Eltűnt épületek nyomában (57.) – a királyi kertek neoreneszánsz pavilonja

A 19. és 20. század fordulóján Ybl Miklós, később Hauszmann Alajos tervei szerint újjászületett Királyi Palota és kiszolgáló épületei mellett nagy hangsúlyt fektettek a Várhegy kertjeinek megújítására is. A palotától délre elterülő, úgynevezett királyi kertek egy zárt kert volt, ahol az uralkodó és meghívott vendégei szabadon, a kíváncsi szemektől elrejtve sétálhatott. Itt kapott helyet Erzsébet királyné kerti pihenőháza, Budapest akkori legnagyobb pálmaháza, illetve a kör alaprajzú orangerie is. A felső és alsó-kertet összekötő díszlépcsősor párját ritkította és csodájára jártak egész Európából. A zegzugos angolkertet grották, sziklakertek, díszmedencék, csobogók és szökőkutak tették változatossá.

A palota kertjeinek 1891 és 1896 között lezajlott átalakításának részeként a királyi kerteket nyugati irányban, egészen a Lógody (ma Váralja) utca vonaláig kibővítették. A Palota úttól egészen a Várkert Bazárig pedig egy támfal vette körül a területet, ezzel megszűnt a palota és a Tabán között több száz éve létesült kapcsolat. A támfal Szarvas téri szakaszának közepén, Hauszmann Alajos egy reprezentatív pavilont tervezett, amely helyén korábban egy kocsifelhajtó vezetett a Ferdinánd kapuhoz. A kert zárt jellegéből adódóan megszűntették a kocsifelhajtót, a Palota út megépítésével funkció nélkül maradt Ferdinánd kapu pedig gyalogos funkciót kapott. Helyette a palota út ívében egy kovácsoltvas kocsi behajtó kaput létesítettek, amelyet főleg a kertészek használtak.  Hauszmann Alajos a támfalon kialakított pavilont tudatosan kapura emlékeztető külsővel álmodta meg, ezzel is utalva a területet átszelő korábbi kocsifelhajtó útra.   

Az 1896-ban megépült neoreneszánsz stílusú pavilont a támfal függőleges síkjától kvadrát-kövekkel választották el. Közepén egy boltíves szoborfülkét alakítottak ki, amelyet két darab páros oszlop fogott közre. Az építmény homlokzatát vastag övpárkányzat osztja ketté a támfal kőkorlátjának magasságában.  A pavilon tetejét boltíves attika és két obeliszk zárta le a szoborfülke felett. A szoborfülkében Senyei Károly, Gyermekeit itató nő szobrát helyezték el. A szobor körül félkör alakú sziklákkal díszített kőmedence épült. A műalkotás köré a pavilon vonalait követő kovácsoltvas korlátot tettek.  

A pavilon és a szobor egy- két apró belövéstől eltekintve nem sérült meg a II. világháborúban, azonban a harcok elcsendesedését követő zűrzavaros időszakban Senyei Károly alkotása eltűnt, máig nem tudni mi történt vele. A szobor nélkül maradt pavilon egészen az 1960-as évekig állt: ekkor kezdődött a középkori várfalak visszaépítése és a „Hauszmann-i giccs eltakarítása”  Ideológia vezérelt átalakításnak esett áldozatul a pavilon épülete, amely az elmaradt karbantartás ellenére jó állapotban volt. A hosszan elnyúló támfalat elbontották, a szintkülönbséget kiegyenlítették. Az esztelen pusztítást a magyar filmtörténet egyik legjobb alkotása a Kőszívű ember fiai képkockái örökítették meg, hiszen a Budavár ostromának jeleneteit az „átépítés” alatt álló egykori királyi kertekben forgatták.

A forgatás végeztével folytatták a megkezdett átalakítást: a középkori kocsifelhajtó vonalában egy gyalogos sétányt építettek, amely egyenesen a Ferdinánd kapuhoz vezetett. A növénykülönlegességeknek helyet adó hajdani királyi kertek helyén egyszerű cserjéket ültettek.  A fűvel borított hegyoldalba pedig a kornyéken feltárt török kopjafákat állították ki.

(A sorozat jövő héten folytatódik.)

 

Fecske Gábor László