Molnár Miklós atya: Az írások szerint

A Szent Három Nap a szabadságunkra vezető utat idézi fel számunkra. Ahogyan az előző cikkekben már végignéztük, Krisztus az Ő szabadságából fakadó szeretetében értünk vállalta azt a sok kínt, mely végülis a halálon át elhozta számunkra az Életet. Mindez a feltámadásban éri el valódi célját, mivel itt arat diadalt Jézus a bűn és az elmúlás felett. Összetörte az ellenség fejét, ahogyan ezt az ún. „protoevangéliumban” Isten megígérte: „Ő széttiporja fejedet” (Ter 3,15). Hitvallásunk (idézve az 1Kor 15-öt) külön kiemeli, hogy „harmadnapra feltámadott az Írások szerint”. Mit is jelent ez a hozzáfűzés, és miért is fontos számunkra, hogy Jézusban a Szentírás szavai teljesedtek be?

A messiás nem a légüres térben jelent meg, hanem egy előkészített folyamat részeként, „az idők teljességében” (Ef 1,10). Ennek a célja az volt, hogy a választott nép és általa majd az összes nemzet, eljuthasson a teljes felismerésre. Bár Szent Pál megjegyzi: „ha felismerték volna, nem feszítették volna keresztre a dicsőség Urát” (1Kor 2,8), mégis azzal a reménnyel viszi végbe Jézus ezt a művet, hogy egyszer majd mindenki eljuthat a megismerésre és a megértésre, az Egyházon keresztül. Így, érdemes figyelembe venni az előkészítő folyamatokat is, amikor meg szeretnénk érteni, mit is jelent pontosan a megváltás. Sőt, ez azt is jelenti, hogy Krisztus által válik világossá minden az Ószövetségben is! Több száz év alatt sok-sok szerző írta az Ószövetséget, mindenki a saját „kéznyomát” is rajta hagyva Isten üzenetén.

Nincs két egyforma könyv és olykor még egy-egy íráson belül is több szerző dolgozott. Mégis, minden különbözőség, és „emberi köntös” ellenére, a Szentírás üzenete egyértelműen leírta, hogy mi fog történni ebben a kiemelt történelmi pillanatban! Egységesen tanít minket az üdvösségre.

Talán lehetetlen is lenne végigvenni, de pár példa álljon itt, hogy milyen csodákkal találkozhatunk, ha fellapozzuk az Ószövetség jövendöléseit, melyek Krisztusban teljesedtek be! Az idézet után odaírom a feltételezett keletkezési időt is, hogy még inkább tudjuk érezni annak a súlyát, amiről beszélünk!

A messiásban „maga az Isten jön el” (Iz 35,4 – Kr. e. 739-701), ahogy ezt már régebben elemeztem. Názáretben maga Jézus azonosítja küldetését: „Az Úr Lelke van rajtam, azért kent fel engem, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek. Elküldött, hogy hirdessem a foglyoknak a szabadulást, a vakoknak a látást, hogy szabadon bocsássam az elnyomottakat, és hirdessem az Úr kegyelmének esztendejét.” (Lk 4,18k – idézi Iz 61,1-et – Kr. e. 536 körül). Hogy miként megy végbe a megváltás? „Nézzétek, szolgám diadalmaskodik, fönséges lesz és felmagasztalják, és nagy dicsőségre emelkedik. Amint sokan megborzadtak láttán, – hiszen oly dicstelennek látszott és alig volt emberi ábrázata –, úgy fog majd sok nemzet ámulni rajta és királyok némulnak el színe előtt. Mert olyasmit fognak látni, amilyet még soha nem hirdettek nekik; és olyan dolognak lesznek tanúi, amilyenről addig soha nem hallottak.” (Iz 52,13kk – Kr. e. 586-538) Bár az ún. „Ebed-Jahve énekek”, vagyis Jahve szenvedő szolgájának további énekei meghökkentő részletességgel írják le Krisztus küldetését, de hogy ne csak Izajást vegyük és lássuk, hogy mennyi apró részlet beteljesedik még, haladjunk! A 22-ik zsoltárban megjövendölik Jézus ruháinak elosztását, hogy kockát vetnek a köntösére, hogy úgy gúnyolják majd, hogy mivel Istenhez tartozónak mondta magát, akkor mentse meg most Isten, valamint azt is, hogy átlyuggatták kezeit és lábait (a zsoltár egyes részei a királyság korai szakaszából származnak, de végső formáját a fogság után, Kr. e. 536 után nyerte el). Egyébként, ezt a zsoltárt maga Jézus is idézi a kereszten, ez kezdődik az „Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?” panasszal. De Zakariás könyvében (Kr. e. 520-518) ezt halljuk: „Lesújtok a pásztorra, és szétszélednek a juhok” (13,7), amit az Utolsó Vacsorán idéz Jézus, mivel hamarosan, amikor majd elfogják, a tanítványai elszaladnak. Ő jövendöli meg, hogy a „Sarj” majd eljön és egy nap alatt eltörli ennek az országnak a gonoszságát (Zak 3,8), de azt is, hogy szamárháton vonul be Jeruzsálembe a megváltó (9,9), vagy éppen, hogy 30 ezüstért árulják el majd (11,12), stb. Amit talán a legfontosabb kiemelni, hogy azt is: „Arra emelik majd tekintetüket, akit átszúrtak; gyászolják, mint az egyszülött fiút szokás” (12,10). Lehetne még hosszan sorolni, hogy ecetet adnak inni neki (Zsolt 69,22 – Kr. e. 586 után), vagy a halálból való szabadulást és a halál felett aratott győzelmet (Oz 13,14 – Kr. e. 750-725), az új szövetség kötést (Jer 31,31 – Kr. e. 605-től), melyet Júda házával a „Sarj” által fog kötni az Úr (Jer 33,14k). Mégis, talán ennyi példa is elég arra, hogy lássuk, már több száz évvel korábban szinte mindent feltárt Isten, hogy miként vált meg majd minket.

Szóval, miért is fontos, hogy „az Írások szerint” váltson meg? Mert Isten nagyon jól ismer minket.

Világosan látja, hogy fontos nekünk az előkészítés, valamint a visszaigazolhatóság. Ahhoz, hogy jól értsünk valamit, szükséges előre tisztázni a részleteket. Nevezetesen, hogy bárki utána tudjon nézni, hogy több száz évvel korábban ki mit mondott, ami Krisztusban valósággá válik. Ám a legfontosabb ok mégsem ezekben a biztosítékokban nyer magyarázatot, hanem abban, hogy megmutatja Jézus engedelmességét. Ez az erény az egyik legbiztosabb út az üdvösségre! A megváltásunk nem jöhetett volna létre, ha nem engedelmes Krisztus! Éppen az engedelmességben tett szabaddá minket! Ez a visszatérő ítélet, hogy az Írások teljesedtek be Jézusban, arra tanít, hogy nekünk is Isten akaratát kell és érdemes követni. Az által ugyanis, hogy lemondunk saját szándékainkról, akaratunkról, éppen a legjobb úton vagyunk Isten felé, aki közösségbe szeretett volna kapcsolni minket. Így, ez a jelzés nem csak megerősít minket, hanem arra tanít, ami az életünk célja és értelme.

Meg kell értenünk, hogy a feltámadás, bár a korabeli emberek nem várták, nem tudták, hogy ilyet is lehet, mégis egy előre elgondolt terv beteljesülése. Isten ura a történelemnek is.

Türelmesen, apránként emlékeztetett minket, hogy Hozzá tartozunk, és tárja fel az Írások értelmét, hogy megmelengesse szívünket, ahogyan azt az emmauszi tanítványokkal tette.

A feltámadás az engedelmesség megistenülése, melyet az Úr mutatott meg nekünk. Aki ezen az úton jár, része lesz Jézus vigasztalásában és belekapcsolódik a keresztáldozaton át az Isten „vérkeringésébe”. Krisztus feltámadott az Írások szerint, s így beteljesült a megváltás nagy műve. Nekünk akkor lesz részünk benne, ha mi is engedelmesen fogadjuk azt az indítást, mely végsősoron minden emberben és minden feladaton keresztül, magához, a feltámadt Úrhoz vezet el bennünket!

A címlapkép forrása: Pixabay.com