórom meg a tetejét, de az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a gyerekek miatt mi tehéntúróból készítjük, mert annak semlegesebb és gyerekkompatibilisebb az íze. Természetesen só is kell bele, de a juhtúrónál ezt óvatosan kezeljük, nehogy elsózzuk a tésztát!

A sós sütemények tekintetében azért is verhetetlen ez a sütemény, mert a pogácsával ellentétben sem hajtogatni, sem különösebben pihentetni nem kell, ezzel szemben iszonyatosan gyorsan megsül. További előnye, hogy sokáig eláll a hűtőben előre bekeverve, vagyis jól tudjuk alkalmazni akkor is, ha a vendégek utolsó pillanatban esnek be hozzánk, de akkor is ideális, ha szeretnénk előre dolgozni az ünnepi menün. Persze frissen a legfinomabb, de jópár napig értékelhető állagú és ízű, ami további pluszpontot jelent – ám úgysem marad belőle ennyi ideig!

Gyermekkezek segítségével is megugorható a recept, ez esetben érdemes kicsit behűteni és akkor jól lehet „gyurmázni a tésztát”, hogy aztán mindenféle forma és minta kerekedjen belőle! Nekik az unalmas stangli forma helyett keressünk a karácsonyi mintás kiszúrók közül uniszex formákat, és akkor garantált a családi szórakozás!

Következzen tehát a nagyi sajtos stangli receptje, amit mi csodás mentőövként már számtalan vendégségben sütöttünk el és meg – legutóbb a kétéves legkisebb hathatós segítségével:

Hozzávalók:

1 rész túró (Nálunk ez általában 250 g, de ha beválik, érdemes duplázni. A bátrak pedig próbálják ki Bryndzával – és kevesebb sóval – a receptet!)

1 rész liszt

1 rész margarin

1 tk só

1 tojás

kb. 10 dkg reszelt sajt

A túrót, a lisztet és a margarint jól dolgozzuk össze. Ha van időnk, akkor tegyük egy fél órára-órára a hűtőbe, hogy ne ragadjon, de ezt a lépést ha szükséges, elhagyhatjuk. Lisztezett felületen nyújtsuk ki a tésztát fél centi vastagságúra, majd késsel vágjunk vékony csíkokat belőle. Ezt követően kenjük meg tojással, majd helyezzük sütőpapírral bélelt tepsire a rudakat. Hagyjunk helyet nekik: kissé meg fog duzzadni és emelkedni a tészta! Végezetül szórjuk meg reszelt sajttal, vagy ízlés szerint díszítsük szezámmaggal esetleg köménymaggal.

200 fokra előmelegített sütőben süssük körülbelül 10 percig. Mivel nagyon gyorsan elkészül és minden sütő kicsit eltérő erősségű, figyeljük a tésztát: ha szépen felemelkedett, és a sajt kellemesen pirult, de még nem égett a tetején, ki is vehetjük!

Jó étvágyat hozzá!

Raj-Czefernek Léna

Kiemelt kép forrása: Raj-Czefernek Léna

Iratkozzon fel hírlevelünkre