A gospel „atyja” 30 éve halt meg
Harminc éve, 1993. január 23-án halt meg Thomas Andrew Dorsey amerikai zeneszerző, a gospel megújítója.
1899. július 1-jén született a Georgia állambeli Villa Ricában, ahol fekete bőrű lelkész apja a helyi baptista gyülekezetet vezette, anyja pedig zongorázást tanított. Noha nélkülözésben, gyakran máról holnapra éltek, a családnak volt egy orgonája, amin Dorsey korán megtanult játszani, a mélyen vallásos fiatalember emellett a helyi baptista templom kórusában is énekelt. Amikor 1910-ben anyagi nehézségeik miatt Atlantába költöztek, beleszeretett a blues zenébe. Itt sem boldogultak, ezért 1919-ben Chicago felé vették útjukat, ahol Dorsey rövid ideig zenei tanulmányokat folytatott, majd egy lemezkiadó ügynöke lett. Eközben Georgia Tom művésznéven dzsesszt és bluest zongorázott bárokban, a szesztilalom idején Al Capone chicagói klubjaiban is fellépett. Első dalát 1920-ban írta If You Don’t Believe I’m Leaving, You Can Count the Days I’m Gone címmel, ez volt az egyik első blues-szerzemény, amelyre szerzői jogi oltalmat kértek.
Saját együttesén kívül számos formáció tagja volt, így a Ma Rainey’s Jazz Bandnek is.
1926-tól súlyos depressziótól szenvedett, az öngyilkosságot fontolgatta, de két év múlva hitében megerősödve tért vissza a muzsikához, s a Tampa Red blues-gitárossal rögzített It’s Tight Like That több mint hétmillió példányban kelt el. A siker ellenére Dorsey-t mindinkább a vallásos zene foglalkoztatta, pontosabban annak lehetséges kapcsolódási pontjai az elsősorban világi, populáris zenei műfajokkal. Néhányan kísérleteztek már a gospelnek nevezett műfajjal, amelynek szövege vallásos témájú, a zenében pedig a dzsessz és a blues elemeit ötvözte, különös hangsúlyt helyezve a vokálra, gyakran a capella (zenei kíséret nélkül), a taps ritmusára énekelve.
Dorsey volt az első, aki jelentős sikereket ért el, a legszélesebb közönséghez jutott el szerzeményeivel, ezért őt nevezik „a gospel atyjának”.
A dalok szövegétől eltekintve, zenei értelemben nem látott lényegi különbséget a blues és az afroamerikai egyházi zene között, utóbbit az élőszóval előadott igehirdetés kiegészítőjének tekintette. 1930-ban bemutatkozhatott az országos baptista konvención, majd két baptista templom zenekarának vezetését is rábízták. A lemezkiadók packázását megunva alapította meg meg 1932-ben „a gospel anyjaként” emlegetett Sallie Martinnal az első afroamerikai tulajdonban lévő, kizárólag gospelt terjesztő kiadóvállalatát Dorsey House of Music elnevezéssel. Ő hozta létre az első utazó fekete gospelkórust, amellyel az ország számos pontján fellépett. Még ugyanebben az évben súlyos csapás érte: felesége gyermekszülés közben meghalt, egy nappal később újszülött fiát is elveszítette. Megrendülve, összetörten írta leghíresebb dalát, a Precious Lord, Take My Handet, amelyet a világ több mint ötven nyelvére fordítottak le és megszámlálhatatlan előadó tűzte műsorára. Egyszerű, mégis gyönyörű dalait korán, már az 1930-as években megpróbálták dalszövegírók utánozni, ezeket a szerzeményeket dorseys-nak nevezték.
Dorsey rendkívül igényes és szigorú volt, a kórusok tagjaitól a rendszeres gyakorlás mellett azt is elvárta, hogy a keresztény értékek szerint éljenek, a nőknek még a sminkelést is megtiltotta.
Ő volt az alapítója és egyben első elnöke is 1933-ban a gospelkórusokat összefogó szervezetnek, amely célul tűzte ki a zenészek, gospeloktatók és kórusvezetők képzését, koncerthálózat kialakítását. Több mint háromezer blues- és gospeldalt írt, ezeknek mintegy felét publikálta. Muzsikája olyan előadókra is hatott, mint Elvis Presley, Jim Reeves, Roy Rogers és Tennessee Ernie Ford. Énekelte dalait Mahalia Jackson, Aretha Franklin; a Precious Lord volt az afroamerikaiak polgárjogi mozgalmát vezető Martin Luther King tiszteletes és Lyndon B. Johnson elnök kedvence, utóbbi azt kérte, temetésén ez a dal csendüljön fel. 1937-ben Mahalia Jackson számára írta a Peace in the Valley-t, amely minden idők egyik legismertebb gospeldalává vált. Jacksonnal való együttműködése a gospel aranykora volt, együtt járták az országot, tanították a fiatal énekeseket. 1942-ben Dorsey újra megnősült, házasságából egy fiú és egy lány született.
Az 50-es években népszerűsége a gospel új csillagainak felbukkanásával kissé elhalványult.
A hatvanas évektől egyre inkább a háttérbe vonult, ugyanakkor élete végéig utazott és fellépett. Neve összeforrt a vallásos fekete zenével, a blues és a dzsessz fúziójából megújult gospellel, melynek eredetiségét sokan a műfajokból adódó kettősséggel magyarázzák: az újszövetségi örömhírről tudósító gospel elemei vonzó elevenséggel keverednek a bluesban megénekelt hétköznapi élet csalódásaival, fájdalmaival. Dorsey volt az első afroamerikai zeneszerző, akit beválasztottak a nashville-i Dalírók Dicsőségcsarnokának tagjai közé, zenéje beépült az amerikai és az angolszász kultúra egyházzenéjébe. A gospel atyja végigélte szinte az egész múlt századot, 1993. január 23-án Chicagóban halt meg Alzheimer-kórban.
(MTI)
A címlapkép forrása: Getty Images
