Az orvostudomány ma már szinte bármire képes, de ki segít a lelki betegen?

Gál Judit, a Debreceni Egyetem Klinikai Központ Kenézy Campusának kórházlelkésze, a Református Kórházlelkészi szolgálat vezetője. A Jobbadni.hu kórházlelkészi szolgálata 30 éves jubileuma alkalmából kérdezte hitről, gyógyításról, és hogy hogyan kötött ki végül jelenlegi hivatásánál.

Gál Judit gimnázium után az orvosira jelentkzett, de oda nem vették fel református hite miatt. Később segédápolóként dolgozott, és tlelkész édesapja unszolására döntött úgy, hogy jelkezd teológiát tanulni. Az egyetem utolsó évében járt, amikor megtudta, hogy egy nyugdíjas lelkipásztornak megengedték, hogy bemenjen a kórházba és imádkozzon a betegekkel. Ez akkoriban nagy dolognak számított. Kis idő elteltével a lelkész őt is hívta, hogy menjen vele. Nem sokkal később pedig a kórház igazgatója kiérte fel, hogy legyen náluk kórházlelkész.

„Én voltam hivatalosan az országban a harmadik ember, aki kórházi státuszon kórházlelkésszé válhatott” -mondta.

A kilencvenes évek elején kezdett kialakulni a kórházlelkészi szolgálat, mára már a református egyház keretein belül országosan 43 kórházlelkész szolgál.

Arra a kérdésre, hogy a kórházlelkész inkább egészségügyi, vagy egyházi személy, azt válaszolta, hogy valamennyire mindkét területről kiszorul. Míg az egyház többnyire az egészségesekkel foglalkozik, a kórházakban nem szívesen foglalkoznak a gyógyítás spirituális tényezőivel, ezért mindkét területen periférián vannak a kórházlelkészek.

Gál Judit a legszomorúbbnak azt tartja, hogy az orvosok szájából gyakran elhangzik: „nincs idő arra, hogy még a lelkét is rendbe rakjuk, ha valakinek ilyen igénye van, menjen a templomba.”

Bár legtöbben azt gondolják, hogy a kórházba az egyházi emberek csak a haldoklókhoz járnak, a kórházlelkész egértelművé tette, hogy ez korántsem igaz:

„Ma már rengeteg mindent össze lehet rakni, ki lehet cserélni egy emberi testen, hiszen fantasztikus eszközök és kiemelkedő szaktudás áll az orvostudomány rendelkezésére. Mindeközben azonban lelkileg is harcol az ember, össze akarja szedni önmagát, meg akarja érteni a „miért”-eket. Abban vajon ki segít neki? Ki mutatja meg, hogyan tudja a betegségét elhordozni, hogy honnan merítsen reménységet?”

A beteg emberek sokkal jobban megnyílnak lelkileg, mint az egészségesek. A betegség, a fájdalom következtében sokminden lehullik róluk, és nem félnek annyira kiadni magukat.

„Már nem nagykabátban, nem öltönyben, nem a legújabb divat trend szerint, hanem „lecsupaszítva” pizsamában” állnak az Úr előtt.

Gál Judit szerint nagyon fontos, hogy ne becsüljük le az imádság erejét. 

„Nem egy történetet ismerek, ahol a röntgen-, vagy a laboreredmények javulni kezdtek, mikor az ember összeköttetett a mennyei valósággal. Mert a csodás gyógyulásokhoz az emberi erő kevés lenne, ott Isten munkálkodik bennünk, rajtunk keresztül” – nyilatkozta a Jobbadni.hu-nak.

Kép forrása: Jobbadni.hu, Kalocsai Richárd

Iratkozzon fel hírlevelünkre